A SZENNYVÍZ ÉS A KÖZLEKEDÉS TESZI TÖNKRE A VIZET A VÁROSOKBAN
LIGETVÁRI FERENC SZERINT MAGYARORSZÁG MAJDNEM ÖSSZES SZENNYVIZÉT MEG LEHETNE TISZTÍTANI ÚGYNEVEZETT GYÖKÉRZÓNÁS, TERMÉSZETKÖZELI MÓDON. HA ÍGY KIVÁLTANÁNK ÓRIÁS VÍZTISZTÍTÓ TELEPEKET, SOK ENERGIÁT ÉS PÉNZT TAKARÍTHATNÁNK MEG. A MEZŐGAZDASÁGI TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSÁT MAGYARORSZÁG VÍZFÜGGŐSÉGÉRŐL, VIZEINK ÁLLAPOTÁRÓL IS MEGKÉRDEZTÜK.
• Többen hangoztatják azt a nézetet, hogy Magyarország jó helyen fekszik, a "lavór alján", hiszen a Kárpát-medence nagy folyói átszelik az országot. Ezért itthon nem lehet probléma a globális felmelegedés okozta vízhiány, amely sokmillió embert életét nehezíti majd meg az elkövetkezendő száz évben szerte a világon. Így van ez?
A természetföldrajzi adottságaink jók, de nem biztos, hogy jól gazdálkodunk velük. Minden évben száztizennégy köbkilométer víz érkezik külföldről Magyarországra, és százhúsz köbkilométer hagyja el hazánkat. Tehát hat köbkilométerrel többet engedünk elfolyni, mint amennyi érkezik. Ez a mennyiség felér három Balatonnal. A mai tendencia láttán a csapadék mennyisége, amely a hozzánk érkező folyókat táplálja, a felére fog csökkenni a következő száz évben, és ez minket is érint. Hiába vagyunk alvízi ország, a Rajna, a Majna és a Duna felvízi részén lévő víztárolókban nagy mennyiségű vizet fognak majd visszatartani, ami azt jelenti, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet Magyarország. Ha későn ébredünk, és nem gondoskodunk például a hegyi patakok vízkészletének felfogásáról, illetve más helyeken nem "spájzolunk be" időben a vízből, akkor nagy gondba kerülhetünk.
• A "bespájzolás" alatt mesterséges tavak építését érti?
Igen. Valamennyi olyan kis vízfolyás mellé tározót kellene kiépíteni, ahol nincsenek olyan növények, állatok, amelyek veszélyeztetve lennének. Hiszen a száraz időszakokban csak ezekből tudunk meríteni majd. Egyébként számtalan ilyen történt eddig is, például Zalacsány mellett egy nagyobb kultúrát, értéket reprezentáló tározó jött létre nemrégiben.
• Milyen a hazai vizek minősége?
Lényegesen javult a gazdaságtalan ipari üzemek bezárásával. Ma például a Szinva-patakban, ami korábban vörös iszapfolyam volt, halak élnek. Úgy látom, hogy a helyi önkormányzatok és az emberek vigyáznak a vizeikre, mert fontos számukra, hogy a városhoz vagy faluhoz tartozó tavak, patakok tiszták legyenek, alkalmasak pecázásra, pihenésre. Más a helyzet a nagyobb folyókkal, például a Dunával, amely egy nagy gyűjtőfolyam. Ebbe sok országon át beleengedik a koszt, köztük mi is a budapesti szennyvizet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minél lejjebbi szakaszon fekszik egy ország, annál szennyezettebb folyó érkezik hozzá, mert a természetes tisztulási folyamat következtében harminc kilométer után már használhatóvá válnak ezek a folyamok, hiszen a sok szenny, elhagyva például Budapestet, folyamatosan ülepszik le a folyó aljára. Harminc-hetven kilométerrel lejjebb már alig szennyezett a víz.
• Azt írja a Települési vízgazdálkodás, csapadékvíz-elhelyezés című tanulmányában, hogy az urbanizáció elterjedése nagy csapást jelentett a vízkészletekre. Melyek ezek a hatások?
Az első, hogy a városi szennyvizet tisztítatlanul beleengedjük a folyóinkba.
A másik, hogy nem mossák minden nap az úttestet, ezért rengeteg égéstermék halmozódik fel rajtuk. Amikor jön az eső, az úgynevezett "first flash"-sel, azaz az első mosatással olyan nagymennyiségű szennyezőanyag kerül az esővízbe és a csatornarendszeren keresztül a szennyvíztisztítókba, amely megnehezíti és lelassítja a víztisztítást. A szenny hétnyolcada ekkor mosódik le, és az egynyolcada marad későbbre. Másrészt pedig ez a szennyeződés bekerül a városi záportározókba, amely így alkalmatlanná válik a locsolásra, sőt ez bejut az élővizeinkbe. Tehát a szennyvíz és a közlekedés teszi tönkre a vizet a városokban.
• Hányféle szennyezőforrást mérnek a vizekben?
Annyi nyomelem van, amely csak bizonyos időszakokban jelentkezik, hogy lehetetlen az összes szennyezőforrást kimérni. Az ismeretlen összetételű gyógyszermaradványok is bekerülnek a parti szűrési kutakba. Visszakerülnek a szervezetbe, és nem tudjuk, hogy ennek rákkeltő, immunrendszert károsító hatása milyen mértékű. Magyarországon a Velencei-tóban a halak átszexálása megtörtént.
A hímek nőivarú egyedekké váltak. Ezért a fogamzásgátló tabletta felelős, amely hormontartalma a vizelettel együtt ürül.
Épül Budapest Központi Szennyvíztisztító Telepe. Ennek egyik legnagyobb projekteleme a Budai Duna-parti Főgyűjtőcsatorna. A közel hét kilométer hosszú csatorna a főváros budai oldalán keletkező szennyvíz javát gyűjti össze, a kelenföldi szivattyútelepre juttatja, ahonnan az a Duna alatti szennyvízátvezető csöveken keresztül a Csepel-szigeten épülő központi szennyvíztisztítóba kerül.
A főgyűjtőcsatorna megépítése ezáltal lehetővé teszi, hogy a budai területek nagy részének szennyvize a jelenlegi gyakorlattal szemben ne tisztítatlanul, közvetlenül a Dunába folyjon. A főgyűjtő kapcsán az egyik legfontosabb kérdés a nyomvonal kialakítása volt. Civil kezdeményezésre a Fővárosi Önkormányzat a nyomvonaltervek módosítása mellett döntött 2005-ben. Megvizsgálva a beruházási költségeket, az össztársadalmi hasznot és a megvalósíthatósági kockázatokat, a főgyűjtő váltakozva az alsó és felső rakparton fog haladni. A cél az volt, hogy a leggazdaságosabb megoldás alakuljon ki, amely figyelembe veszi Buda gyógyforrásainak védelmét (Lukács fürdő környéke, Gellért-hegy alatti gyógyforrások), a közlekedési beruházásokat (metróépítés), valamint a világörökség részét képező budai Duna-part látképének megőrzését. A fenti képeken a Duna alatti vízátvezetésének fogadóaknája, és a víztisztító "műtárgy" látható a Csepel-szigeten. A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep és kapcsolódó létesítményei beruházással, azaz az Élő Duna projekttel kapcsolatos további anyagok a http://www.eloduna.hu honlapon találhatóak.
• A közlekedésből származó szennyeződések mérhetőek. Elég pontosan ismerjük azokat az anyagokat, amelyeket egy gépkocsi kibocsát, sőt a női hormonok összetételét is. Akkor a vízben miért nem lehet mérni ezeket?
A szennyvizeink tartalmát tulajdonképpen soha nem mérik. Az élővizeinkben is csak azokat a legfontosabb dolgokat mérik, amelyeket a szabvány előír. Több mint százezer vegyület kerül a vizekbe, és nem tudjuk, hogy hol és milyen mennyiségben. A biológiai és a kémiai oxigénigény alapján tudjuk mérni a vízminőséget. A magas szintű vízminőség eléréséhez lényegesen több mérésre lenne szükség, és sokkalta jobban kellene ismerni a bejutó anyagokat.
A fogamzásgátló tablettánál sem tudjuk, hogy hányféle komponens jelenik meg.
A gyártók állandóan váltogatják az összetételt.
• Ön egyetért-e azzal, hogy a környezetvédelmi büdzsé nagy részét elviszi a budapesti szennyvíztisztító beruházás?
Egy kultúrváros esetében elengedhetetlen, hogy a szennyvizet megtisztítsuk, és ne a Dunába eresszük le. De meg kellene vizsgálni, hogy egy ilyen nagy beruházást érdemes-e csak egycélúan megépíteni. Megéri-e csupán megtisztítani a vizet és tisztán visszaengedni a Dunába, vagy érdemes lenne hasznosítani is azt. Két mód is kínálkozik a hasznosításra. Az egyik, hogy a szennyvíztisztító alatt tározótavakat létesíteni, amelyből a soroksári Duna-ág átöblíthető lenne, vagy kaliforniai mintára a tisztított vizet nagyobb távolságokra el lehetne juttatni, és hasznosítani szárazabb területeken. Például a Duna–Tisza közén öntözésre. Ez a beruházás akkor többszörösen megtérülne, és hasznosabb lenne. Nyolcmillió-kettőszázötvenezer köbméter vizet veszünk ki a talajból Kecskemétnél. Hatmilliót viszünk át a Tiszába, egy másik vízgyűjtőre. Közben azt mondjuk, hogy a Duna–Tisza köze száraz. Hát ezt akkor ott kellene szétteríteni, egyrészt növénytermesztésre, másrészt mély árkokat húzni, és abba belevezetni. És ezt megfelelő ellenőrzés mellett lehetne felhasználni egyébként már kultúrnövények öntözésére is.
• Ön az integrált szennyvíztisztítás híve, vagy bizonyos esetekben jobban megéri, ha helyben tisztítják egy községnek vagy több kis községnek a szennyvizét?
Azt írja elő az Európai Unió, hogy a kétezer lakos egyenértéknél kisebb településeknél a szennyvizét nem kell bevinni feldolgozásra egy szennyvíztisztító telepre. Általában szippantó kocsival elszállítják a szennyvizet egy működő szennyvíztisztítóhoz. A másik megoldás, aminek sajnos Magyarországon nem alakult ki a megfelelő fogadtatása, ez a gyökérmezős szennyvíztisztítás. Bármelyik településen, amelynek van négy-öt hektár nem jó termőképességű földterülete, megéri ilyet kialakítani. Előtisztítás után ezt a szennyvizet ki lehet vinni és ráereszteni egy erdőterületre, amelynek a gyökérzete megtisztítja a vizet. A lényeg, hogy az úgynevezett energiaerdők gyökerei beszívják a szennyezőanyagokat, a baktériumokat, százezernyi vegyületet, gyógyszermaradványokat, majd a fák ezeket magukba építik. Ha elér egy bizonyos életkort, utána ezeket a szűrőként működő fákat ki lehet vágni és elégetni, amiből energiát is nyerhetünk. Ezért hívják energiaerdőknek ezeket a területeket. Az ilyen gyökérzónán, azaz talajon átszűrt szennyvíz egy méter alatt már semmilyen szennyezőanyagot nem tartalmaz.
Ez sokkal olcsóbb megoldás, mert nem kell nagy távolságra elszállítani a szennyvizet, és nem kell megfizetni a szennyvíztelepek működési költségeit, például az óriási betonmedencék fenntartását, amelyekhez ügyelet tartozik, nem beszélve az állandó ellenőrzésről és a kémiai szerek költségeiről.
• Mennyi szennyvíztől lehetne így megszabadulni?
Én úgy vélem, Magyarország majdnem összes szennyvizét meg lehetne ezzel a módszerrel tisztítani. A százezer lakosú településeken még biztos alkalmazható a gyökérzónás módszer. Budapest szennyvizének egy részét is el lehetne vezetni és íly módon hasznosítani. Egy kilogramm búza előállításához hatszáz, egy kilogramm nád előállításához pedig kettőezer-ötszáz kilogramm víz kell. Ezek a növények vízpazarlóak, és ennek következtében sok vizet megkötnek, viszont épp ezért épül be sok anyag a szervezetükbe. A rajtuk átszűrt, kimenő víz szinte desztillált. Tehát nekünk a természetet segítségül hívva az összes szenynyvizünket meg kellene próbálnunk természetes körülmények között szűrni, és a végeredményként kapott. nagy tisztaságú ivóvízzel egészségünket megóvni. Ráadásul a műtrágyára sem kellene költeni, mert a szennyvízben benne vannak a nélkülözhetetlen tápanyagok. Meg lehetne spórolni a műtrágya előállításához szükséges energiát és szén-dioxid-kibocsátást is. A nitrogén, a foszfor és a kálium, tehát a makrotápanyagok kilencven százalékban a vizeletben vannak, és csak tíz százalékban a bélsárban. Érdekesség, hogy Indiában már olyan vécék épültek, amelyek a vizeletet külön fogják fel, amelyet öntözéskor a vízzel keverve juttatnak a talajba, így egyszerűen pótolják a tápanyagokat.
• Ez megvalósítható lenne itthon is?
Teljes mértékben. Az új épületekben ezt meg lehetne valósítani. Valamennyivel formázottabb az a vécékagyló, mert a vizeletet egy csövön keresztül egy tartályba vezetik. Fontos, hogy gondoskodni kellene a felvásárlásáról, hasznosításról. Izraelnek például létfontosságú, hogy a Negev sivatagot élővé tegye, ezért minden nagyváros (Jeruzsálem, Tel-Aviv stb.) környékén összegyűjti az összes szennyvizet óriási nagy tározókba, majd a talaj által átszűrt vizet csápos kútrendszer segítségével eljuttatják az öntözendő területekre. Ennek következtében a természet elvégzi helyettük azokat a tisztításokat, aminek a hatását ki sem tudjuk most igazából mutatni. Ilyen tisztított vizet öt százalékban belekevernek az ivóvízbe is.
Dr. Ligetvári Ferenc – 67 éves kertészmérnök, mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnök.
1984-ben egyetemi doktori címet nyert el, és megszerezte a mezőgazdaság tudományok kandidátusa fokozatot. 1996-ban MTA Doktora címet kapott mezőgazdaság tudományágban. Pályáját 1966-ban kezdte a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Termelésfejlesztési Intézetében tudományos segédmunkatársként. 1969-től tanít az ország különböző egyetemein. 2000. június 20-tól a Környezetvédelmi Minisztérium miniszteri tisztségét töltötte be 2000. november 30-ig. Ezután főállású egyetemi tanár a Szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola Környezetgazdálkodási Tanszékén. 2003-tól a Szent István Egyetem Agrár- és Regionális Gazdaságtani Intézetben dolgozik, mint egyetemi tanár, majd 2004-től a Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéket vezeti, és rektorhelyettesi pozíciót tölt be. Számos hazai és külföldi szakmai szervezet elnöke és tagja.
Oktató munkája során a hangsúlyt a környezetkímélő gazdaságos termelés bemutatására helyezi, fontosnak tartja annak a szemléletnek a kialakítását, amely a környezetterhelés gazdaságilag optimális szintjének meghatározására épül. Az eddigi és a jövőbeni kutatómunkája során a természet és a társadalom (termelés) összhangjának kialakításában szerepet játszó technológiák és törvényi szabályozások közötti összhang, illetve ellentmondások feltárását tartja a legfontosabb feladatának.
|