kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
AZ OLCSÓ OLAJ KORSZAKÁNAK VÉGE

Míg Magyarországon több százan, ezren szorgoskodnak autópályák tervezésén és építésén, felvilágosultabb országokban azt kutatják, vajon hogyan lehetne csökkenteni a kőolajtól való függést és felkészülni az "olcsó olaj korszakának" végére, elkerülve a válságot, amelyet várhatóan a folyékony szénhidrogének csökkenő kínálata és növekvő kereslete közötti feszültség okoz majd.
Érdemes az elején kezdenünk. Olajkorszaknak nevezzük azt az időszakot, amelyben a társadalom működése (ipar, mezőgazdaság, közlekedés) teljes egészében az olcsó és bőségesen rendelkezésre álló kőolaj és földgáz felhasználására épül. Ma már nincs a "korszerű" gazdaságnak olyan meghatározó ága, amely ne ezen energiahordozók és nyersanyagok könnyű elérhetőségén alapulna, és szinte nincs a fogyasztói társadalomnak olyan terméke, amely közvetlenül vagy közvetve ne kapcsolódna hozzájuk.
A különböző szakemberek, kutatók között a nézetkülönbségek nem is e ténnyel kapcsolatosak, hanem a lehetséges forgatókönyvekkel. A derűlátási verseny első helyezettjei szerint a következő néhány évtizedben semmiféle energiaválsággal nem kell szembenéznünk, hiszen a kőolaj legalább 2030-ig még az igényeinknek megfelelő mennyiségben áll majd rendelkezésünkre. A véleményformálók egy másik csoportja úgy látja, hogy a könnyen kitermelhető olajkincsekből egyre kevesebb lesz, azonban felesleges aggódni emiatt, hiszen a piacgazdaság működése magától megold majd mindent: az olajárak növekedésével csökken az iránta való kereslet, a kutatás-fejlesztés pedig a ma még műszaki vagy gazdasági okokból nem kitermelhető kőolaj-tartalmú kőzetek (például a kátrányhomok), illetve az egyéb energiahordozók (például megújulók: nap, szél) felé fordul. A közgazdászok egy része tehát úgy gondolja, az átállás zökkenőmentesen zajlik majd anélkül, hogy bárkinek bármit külön tervezgetnie kellene.
A kérdéskörrel foglalkozók egy kisebb, harmadik csoportja (melyben sok a természettudományos végzettségű ember, köztük a geológus) nem ért egyet a politikusokkal és a közgazdászokkal.. A legfontosabb kérdés szerintük ugyanis nem az, hogy mikor fogy el az utolsó csepp olaj a Földön, hanem az, hogy mikor tetőzik a világ olajkitermelése. A következőkben egy nyugat-európai tanulmány segítségével tekintjük át e megközelítés elképzeléseit, és az általa felvetett kérdéseket.

Kátrányhomok (olajhomok) termelés Kanadában
Tetőző olajkitermelés
Az angolul "peak oil", franciául "pic du pétrole"-ként elterjedt kifejezés magyarul az "olajkitermelés tetőzésének" felelne meg, ha ez a fogalom hazánkban ismert lenne. Miről is van szó?
Geológusok szerint egy olajmező kitermelésének üteme leginkább egy harang alakú görbével írható le, amelynek leegyszerűsítve három része különböztethető meg: növekedési ág (növekvő kitermelési ütem), tetőzés (legnagyobb kitermelési ütem) és leszálló ág (csökkenő kitermelés). Hasonló görbével szemléltethető bármely régió, ország, földrész és végső soron az egész Föld olajkitermelése is. E megközelítés szerint az elkövetkezendő évek, évtizedek fő kérdése nem az, hogy hány évre elegendő kőolajat nyerhetünk ki még a Földből, hanem az, hogy mindezt milyen ütemben tudjuk megtenni. Ha a haranggörbe csúcsára értünk, a kitermelés néhány évig tetőzik, majd először lassan, aztán egyre gyorsuló ütemben csökken. A gondot tehát nem kizárólag az okozza, hogy elfogy az olaj, hanem az, hogy a tetőzés után a kitermelés üteme elkerülhetetlenül lassul, míg a kereslet továbbra is nő, ami kiszámíthatatlan következményekkel jár az "olcsón és bőségesen" rendelkezésre álló olajra alapuló gazdaságokra nézvést. Sok kutató szerint az olajkitermelés tetőzése 2005 és 2020 között következik be. Milyen jelek utalnak erre?

A bakui olajmező (Azerbajdzsán)
Olajkörkép
A Föld 48 legnagyobb olajkitermelő országából 33 termelése bizonyítottan csökkenő, leszálló ágba fordult. Ezen országok között található évtizedek óta az Amerikai Egyesült Államok (melynek olajtermelése 1970-ben tetőzött), de ehhez a csoporthoz csatlakozott 2000 és 2005 között például Ausztrália, Jemen, Pakisztán, Kongó, Oman és Dánia mellett Mexikó és Norvégia is, a világ ötödik és harmadik olajkitermelője, illetve exportálója. Ezidáig a többi OPEC ország és a volt Szovjetunió utódállamai nem csak pótolni tudták a más helyeken bekövetkezett termeléscsökkenést, hanem a kereslet növekedését is képesek voltak kiszolgálni, azonban kérdéses, hogy ezt még mennyi ideig tehetik meg.
Annál is inkább, mivel a világ össztermelésének körülbelül 15 százalékát adó óriási kuvaiti, szaud-arábiai és mexikói olajmezők, amelynek többsége az utóbbi 40-60 évben hűségesen szolgáltatta az olcsó kőolajat, szintén hanyatló ágba értek. A hanyatlás ráadásul a jövőben sokkal gyorsabb ütemű lehet, mint ami elméletben várható lehetne. Ez történt Mexikóban, ahol a világ második legnagyobb olajmezőjének hozama egyik évről a másikra 25 százalékkal csökkent. Tíz éve ugyanis a mexikói olajtársaság új, intenzív kitermelési technikát vezetett be a hozamnövelés érdekében. Ez egy ideig valóban jelentősen megnövelte a termelést, ám ennek következtében a mező hanyatlása sokkal gyorsabb. Kuvait és Szaud-Arábia óriásmezőin hasonló kitermelési technikákat alkalmaznak.
A meglévő olajmezők csökkenő hozamát természetesen évről évre pótolni kell, és eleget tenni a kereslet évi 1-2 százalékos növekedésének is. Ma már azonban sokkal nehezebb új kőolaj lelőhelyeket találni, mint a múlt század derekán, hiszen a könnyen felfedezhető és kiaknázható olajmezőket már megtalálták. Egy legutóbb felfedezett lelőhely Brazilia partjaitól 290 kilométerre, 2000 méter víz és több, mint 5 kilométer üledék alatt fekszik. A nyolcvanas évek közepe óta a fogyasztás jobban nő, mint amennyi új lelőhelyet fedeznek fel világszerte.
Derűlátó közgazdászok szerint a megoldást részben a Földön még hatalmas mennyiségben megtalálható kátrányhomok, illetve olajpala és tengeri metánhidrát adja majd. A kátrányhomok kitermeléséhez azonban földgáz szükséges, amely korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, és egységnyi energiabefektetéssel mindössze 2-3 egységnyi energiát ad (a szaudi olaj esetében a kezdetekkor ez az arány egy a százhoz is lehetett, jelenleg a világ össztermelésében átlagosan 1 a 19-hez). Ami az olajpalát illeti, kitermelése annyira drága, hogy senkinek nem éri meg, a metánhidrátra pedig még nem létezik technológia.
Következmények
Az olajkitermelés tetőzése utáni időszakot az egyre csökkenő termelés és az egyre növekvő kereslet közötti feszültség határozhatja meg. Ez először a rendkívül ingadozó árakban nyilvánul meg (hirtelen felszökést követő éppilyen hirtelen zuhanások egymást követő sora), majd tartósan nagyon magas olajárakban. Mindennek gazdasági és társadalmi következményeit azonban csak találgathatjuk.
A legnagyobb nehézség abban rejlik, hogy az olajkitermelés tetőzését csak évekkel azután tudjuk biztosan megállapítani, miután már megtörtént (vagyis miután tartósan, évről évre csökkent a világ össztermelése). Vagyis, csak akkor lehetünk benne teljesen biztosak, hogy elkerülhetetlen a válság, amikor már elértük. Az árak erős ingadozása a folyamat elején ráadásul szintén késleltetheti a gazdasági szereplők és a döntéshozók ébredését, és az elengedhetetlen intézkedéseket az egyéb energiahordozókra való átállásra.

Kaliforniai olajkutak
Mi a megoldás?
A témakörrel foglalkozó kutatók túlnyomó többsége szerint nincs "csodarecept", a megoldás az energiatakarékosság, az egyéb energiahordozók fejlesztése és az életmódváltás hármasában rejlik. Függetlenül attól, hogy mindehhez már a 24. órában vagyunk-e, vagy van még egy-két évtizedünk az átállásra, mint ahogy azt a legderűlátóbb elemzők gondolják, az energia- és gazdaságpolitikai döntéseket már most azzal a tudattal kell meghozni, hogy a következő nemzedékek számára az olcsó olaj (és energia) korszakának vége.
Vajon mennyire vannak mindezzel tisztában a döntéshozók?
Az amerikai képviselőházban 2005-ben "Peak Oil" bizottság alakult és a tetőző olajkitermelés témájával ma már vezető tévécsatornák foglalkoznak. Új-Zélandon a legmagasabb szintű döntéshozók is tisztában vannak a helyzettel, az ausztrál szenátus külön bizottságot hozott létre a kérdés tanulmányozására. Angliában 2007-ben alakult meg egy, a kérdéssel foglalkozó országházi képviselőkből álló összpárti munkacsoport, a téma pedig már néhány éve megjelent a sajtóban.
A döntéshozás szintjén Svédország bizonyult a leggyorsabbnak, a kormány ugyanis 2005-ben felállított egy ún. "Függetlenséget az olajtól" elnevezésű bizottságot, amely cselekvési tervet dolgozott ki arra, hogy miként válhat Svédország 2020-ig a kőolajtól és egyéb fosszílis nyersanyagoktól független társadalommá. Mindezt az olajáraknak a svéd gazdaságra és foglalkoztatásra való hatásával, az olaj és a béke illetve biztonsági kérdések összefüggésével, a megújuló nyersanyagok svédországi lehetőségeivel és a fosszilis üzemanyagok által okozott károkkal indokolták.
A bizottság 2006-os jelentésében többek között a következő célkitűzéseket javasolta 2020-ra:
■ a közúti közlekedés olajfogyasztásának 40-50 százalékos csökkentését,
■ az ipar olaj felhasználásának 25-40 százalékos csökkentését,
■ az olajjal való fűtés teljes megszüntetését,
■ összességében, az energiahatékonyság jelentős javítását.


Késleltetett valóság
Az Egyesült Államok Energia Információs Hivatalának kiadványa, a Nemzetközi Energia Figyelő 2001-ben az argentín olajtermelés 2005-ig való növekedését jelezte előre. A valóságban Argentínában már 1998-ban tetőzött a termelés, és az ország 2005-ben 25 százalékkal kevesebb olajat termelt ki, mint ami a hivatalos jelentésben szerepelt. 2002-es évi jelentésében ugyanezen hivatal az Északi-tenger hozamának tetőzését 2006-ra jósolta, napi 6,7 millió hordó nyersolajjal. A valóságban az északi-tengeri régió hozama már 1999-ban tetőzött, két évvel a jelentés megjelenése előtt. A Norvégiára vonatkozó előrejelzések még ennél is pontatlanabbnak bizonyultak.
2004-től 2006-ig folyamatosan 2006-ra várták a termelés tetőzését, amikor a valóságban ez már 2001-ben bekövetkezett. A Nagy-Britanniára vonatkozó 2010-es előrejelzés 2006-ban napi 2,2 millió hordó olaj volt, azonban 2005-ben a kitermelés ennél már 15 százalékkal alacsonyabb volt (az ország termelése 1999-ben tetőzött). Az amerikai Energia Információs Hivatalnak tehát évekig nem sikerült figyelembe vennie az Északi-tengerre vonatkozó kitermelési adatokat, annak ellenére, hogy a világon a legátláthatóbb, legjobban hozzáférhető és legmegbízhatóbbak között vannak. Azonban ez más esetekben sem sikerült. Omán 2001-ben érte el legnagyobb mértékű termelését. Ettől függetlenül az amerikai hivatal 2001 és 2005 közötti jelentéseiben még az ország kitermelésének növekedését jelzi előre egészen 2010-ig (a 2006-os kiadványban Omán már nem szerepel). Az ausztrál termelés 2000-ben tetőzött napi 800 ezer hordó nyersolajjal, 2005-ben a termelés már ennél 32 százalékkal kisebb volt. Ehhez képest 2000 és 2006 között a sorozatos éves előrejelzésekben az ausztrál termelés növekedését jósolták, szintén az évtized végéig.

Az OPEC készletek és a döntéshozási folyamat
A nyolcvanas években a túlkínálatot elkerülendő az OPEC országok termelési kvótát vezettek be. 1985-ben a kvótát a készletek nagyságához kötötték, amire válaszolva 6 tagország jelentette be, hogy bizonyított készletei 42-197 százalékkal növekedtek. A régebbi számok valószínűleg tényleg a legtartózkodóbb becsléseket tükrözték, vagyis elképzelhető, hogy az új számok jobban igazodtak a valósághoz. A bizonyított készletek mennyisége azonban hivatalosan több országban is évek óta változatlan. Az Egyesült Arab Emirátusok készletei 1988 óta mozdulatlanok, Szaúd-Arábia 1989 óta rendelkezik változatlan készletekkel, Kuvait pedig 1992 óta. Egyes szakértők úgy gondolják, hogy a közel-keleti bizonyított olajkészletek a valóságban fele akkorák, mint ami a hivatalos adatokban szerepel.
Az Egyesült Államok Földtani Szolgálata az OPEC országok hivatalos adatait használja, melyet még felkerekít a gyenge minőségű olaj becsült arányával és a várható felfedezések új készleteivel.
Az amerikai Energia Információs Hivatal és a Nemzetközi Energia Ügynökség, melyen az egyes fogyasztó országok energiapolitikája alapul, szintén az OPEC országok hivatalos adatait használják előrejelzéseikben.

Mi a helyzet hazánkban?
Jónéhány országban felismerték már, mekkora kihívást jelent a következő évtizedek energiaellátása és takarékosabb társadalomra törekszenek, hazánkban az állami óriásberuházásokat látva bízvást gondolhatjuk, hogy az olajkorszak fénykora áll előttünk.
A mai, 21. századi Magyarországon azok a folyamatok indultak be gőzerővel, amelyek Nyugat-Európában a múlt század derekán: az autót mindenben előnyben részesítő közlekedéspolitika mellett folyik a vasút és a tömegközlekedés teljes elhanyagolása, leépítése, az úgynevezett területfejlesztés és gazdaságpolitika az egyéni motorizációt és a közúti szállítást ösztönzi. A kizárólagos személygépkocsi-használatra és közúti szállításra alapuló beruházások úgy szaporodnak, mintha a világ hatvan év alatt semmit nem változott volna és nem ott tartanánk, hogy az óceánok mélyén fekvő kőolaj után kutatunk kínkeservesen.
Hazánk olajfaló, energiaéhes társadalommá alakulása annál is furcsább, mert a nyugat-európai országokban éppen ellenkező folyamatnak lehetünk tanúi: a közlekedésben erősen fejlesztik az energiatakarékosabb tömegközlekedést, kerékpározást, az egyéni motorizációtól való függést pedig minden területen fokozatosan szorítják vissza. Jellegzetes példák erre a Párizsban épülő villamosvonalak, Brüsszel vadonatúj, utasbarát villamosai, metrószerelvényei, Madrid gyorsbusz-hálózata, London és Stockholm behajtási díjai, az egymás után felszámolt városi autópályák, és az újra megnyitott vasútvonalak. Ezekben az országokban nagy figyelmet fordítanak a lakosság tájékoztatására is, a fősodrú médiában pedig ma már mindennaposak az energiatakarékosságra ösztönző különböző állami, civil, vagy magán hirdetések, és az ezzel kapcsolatos tájékoztatás.
Mintha egy erdei séta során kirándulók egy csoportjával találkoznánk, akik már visszafelé igyekeznek, mert időközban rájöttek, hogy az ösvény egy szakadékhoz vezet. De mi csak megyünk tovább. Vissza kéne fordulni végre.

További olvasnivaló a világhálón:
Association for the Study of Peak Oil & Gas - http://www.peakoil.net
Making Sweden an OIL-FREE Society, Commission on Oil Independence, June 2006 Sweden -
www.sweden.gov.se/content/1/c6/06/70/96/7f04f437.pdf

Madarassy Judit


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.