A klímaváltozás okozta szárazságok, hőhullámok miatt nem nagyon mutatkoztak nehéz­ségek a lakosság vízellátásában Magyarországon. Ez több okra vezethető vissza: az áremelkedések hatására a lakosság vezetékes vízigénye lényegesen csökkent, a bányászati tevékenységek visszaszorulásával az egyik legértékesebb vízféleség, a karsztvízkészlet megnövekedett. Azonban már az idei nyáron néhány településen be kellett vezetni vízkorlátozást. Ez egyre gyakrabban fordul majd elő, ha nem gazdálkodunk okosan a vízkészletünkkel, azaz nem törekszünk a víz megtartására, újrahasznosítására.
A lakossági vezetékes vízfogyasztás országos átlagértéke 101 liter/fő/nap, Budapesten 165 liter/fő/nap. Ennek mindössze 25–30 százaléka kerül testünkkel közvetlen kapcsolatba például a fürdés, mosogatás során, és csupán 5 százaléka jut be az ember szervezetébe. Mindössze e vízmennyiségnek kell minden szempontból kifogástalannak, ivóvíz minőségűnek lennie. A tisztítás (mosás, gépkocsimosás, takarítás, valamint WC-öblítés) céljára használt vizek minőségi követelménye lényegesen alacsonyabb szintű.
A lakossági és üzemi vízfelhasználókat ésszerű fogyasztásra kell ösztönözni. Ezt nemcsak az ivóvíz árának emelésével, hanem alternatív szolgáltatási rendszerek kiépítésével lehet segíteni. Nagyon fontos lépés lenne, ha a csapadékvizet és a talajvizet egyre több háztartás használná fel például állattartási és ház körüli tisztításra vagy WC-öblítésre. Így takarékoskodhatnánk a tiszta, mélységi vízkészletekkel. Ugyanaz a víz folyik a csapokból és a vécétartályokból. Ideális a kétkörös vízrendszer lenne, amelyben az ivóvízvezeték mellett a háztartásokban egy második csőrendszeren használt víz érkezne.
A városi vízfelhasználás mintegy harmadát a toalettek öblítésére használt víz teszi ki. Ennek során ivóvíz minőségű vízből fertőző hulladékot állítunk elő. A WC-öblítésre használt vízmennyiség csökkentésére különböző víztakarékos tartályok alkalmazhatók. Másik megoldást jelenthet, ha a különböző típusú szennyvizeket szétválasztjuk, a vizelet- és széklettartalmú feketevizet és a tisztálkodási, tisztítási folyamatokból származó szürkevizet külön gyűjtjük és megtisztítjuk. A harmadik megoldás, ha a feketevíz keletkezését eleve megakadályozzuk száraz toalett használatával. A komposztvécé a székletet és vizeletet alakítja át hulladékból értékes tápanyaggá. Vidéki körülmények között bárhol megvalósítható, és némi átalakítással, megfelelő technológia beépítésével valójában a városokban sem lenne akadálya a vízöblítéses vécék kiváltásának.

A települések vízellátásában ellentmondás tapasztalható. Míg egyik oldalon vízhiány van, ezért egyre bonyolultabb és költségesebb módon nyerünk tiszta vizet, egyre nagyobb kapacitású, drága víztisztítási módszereket alkalmazunk a szennyvíz eltűntetésére, addig a másik oldalon minél gyorsabban igyekszünk megszabadulni az egyébként ingyen érkező csapadéktól, amikor a lefolyókba vezetjük az értékes esővizet.
A rengeteg lebetonozott városi terület energiaszigetként magába szívja, majd ontja a hőt, így megváltoztatja a párolgási viszonyokat is. A városok feletti levegő hőmérséklete akár 4–7 Celsius-fokkal, a megnövekedett párolgási érték pedig 5–20 százalékkal magasabb lehet. Emiatt a nagyvárosokban éves szinten 5–10 százalékkal több csapadék hullik, mint a környező területeken, amit a lefolyók segítségével minél gyorsabban igyekszünk elvezetni a város burkolt felületeiről. Emiatt azonban a talajvíz csökken, mélyebbre húzódik, ami veszélyezteti a növényzet vízellátását. Hogy ezt elkerüljük, lehetővé kell tenni a csapadékvíz nagyobb arányú beszivárgását. Ez különböző beavatkozásokkal érhető el, ilyen például a vízzáró burkolt felületek kiváltása vízáteresztő, hézagos burkolattal és zöldfelületekkel, a szabad vízfelületek növelésével.
Az épületek tetőfelületeiről gyűjtött csapadékvíz, amely – ellentétben a felszín alatti vízzel – nem köztulajdon, alkalmas különböző háztartási és ház körüli vízigények kielégítésére. A házi ciszternákban tárolt csapadékvíz háztartási vízként hasznosítható. Kertöntözéshez csak a mechanikai szennyeződések (por, falevél stb.) szűrésére van szükség. Háztartási célú (vezetékes) felhasználáshoz a homokszűrővel kell tisztítani.
A közterületekről lefolyó csapadékvizek tározásával a felszíni vízkészlet növelhető. A közösségi csapadéktározó tó pihenési célokra is alkalmas lehet. A vízfelületek a környező táj arculatát megszépítik, klímájára jó hatással vannak.

A szélsőséges meteorológiai és hidrológiai jelenségekre és folyamatokra a jövőben is biztosan számítani lehet. Ezek jelentős környezeti, gazdasági, szociális károkat, problémákat okozhatnak, amelyeket megelőzni, mérsékelni kell. A települési vízgazdálkodás teljeskörű értelmezése szerint a vizek kártételeinek megelőzése, valamint a károk lehetséges csökkentésére való felkészülés elengedhetetlen része a fenntartható vízgazdálkodás koncepciójának. Az elővigyázatosság és a megelőzés nagyságrendileg kisebb költségekkel jár, mint az általuk elkerülhető károk.
Az önkormányzati feladatok között szerepel saját települési/kistérségi vízgazdálkodási stratégia kidolgozása. Ennek során figyelembe kell venni a klímaváltozás kutatásának legújabb eredményeit. A folyamat minden lépése a nyilvánosság előtt és a helybeliek részvételével valósítható meg.
A települési vízrendezési feladatok közé tartozik, hogy az extrém intenzitású esőzések során kialakuló helyi "özönvizek" és (lejtős területeken) sárlavinák kártételeinek csökkentése érdekében fejleszteni kell a csapadékelvezető hálózatot. Tározók, hordalékfogók, esztétikus, környezetbarát burkolatú csapadékcsatorna-hálózat lehetnek a legfontosabb megoldások. A települési vízrendezés sajátos feladata a kis tavak, belterületi állóvizek, kezeletlen medrek rendezése. Gondozatlanságuk nem csupán esztétikai probléma, de sok esetben közegészségügyi gondokat is felvet. Ezek a vízfelületek számos hasznosítási lehetőséget nyújtanak, melyet célszerű a településrendezés során kihasználni. Lényeges hatásai a víz klímaszabályozó és városkép-meghatározó szerepe, melyek különösen a települések belterületein érvényesülnek. A települési vízgazdálkodás minden elemének szervesen illeszkednie kell a térségi, illetve az országos vízgazdálkodás rendszerébe.


Licskó Béla
mérnök, vízgazdálkodási szakértő