kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
KARBANTARTÁSSAL KEZDŐDIK A KÖRNYEZET VÉDELME

BUDAPESTEN A KÖZTERÜLETEK ÉS AZ ÉPÜLETEK TÖBBSÉGE, VALAMINT A KIÉPÜLT INFRASTRUKTÚRA SZÍVSZORÍTÓAN EL VAN HANYAGOLVA. MI AZ OKA ANNAK, HOGY A FŐVÁROS NEM NAGYON TÖRŐDIK A KÜLLEMÉVEL, AZ ÉRTÉKEIVEL? NÉHÁNYAT SZÁMBA VESZÜNK A LEHETSÉGES OKOK KÖZÜL.
Nem kötelező a városban maradni
Évek óta készülnek közvélemény-kutatások arról, mit tartanak az emberek fontosnak. A válaszok alapján első helyen szerepel a tisztább levegő, az ápolt, zöldített közterületek, a nyugodt közlekedés. Ennek ellenére a meghozott intézkedések, képviselőtestületi határozatok alapján úgy érezzük, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatok nem ítélik fontosnak azt a célt, hogy a város mindenki számára javuló életminőséget is biztosítson. Talán csak a szavazások előtti hetekben történik ez kicsit másképp. Ha pedig nem bírjuk elviselni a szemetes, elhanyagolt fővárost, a csökkenő zöldfelületeket, a megoldás egyszerű: költözzünk vidékre, esetleg egy lakóparkba.
A döntéshozóknak változtatniuk kell ezen a szemléleten: nem szabad többé a helyi közösség és a város hosszútávú érdekeit, nem utolsó sorban idegenforgalmi versenyképességét félresöpörve, a mindenhatóként kezelt beruházó javára dönteni.
Hasonló mítosz veszi körül az autósok állítólagos érdekeinek védelmét, pedig ma már nyilvánvaló, hogy a tömegközlekedés támogatásainak megvonása, a szabálytalankodások eltűrése, a közúti közlekedésnek nyújtott különféle nyílt és rejtett kedvezmények következtében előálló forráshiány, a nehézjárművektől tönkremenő utak az ő érdekeiket sem szolgálják.
Ki kéri számon a hatóságok mulasztásait?
Senki sem akarja az életét zajos, poros építkezések, szabálytalanul parkoló autók, rengeteg kutyapiszok és túlcsorduló szeméttárolók között élni. Az egyik kerületi önkormányzatnak nem volt elég az elmúlt egy év arra, hogy felszólítsa egy nemrég még ápolt, de kiürített ház tulajdonosát, hogy akkor is, amikor az ingatlanja éppen nem termel számára profitot, tartsa rendben a házát és a telkét, takarítsa maga előtt a járdát. Az eljárási szabály szerint először fel kell szólítani a tulajdonost a kötelezettségére, majd harminc nap múlva harmincezer forint bírságot szabhatnak ki a szabálysértőre. Pedig akár magától értetődő is lehetne, hogy az ingatlanok nem válhatnak szemétteleppé, épületronccsá a város kellős közepén. Hasonlóan kiábrándító rendetlenséggel, koszos vitrinekkel, pinceablakokkal lépten-nyomon találkozhatunk az egész városban. Vajon a "törvény nem ismerete nem mentesít a következmények alól" elv az ingatlantulajdonosokra nem vonatkozik?
Egyes külföldi országokban a rongálókat, a szemetelőket a közterület-felügyelők, az önkormányzat bünteti, valamint az ingatlantulajdonosokon is számon kérik a karbantartási kötelezettséget. Itthon a környezetvédelmi és építési ügyekben eljáró hatóságoknál és az önkormányzatoknál évről-évre számos jogszabálysértéssel és mulasztással kerülnek szembe az ügyészségek. A helyi jegyzők alig foglalkoznak a környezetszennyezési ügyekkel, nem szabnak ki bírságokat, ha viszont megbírságolnak valakit, ritkán intézkednek a végrehajtás érdekében. A hatóságoknak többek között a szokásaikon is változtatniuk kell a gazdaságos és hatékony közigazgatás kialakítása érdekében.
Felelősség, átláthatóság, szolgáltatás és kölcsönös bizalom – ezek a hatékony közigazgatás kulcsszavai. A drasztikusan emelkedő eljárási díjak, a felelőtlen képviselőtestületi és önkormányzati döntések, a hatóságok mulasztásai nemegyszer szembeállítják a lakosságot a közigazgatással. Ugyanakkor az elbocsátások, a jogszabályok folyamatos változtatása, az ésszerűtlen teljesítményértékelés, a kiszámíthatatlanság a közszolgálatban dolgozók szájízét keserítik meg.

Évről-évre emelkednek az eljárási díjak. Egy határozat megfellebbezése, engedélyek, átírások, egyéb okmányirodai rutin ügyek a kisember, a kisebb vállalkozások számára esetenként aránytalanul nagy terheket rónak. A nagyvállalatok viszont nemegyszer sikeresen érvelnek az "egyenlő elbánás elve" mellett, ami éppen az egyenlőtlenségeket növeli.
Van egy újabb veszélyes tendencia. A nagyszámú, rutin ügyeket, kevesebb konfliktussal járó díj- illetve bírság-beszedéseket magáncégekre bízzák. Modern kifejezéssel "kiszervezik" vagyis privatizálják a közigazgatás egyes területeit. Itt a magáncég nemegyszer túlzott buzgósággal hajtja be a pénzt, a közös kassza azonban – a megnövekedő működési költségek miatt – nem gyarapszik. Viszont a kényes ügyek, amelyek társadalmi veszélyessége lényegesen nagyobb, elkerülik a büntetést, vagy elkövetőik igen kis veszteséggel megússzák.
A közszférában bekövetkezett nagyarányú leépítés szemmel láthatóan tovább rontotta a közterületek, az építmények állapotát. Az Állami Számvevőszék egyik 2008-as jelentése pedig azt mutatja, hogy egyelőre pénzügyi haszonnal sem járt a karcsúsítás. Nemcsak átmeneti a költségnövekedés a végkielégítések miatt. Az említett kiszervezésekkel a kilencvenezer elbocsátott közszolga bére helyett a magáncégek szolgáltatásaiért kifizetett számlák többszörösen nagyobb mértékben fogják terhelni a működési keretet.
Nekik térkép e táj
Néhány kerület olyan kis kiterjedésű, hogy elképzelni is nehéz, hogyhogy nem szúr szemet a polgármesternek, a képviselőknek a sokszor évekig változatlan rendetlenség, a közterület és az ingatlanok siralmas állapota? Erre sokszor az is a magyarázat, hogy a polgármesterek és az önkormányzati képviselők nem a kerület lakói, annak életével nincs közvetlen és személyes kapcsolatuk. Ebben a tekintetben akár a régi tanácsi vezetőktől is lehet tanulni. Ha még emlékszünk rá, voltak közöttük, akik rendszeres bejárásokat tartottak, és elszámoltatták a beosztottjaikat. Nem fordulhatott elő, ami ma nem számít ritkaságnak, hogy a leggazdagabb önkormányzatoknál, idegenforgalmi célterületeken is visszaköszön a rendetlenség, a gondozatlanság.
Lenne pénz a karbantartásra, de nem szedik be
A Városligeti fasorra már két évtizede is ráfért volna a felújítás. Helyenként három-négy fahely állt egymás mellett üresen, a járdák hatalmas repedéseiben zöldelltek a gyomok, a kátyúk időről-időre újratermelődtek. Hétvégeken az utca teljes hosszában üres volt, alig egy-két autó állt a szervizúton. Ezzel szemben hétköznapokon, munkaidő alatt a parkoló gépkocsik még a járdákat is ellepték. Becsléseink szerint parkolási díjakból többszáz millió forintot lehetett volna évente beszedni, amelyből jutott volna a közterületek felújítására és karbantartására is. Ez nem így történt. 2007 nyarán végül sor került a felújításra. Azonban csak a burkolatot cserélték ki, a fákat nem pótolták. Azóta ismét lehet parkolni – ingyen –, a gépkocsik felállnak a járdára, esős időben a felújított, de üresen álló fahelyeken dagonyáznak, és óriási sártengert hagynak maguk után. Miért nem jár sohasem közterület-felügyelő vagy rendőr a fasorban, hogy leszoktassa a gépkocsivezetőket a járdán állásról? És mi indokolja továbbra is az ingyenes parkolást? Összehasonlításul: az egyik kerékpáros futárszolgálat havi 56 ezer forint bérleti díjat fizet az önkormányzatnak azért, hogy a járda mellett két autó parkolóhelyét használhassa. Történik mindez 300 méterre a Városligeti fasortól.
De menjünk tovább a Városliget felé. Napsütéses hétvégéken autók lepik el az Állatkert környékét, a Felvonulási teret, és mélyen behatolnak a Liget belsejébe is. A Kós Károly sétányon tavaszias időben összeér a kocsisor. A Levegő Munkacsoport egy évtizede szorgalmazza, hogy a Dózsa György útnál mélygarázs épüljön, amely a Városliget környéke mellett a VI. és VII. kerület parkolási káoszán is segítene. Ígéretek vannak, az építkezés máig nem indult meg. Ugyanakkor egy méltányos parkolási díj, amelyet átláthatóan a Liget karbantartására fordítanának, most sem tenné tönkre az autós látogatókat.
ÉPÜLETÁLLOMÁNYUNK VÉDELME
Egy ország számára az egyik legnagyobb értéket az ott található épületek sokasága jelenti. Ezek pedig folyamatos karbantartást, felújítást, korszerűsítést igényelnek. Az energiahordozók árának rohamos emelkedése miatt, valamint a környezetvédelmi programok betarthatósága és a szennyezőanyag-kibocsátások csökkentése céljából kiemelt hangsúlyt kell kapnia az épületek energiatakarékos felújításának, korszerűsítésének is.
Nyomatékosítani kell, hogy itt már nem szabadon választható gyakorlatról van szó, nem csak az Európai Unió követelményei miatt szükséges a károsanyag-kibocsátás csökkentése, az energiatakarékosság és a környezetvédelem, hanem mert olyan körülményeket teremtett magának eliparosodott társadalmunk, amely beláthatatlan következményekkel jár a Föld teljes lakosságára nézve.
Az energiafelhasználás szempontjából pazarló épületállomány folyamatosan elértéktelenedik, piaci forgalomképessége csökken, amely az új építésekre is nagymértékben kihat, negatív spirálként hatva az építőiparra.
Az energiatakarékos épületfelújítás mindenki számára üzletet jelenthet és értéket teremthet. Az energiatakarékossági beruházások alkalmasak öngerjesztő-fenntartó gazdasági folyamatok beindítására, munkahelyeket teremthetnek, adóbevételt jelentenek, és hosszú távon biztosíthatják az építőipari ágazat fejlődését, a környezet védelmét és az épületállomány értékmegőrzését.
Az utolsó órában vagyunk, hogy a lakosság számára megfelelő programok kidolgozásával lehetőséget nyújtsunk ahhoz, hogy a gázszámlájuk értékteremtő, energiatakarékos beruházások hatására csökkenjen, ne pedig a kéményen keresztül elfüstölt gázártámogatás miatt.
Lestyán Mária
építészmérnök
A karbantartás nálunk nem biznisz
Csökkenő megrendelésekre panaszkodik az építőipar. Pedig tennivaló lenne bőven. Telente az utcákat fűtjük az egyre dráguló import energiával. A hazai épületek mintegy nyolcvan százaléka – nemcsak a lakások, de a közintézmények, magáningatlanok is – korszerűtlenek, nem felelnek meg az érvényes hőtechnikai előírásoknak. Számos más indoka is van annak, hogy évente az építési érték legalább 1 százalékát rá kellene költeni az ingatlanok karbantartására, 25–30 évente pedig sort kellene keríteni a teljes felújításra, ami az építés jelenértékének mintegy 60 százalékát tenné ki. Becslések szerint évi 300–400 milliárd forinttal körülbelül 25 év alatt sikerülne az ország 4 milliós lakásállományát legalább a mai követelményeknek megfelelő szintre hozni. Ehhez adódna még a közintézményeket kiszolgáló ingatlanok, egyéb épületek és a műszaki infrastruktúrák (utak, vezetékek) szakszerű karbantartása, felújítása, amelyek többségének ma még az állapota sincsen felmérve.

Ki kellene tehát építeni egy felújítási tanácsadó-információs hálózatot a kivitelezők, a tervezők és az önkormányzatok részvételével. Jelenleg a felújítás szerencsejátékhoz hasonlít, nem ismerjük a reális vállalási árakat, a jó műszaki megoldásokat, és a megbízható kivitelezőkről is kevés az információ. Fontos lenne az is, hogy a (köz)intézmények, az állami vállalatok gazdasági vezetői, valamint a fenntartó önkormányzatok a megtakarításokat ne a karbantartás és a takarítás megspórolásával próbálják elérni.
A karbantartás szerteágazóbb szakértelmet, több élőmunkát igényel. A munka jellegénél fogva elsősorban a hazai kis- és középvállalkozásoknak jelent piacot. Az egyes országok közötti szemléletbeli különbségek jól láthatóak az interneten. Ha egy keresőbe németül vagy angolul beírjuk a javítás, karbantartás címszavakat, akkor számos szakmai szervezetet, vállalkozást találunk, amelyek versengve kínálják szolgáltatásaikat. A tervszerű karbantartás kulcskérdés a jól gazdálkodó vállalatoknál. Egyre többen gondolják úgy, hogy kénytelenek leszünk a mai fenntarthatatlan termelés és fogyasztás útjáról letérni, és akkor a karbantartás-felújítás adja majd a XXI. században a legnagyobb piacot a kis- és középvállalkozásoknak
Rozsdaterületek kontra zöldmező

Rengeteg még ma is a kevéssé vagy egyáltalán nem hasznosított, elhanyagolt gazdasági épület és telephely. A rozsdaövezetekkel kapcsolatos szabályozás szükségességére második évtizede hiába hívjuk fel a figyelmet. A magánbefektetőknek a zöldmezős beruházás sokkal kényelmesebb, kevesebb kockázattal jár. Óriási fejlesztések, hatalmas mennyiségű külföldi tőke áramlott az agglomerációba, mivel nem tettek szabályozási kísérleteket ennek fékezésére, és nem ösztönözték a tönkrement nagyvállalatok szerep nélkül maradt ingatlanjainak rehabilitációját. Holott az iparterületek közelében volt munkaerő, nagy kapacitású, sokoldalú infrastruktúra, amely sok helyen azóta is erodálódik. A zöldmezős területek nemcsak olcsók voltak, de számtalan közvetlen és rejtett támogatáshoz jutottak az ottani beruházók. A rozsdaövezet új ingatlantulajdonosait pedig nem kényszerítették, és nem ösztönözték arra, hogy igyekezzenek jobban hasznosítani e területeket. S hova vezetett mindez? Többek között a Biatorbágyra, Törökbálintra telepedett külföldi cégek munkaerőhiánnyal küszködnek, mert a kínált bérek nem csábítják az embereket arra, hogy naponta ingázzanak a tömegközlekedéssel alig megközelíthető zöldmezős területekre.
Mindennapi bölcsességek
  • Lakótelepeken figyelték meg, hogy a tolvajok előszeretettel törnek be az elhanyagoltabb, szemetes területekre. Ezért Berlinben a házkezelőknek többek között előírják, hogy a bejárati ajtók üvegkárát nyolc órán belül ki kell javítani.
  • Valaha a bérháztulajdonosok, ha egy tízforintos nagyságú vakolat lehullott, máris üzentek a környéken lakó ezermesterért. Tudták, hogy egy kis hibát sokkal olcsóbb az elején kijavítani, mint megvárni, amíg nagy baj lesz belőle.
  • Nagy lelkierőre és alázatra van annak szüksége, aki egy alacsonyabb presztízsű környéken rendet, tisztaságot szeretne maga köré varázsolni. Nem hálás feladat mások szemetét, kutyapiszkát felszedni, a rongálásokat újból és újból kijavítani. Előbb-utóbb azonban el szokták szégyellni magukat a rendetlenkedők.
  • Általános tapasztalat, hogy a nagy és főképpen a rossz állapotú társasházakban legfeljebb egy-két ember veszi a fáradságot és ápolja a növényeket, öntözi az utcai fákat. Pedig a szép növényzet nem fog kevesebb örömet okozni akkor sem, ha olyanok is gyönyörködnek benne, akik "nem érdemlik meg". Ausztriában általában mindenütt rend és tisztaság uralkodik, a nagyvárosban és vidéken egyaránt. Mégis lépten-nyomon találkozhatunk társadalmi célú reklámokkal, amelyek többek között a tisztaság megőrzésére figyelmeztetnek.
Civil kezdeményezések

Sovány vigasz, de az önkormányzatok választóikat semmibe vevő magatartásának vannak pozitív hozadékai is. Az elégedetlenség összehozza azokat, akik egyébként nem ismerkednének meg egymással. Van, ahol a barátkozás olyan jól sikerül, hogy a csoport bejegyzett szervezetté alakul. Egyre többen rendeznek utcabált, pikniket hazulról hozott finomságokkal, vagy stratégiai megbeszéléseket tartanak a közeli sörözőben. A közös demonstrációkat nemegyszer közös takarítás, parkápolás követi. Lassan rájönnek az emberek arra, hogy ugyanannyira érdekük jó állapotban tartani a körülöttük lévő közösségi tulajdont, mint a magántulajdonukat.
Igaz, sokakban él az a szemlélet is, amelyről egy ismerősöm mesélt: rendszeresen cseréli a portálja előtti dézsás növényeket, mert a rossz városi levegő és a rongálók miatt gyakran mennek tönkre. Nemrég egy jól öltözött hölgy az éppen virágzó bokor leveleiből tört le néhányat magának. Amikor kérdőre vonta, a nő értetlenül nézett rá: – Hát ezt nem az önkormányzat tette ki?
Megéri a társadalmi tőkére nagyobb figyelmet fordítani, a civil társadalom erősödését támogatni. Tevékenységük a befektetett források sokszorosát érik, amellyel mindnyájunk számára teremtenek egy kulturáltabb, élhetőbb környezetet.

A VILÁGÖRÖKSÉGI TERÜLET KEZELÉSÉRŐL
A nyolcvanas évek végén a Duna két partját – a Margit hídtól a Szabadság hídig –, később az Andrássy utat is a Világörökség részévé nyilvánították. A magterülethez tartoznak ún. pufferzónák, mint például az erzsébetvárosi Zsidónegyed. Az egész eklektikus városrészt, az ott található mintegy ötezer házzal együtt a védendő értékeink közé kellene sorolni. Ritkaságszámba mennek a hasonlóan homogén városrészek. Ezt erősítette meg a 2007 őszén az UNESCO-ICOMOS* megbízásából a Zsidónegyed védelmében ide látogató Michel Polge francia szakértő is. A civil szervezetekkel folytatott beszélgetés során ismét előkerült az a régóta hangoztatott probléma, hogy az épített örökségünket a jogszabályok, az eljárásrend és legalább ilyen mértékben az adó- és támogatási rendszerünk is mostohagyerekként kezeli. Meg is látszik az évről-évre növekvő lemaradásunk a velünk együtt az Európai Unióba belépett szomszédainkkal szemben is.
A Világörökség cím általában megmozgatja a városatyák fantáziáját, igyekeznek a különleges elismerésben rejlő idegenforgalmi vonzerőt minél jobban kamatoztatni. Ennek első lépcsője a nálunk még mindig hiányzó kezelési terv, amely a karbantartás, a korszerűsítés, a használat és a fejlesztés kérdéseit szabályozná. A következő lépcső maga a rendbetétel és azoknak a kiegészítő beruházásoknak a létrehozása, amelyek a szigorú védelem mellett is kielégítik a XXI. századi igényeket, és olyan gazdasági hasznot, forrásokat jelentenek, amelyből a terület fenntarthatóan fejleszthető.
A Michel Polge Budapesten tett látogatásáról készített jelentés a http://www.vilagorokseg.hu honlapon olvasható.
* ICOMOS – International Council on Monuments and Sites (Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága) egy professzionális szervezet, amely a kulturális örökségi helyszínek megőrzésére és védelmére jött létre.
KISVÁLLALKOZÁSI KÓDEX
2008. január 31-én az Európai Bizottság társadalmi vitára bocsátotta az Európai Kisvállalkozási Kódexet (Small Business Act). A szabályozás célja az, hogy a kis- és középvállalkozások szempontjait a döntéshozatalban hangsúlyosan vegyék figyelembe, valamint az azok növekedésében rejlő tartalékokat konkrét intézkedésekkel csalogassák elő. A túlszabályozás poklától kezdve a közös piacra kerülés, a közbeszerzéseken való részvétel lehetősége, a szükséges munkaerő és pénzforrások biztosítása, valamint a globalizáció és az éghajlatváltozás okozta kihívások kezelése mind beletartoznak ebbe a kérdéskörbe. A dokumentum 5. pontja szerint "Váljanak a megoldandó környezetvédelmi problémák a kis- és középvállalkozások lehetőségeivé".
A környezetvédelmi problémákat nemcsak csővégi megoldásokkal lehet enyhíteni. Az energiaforrások végessége, a természeti erőforrásokkal, földdel, anyaggal való takarékoskodás igénye a tartós, javítható, hosszabb ideig illetve többször használható termékek elterjedéséhez kellene vezessenek. A környezetbarát termékek és szolgáltatások nemegyszer csak a helyi ellátás keretében, vagyis kis- és középvállalkozások által biztosíthatók gazdaságosan. Az információhiány, a gyakorlatlanság, a korlátozott pénzügyi és munkaerő-források megnehezítik, hogy a kis- és középvállalkozások ki tudják használni az új, zöld piacok nyújtotta lehetőségeket és az energiahatékonyság növelését.
Jól működő kis- és középvállalkozásokhoz továbbá megbízhatóan, jól dolgozó szakemberek szükségesek. További kísérletezések helyett a klasszikus, magas színvonalú szakmunkásképzés helyreállításával, illetve a szakmunka anyagi és társadalmi presztízsének megerősítésével készüljünk fel erre a kínálkozó lehetőségre.

Beliczay Erzsébet


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.