Olvadó jégtakaró

Nemcsak az a baj, hogy a Föld jégtakarója olvad, hanem, hogy az olvadás üteme gyorsul. Norvég kutatók elõrejelzései szerint ötven év múlva az Északi-sarki óceán nyáron jégmentes lesz, ami felborítja az ott honos élõvilágot, a jegesmedvék, fókák és egyéb állatok élettere szó szerint eltűnik. Az elkövetkezõ száz évben várhatóan 4–7 Celsius-fokkal fog emelkedni a hõmérséklet. Ha ezután a hõmérséklet stabilizálódna, a grönlandi jégtakaró ezer év alatt akkor is teljes mértékben elolvadna, és ez hét méterrel emelné meg a tengerszintet. Egy amerikai tanulmány szerint az elmúlt 40 évben a sarki jégpáncél 42 százalékkal vékonyodott. Grönland 2,2 millió négyzetkilométeres területe évente 51 milliárd köbméter vizet veszít: annyit, amennyi évente lefolyik a Níluson.

Aral-tó

A közép-ázsiai tavat korábban két jelentõs folyó, a Szir-darja és az Amu-darja táplálta. Az intenzív gyapottermesztés bevezetésével a folyók vizét teljes egészében szétöntözték a földeken, így a tó utánpótlás nélkül maradt. A tó vízkészletének jelentõs részét elvesztette, így a sókoncentrációja megemelkedett, ezért a korábban ott élõ 24 halfajból 20 kipusztult. Az ötvenes években 60 ezer embernek munkát adó halászat teljesen megszűnt. A szél minden évben 40–140 millió tonna mérgezõ por-só keveréket ragad fel a kiszáradt tófenékrõl, és lerakja a környezõ művelt földeken, károsítva vagy el is pusztítva a termést.

Az Iguazú-vízesés

Brazília Argentínával határos csücskében található a legnagyobb kiterjedésű vízesésrendszer, amely csaknem négyszer szélesebb és 30 méterrel magasabb a Niagaránál. Kiterjedése négy kilométer széles. Az örvénylõ víztömeg mintegy 275 különálló, szigetecskékkel és sziklakiszögellésekkel elválasztott zuhatagban ömlik le a hosszú, félhold alakú sziklaperemrõl. Mennydörgésszerű robaja 25 kilométerre is elhallatszik. Az Iguazú folyó 1320 kilométert tesz meg az Atlanti-óceán partja közelében fekvõ forrásvidékétõl a vízesésig. Eközben 30 mellékfolyó ömlik bele, és 70 vízesést táplál.

Grand Prismatic Spring

Amerika elsõ, a világ harmadik legnagyobb hőforrása a Yellow Stone Nemzeti Parkban. 91 méter átmérõjű, 49 méter mély. Percenként 2000 liter 71 fokos víz ömlik ki belőle. Színe folyamatosan változik, mert az ásványi anyagokban gazdag vízben télen és nyáron is más-más baktériumok "virágoznak". Attól függõen, hogy a klorofill vagy a karotin kerül túlsúlyba, narancs vagy zöld színekben pompázik a forró forrás.

A vízszennyezés

A víz legnagyobb szennyezője az ipar, elsõsorban a vegyipar. Az ipari szennyvíz mennyisége naponta 2,5 millió köbméter, melynek mintegy a fele tisztítás nélkül kerül a szabadba. A másik nagy szennyezõ a mezõgazdaság. Vegyszerek, gyomirtók, rovarirtók, műtrágyák kerülnek a felszíni vízkészletbe (a mezõgazdaságban évente 80 millió tonna műtrágyát használnak). Ezenkívül a háztartások szerepe óriásira növekedett a mosószerek, öblítõk, vízlágyítók, kozmetikumok és tisztítószerek széleskörű használatával. (Évente több mint 120 millió tonna mosószert, kozmetikumot használunk fel.) Az óceánokba évente 2,6 millió tonna nitrát, 2,5 millió tonna cink, 370 ezer tonna ólom kerül. A folyókba és tavakba pedig 300 milliárd liter szennyvizet eresztünk.
A tengerek és óceánok szennyezõdéseinek nyolcvan százaléka a szárazföldrõl származik. Az elmúlt évtizedben 600 ezer hordó olaj került a vizekbe, amely tizenkét tankerhajó rakományának felel meg, az emberi fogysztás után keletkezõ szemét tömegét pedig becsülni is alig lehet.