kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A KINCSTÁRTÓL A PRIVATIZÁCIÓIG

BENCZE IZABELLA JOGÁSZ, AZ ÁLLAMI, MÁSKÉNT NEMZETI VAGYONNAL ÖSSZEFÜGGŐ KÉRDÉSEK SZAKÉRTŐJE.1989-TŐL KÜLÖNBÖZŐ MINISZTÉRIUMOKBAN DOLGOZOTT, TÖBBEK KÖZÖTT MINT FŐOSZTÁLYVEZETŐ ÉS JOGALKOTÓ, MAJD 1998-TÓL 2003-IG A KINCSTÁRI VAGYONI IGAZGATÓSÁG (KVI) VEZÉRIGAZGATÓ-HELYETTESE VOLT. JELENLEG JOGOT TANÍT A CORVINUS EGYETEMEN, VALAMINT ÜGYVÉDKÉNT DOLGOZIK. A KINCSTÁRI VAGYON A JOG TÜKRÉBEN CÍMŰ KÖNYVE AZ ÁPV RT. KIADÁSÁBAN JELENT MEG 1998-BAN.

Ön gyakran cikkezik az állami vagyonról, a privatizációról. A társadalombiztosítási törvény és a TB-mentők kampány kapcsán sokakban felmerül a kérdés, hogy mi is az, ami tényleg privatizálható, és mi az, ami nem. Ön szerint hol húzódik a határ?
Papírforma szerint annak kell a közvagyonba tartozni, ami az állami feladatok ellátásához szükséges, ami eredendően közösségi használatra rendeltetett, vagy amit közösségi használatra hoztak létre. Továbbá a nemzetgazdaság működése szempontjából stratégiailag fontos vagyontárgyak, például a közlekedés biztosítása, azaz pályák, sínek, utak. Mindig egy adott hatalom döntési jogkörébe tartozik, hogy mit nevez nemzetstratégiailag fontos vagyonkörnek. Én nem a gazdasági társaságok részesedéseinek privatizációjával foglalkoztam, ez az ÁPV Rt.-hez tartozott, hanem a kincstári vagyon kezelésével. Ide azok a vagyontárgyak tartoznak, amelyek az állami feladatellátáshoz kapcsolódnak. A nemrég hatályon kívül helyezett törvény szerint ez így is volt, azaz minden olyan ingatlan, amely az állami feladatellátáshoz kapcsolódóan állami szervek működésének helyet biztosít, a KVI-hez tartozott, akárcsak a kizárólagosan állami tulajdonba tartozó vagyontárgyak, a Föld méhének kincse, a közutak, a vasúti sínpályák és azoknak a tartozékai, a légtér, a frekvenciák, a természetes vizek, azoknak a medre, az újonnan keletkezett szigetek, illetve a termőföldek, a természetvédelmi területek, a közgyűjteménybe tartozó műkincsek.
Hogyan állt össze a kincstári vagyonkör?
Legelőször a Munkásőrség épületeinek a kezelői jogát vonták meg és egy állami szervhez telepítették, amelyből később létrejött a Kincstári Vagyoni Igazgatóság. Aztán idekerültek a kivont szovjet csapatok ingatlanjai, a társadalmi szervezetek ingatlanjai, ami könyvszerinti értéken egy hatmilliárdos vagyonkör. Csak az MSZMP-nek nagyjából 480 nagyértékű ingatlanja volt az országban. Ebből a rengeteg ingatlanból volt, aminek a jogi sorsát könnyebben lehetett kezelni. Például a szakszervezeti ingatlankört, mert itt több ingatlan már a háború előtt szakszervezeti tulajdonban volt, és a későbbiekben a fenntartást, karbantartást a szakszervezeti tagok befizetései fedezték. Ami az egyházi szervezetek vagyonát illeti, ott a reprivatizációból valamennyi megvalósult. 1996-ban született törvény a sportcélú ingatlanok szétosztásáról. Kifejezetten a törvényben meghatározott feltételek mellett jelentkező sportszervezetek valamint az önkormányzatok jelenthettek be ingyenes igényt. Mindezeken kívül még volt egy óriási vagyonkör: a központi költségvetésből finanszírozott szervek, vagyis a minisztériumok, kórházak, egyetemek által használt ingatlanok, s ezeken kívül a forgalomképtelenné nyilvánított vagyon, termőföldek, erdők, rétek. 1996-ban az államháztartási törvény megpróbálta ezt a vagyonkört egybe fogni, és ennek a tulajdonosi joggyakorlását telepítette a most megszűnt Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz.
Azonban ebből a vagyonból ki kellett volna venni azt a vagyont, amelyet tényleg el kell adni, amit teljesen felesleges állami körben tartani, mert csak költeni kell rá, használni nem tudjuk.
A Kincstári Vagyoni Igazgatóság, az Állami Pri­va­ti­zációs és Vagyonkezelő Zrt., valamint a Nemzeti Föld­alapkezelő Szervezet az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény alapján 2008. január 1-jétől megszűnt, általános jogutódjuk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. lett.
Az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a Magyar Állam nevében a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács gyakorolja, feladatait a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság útján, annak ügyvezető szerveként látja el. Forrás: Magyarország.hu

Ez nem történt meg?
Ehhez azt kellett volna tisztázni, hogy miket tekintünk állami feladatoknak, és azok ellátásához milyen ingatlanok szükségesek. Például arról sem döntött senki, hogy állami feladat-e, hogy a közintézmények dolgozóinak a gyerekei a minisztérium által fenntartott óvodába, iskolába járjanak. Vagy hogy állami feladat-e, hogy a minisztériumoknak a Balaton partján óriási nyaralójuk legyen. Előbb-utóbb aztán megszüntették ezeket az iskolákat, óvodákat, az ingatlanok meg ott álltak, rohadtak, és nem lehetett velük mit kezdeni. Ezek közül már rengeteget eladtak mindenfajta stratégia nélkül. Az idei betervezett költségvetésben 94–96 milliárd szerepel a kincstári, azaz már üzleti vagyon értékesítéséből. Nevesítetten szerepel 30 milliárd bevétel a kormányzati épületekből. Azokból, amelyeket eleve akkor akartak eladni, ha megépül a kormányzati negyed, ami végül nem épül meg. A teljes vagyon értékét olyan tízezer milliárdra becsülik. A forgalmi értéke egyesek szerint ötvenezer milliárd, én azt mondom, hogy százezer milliárd. Hogy ebből ne lehessen harminc milliárdot máshonnan kihozni, csak a belvárosi kormányzati épületek értékesítéséből, azt nem hiszem. Miért kell eladni ezeket az épületeket, addig, amíg nincs megfelelő vagyonstratégia, amíg nem tudjuk, hogy a kormányszerkezet milyen lesz? Ezeket el kell előbb dönteni. De nincs koncepció, ami az értékesítést meghatározza, hanem egyszerűen a pillanatnyi költségvetéshez igazodik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egész vagyonkör feletti irányítás most már a Pénzügyminisztérium kezében van.
Eddig ezeket az ingatlanokat nem lehetett értékesíteni?
De lehetett, csak ez bonyolultabb volt. Eddig a törvény azt mondta, hogy ezek állami feladat ellátásához szükséges ingatlanok, tehát a kincstári vagyonba tartoznak. A mostani törvény azt mondja, hogy a kincstári vagyon semmi más, csak ami forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes. A minisztériumi épületek, színházépületek, kórházi épületek nem ilyenek. Üzleti vagyonná vált mindegyik. Elő van készítve az út a kórházi privatizációnak is.


A környező országokban ez hogyan történt?
A környező országokban az eredeti tulajdonosok sok mindent visszakaptak. Meg lehet nézni Csehországban, milyen a kastélyok állapota. Annak idején például szerettünk volna készíttetni egy térinformatikai programot. A Műszaki Egyetem felmérte volna az épületek állapotát, hogy aztán naprakészen kiadja a program, melyikben mit kell megcsinálni, a különböző paraméterek bevitelével megmutatta volna, hogy csak állagmegóvásra vagy felújításra van szükség. De sajnos sokszor inkább megvárjuk, hogy lerohadjon az ingatlan, majd csomagban eladjuk. Mindez elképzelhetetlenül lenyomja az árakat.


Sok sportpálya elvesztése annak köszönhető, hogy csomagban a gyárral együtt adják el.
Pedig a sportcélú ingatlanokról szóló 1996-os törvény már úgy rendelkezett, hogy azok a pályák, amelyek akár az ÁPV Rt.-nél, akár a KVI-nél voltak, nem maradhattak volna a vállalatnál.


Pont most megy a vita a Róna utcai Postás–Matáv pályáról. Három tulajdonos van: a Posta, a Matáv és az önkormányzat. Előbbi kettő el akarja adni, az önkormányzat nem, a sportegyesület pedig perel. A sportcélú ingatlanokkal kapcsolatban a legnagyobb probléma az, hogy tisztázatlanok a tulajdonviszonyok.
Nemcsak a sportpályákkal volt ez így. Például megesett, hogy valamelyik vállalathoz egy műemlék is tartozott, amit a vállalat raktárként használt. Egy kormányrendelet a kizárólagos állami tulajdonban tartandó műemlékek között ezt is felsorolta, tehát az ÁPV Rt. át kellett volna adja a KVI-nek, mégis privatizálták. Az a nehéz, hogy ezekben az ügyekbeny nem lehet a nemzet tagjainak vagy szervezeteinek perelni. A vagyontörvény tárgyalásával egyidejűleg Molnár Oszkár képviselő benyújtott egy vagyontörvény-tervezetet a parlamentnek, amit én készítettem. Ez azt is tartalmazta, hogy alakulhassanak olyan egyesületek, amelyek kifejezetten a nemzeti vagyon érdekében léphetnek fel. Legyen nekik perbeli legitimációjuk. Mint ahogy a környezetvédők a környezetet védik. De ehhez kell felhatalmazás egy törvényben, hogy az ilyen szervezetek megkapják a perbeli legitimációt.


A környezetvédelem területén nagyon sokat segített az Európai Unióhoz való csatlakozás. Ebben az esetben ez nem igaz?
Érdekes módon a nemzeti vagyonnal kapcsolatban szokásjogok vannak, tehát az Európai Uniónak semmilyen direktívája vagy rendelete nincs. Ha pedig a politika nem tudja vagy nem akarja a vagyont védeni, a civilek kell megpróbálják, mert ők képesek lehetnek rá. Igaz, Magyarországon talán sokk kell az embereknek, hogy végre összefogjanak és fellépjenek a jogaikért. És talán pont a társadalombiztosítási törvény kapcsán ez megtörténik. Noha a törvény hatályba lép, a biztosítók csak jövő január elején fognak munkába állni. Ez azt jelenti, hogy addig semmilyen érezhető változás nem lesz. A népszavazás nagyjából novemberre érik be. Az emberek azt látják, hogy semmi nem történt, és már nem is akarják annyira leszavazni. A civileknek kell fenntartaniuk a szavazókedvet. Ha ez sikerül is, akkor ott van a másik nehézség. A kormány most beépítette a preambulumba, hogy egybiztosítós lesz a rendszer. Így aztán a népszavazás esetleg nem is arról a törvényről fog szólni, amiről szólni akar. Ezt kell kivédeni.


Ön szerint miért kell leszavazni a törvényt?
Pillanatnyilag az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak fizetjük a járulékokat, és ő továbbadja a kórházaknak, rendelőknek. Ez 1500–1600 milliárd forint. A jövőben az OEP megmarad, és mi is változatlanul befizetjük neki a járulékainkat, csak annyi lesz a különbség, hogy az OEP most 22 részvénytársaságnak adja tovább a pénzt, és ezek állnak majd kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatókkal és a kórházakkal. A társaságok ezt a pénzt államilag garantált bevételként kapják meg. A probléma az, hogy a társaságok felszámolhatóak – a mi vagyonunkkal együtt. A felszámolás másodpercében a befizetett pénz a társaság vagyonának a része, tehát az a hitelezők igényeinek kiegyenlítésére megy el. Téged személy szerint átraknak egy másik biztosítóba, de mivel egy meghatározott összeg innen kiment, így a kockázatközösség szintje már nem olyan mértékű, mint korábban volt. Miután egy cég tönkremegy, akkor már nem 1600 millliárd jut mindannyiunkra, hanem kevesebb. Ezzel összefüggésben módosult most január elsején az államháztartási törvény. Beépült egy olyan szakasz, hogy abban az esetben, ha tartós hiány mutatkozik az OEP-ben, a kormány köteles törvényjavaslatot tenni vagy a járulék összegének a felemelésére vagy pedig a szolgáltatások csökkentésére. Hogy ez mit jelent, arra mondok egy nagyon drasztikus példát. Érszűkülettel elmegyek az orvoshoz. Az orvos azt mondja, hogy érplasztikai műtétre van szükség, amelyet a TB fizet. Ha az állam csökkenti a szolgáltatás szintjét, akkor az érplasztikai műtét esetleg már nem tartozik az államilag finanszírozott szolgáltatások közé. Az orvos tehát azt mondja, hogy ahhoz, hogy a lábát megmentsük, le kell vágni. A páciens persze könyörögni kezd, ne vágják le a lábam, mit kell érte tennem? Egyik lehetőség: fizessen egymillió forintot, másik lehetőség: kössön rá kiegészítő biztosítást.


Miután mi egy környezetvédelmi szervezet vagyunk, az is érdekel minket, hogy ennek a vagyonkörnek az állapotát védte vagy védi-e valaki?
Nem igazán. A Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz tartoztak például a szovjet csapatok által otthagyott területek, ingatlanok. Arról a környezetkárosításról, ami ott folyt, mindannyian tudunk. Hosszú éveken keresztül ment a vita arról, hogy honnan szakítson ki pénzt a központi kormányzat ezeknek a földterületeknek a tehermentesítésére. Végül megoldották, és a KVI és az ÁPV Rt. is kapott erre külön pénzeket. De azt tudom, hogy az államnak mindig nagyon kevés pénze volt erre a területre, mindig óriási csatákat kellett vívni érte, és nem tudom, hogy a mai vagyongazdálkodási társaságnak van-e ilyen kötelezettsége, hiszen ezen földterületek jelentős része továbbra is állami tulajdonban van.


És mi a helyzet az épített környezettel?
Az épített környezet védelmével kapcsolatban sem tudok biztató dolgokat mondani. Ott vannak például a műemlékek. 1990 után óriási mennyiségű gyönyörű, ám annál rosszabb állapotban lévő műemlék került az állam kezébe. Ezek felújítása, karbantartása óriási mennyiségű pénzt igényel. Ameddig én a KVI-nél voltam, volt hogy csak keveset, de volt hogy nagyon sokat sikerült a műemlékek felújítására fordítani. Pár éve viszont megszüntették a KVI-n belül azt a főosztályt, aminek konkrétan ez volt a feladata. Tanácsadókat tartottak meg, őket viszont tavaly rúgták ki. Ha megnézzük az új felelős intézmény, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács szervezeti ábráját, azt látjuk, hogy nincsen olyan felelős szakember, aki az épített környezetnek ezzel a spektrumával foglalkozna. Holott nagyon jól tudjuk, hogy ezek milyen gyorsan és könnyedén leromlanak, például gombásodnak, ezért állandó figyelmet igényelnek.
Bencze Izabellával beszélgettek: Beliczay Erzsébet, Bendik Gábor, Lukács András, Mán-Várhegyi Réka
2. §

(1) Az állam tulajdona egyben a nemzet vagyona. Ennek az alkotmányos alapelvnek a biztosítása érdekében az Igazgatóság meghatározott nemzeti vagyon vagy vagyonrész elidegenítéséről, megterheléséről, vállalkozásba való beviteléről, illetőleg más célú hasznosításáról népszavazást kezdeményezhet . Ez a kezdeményezés a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. tv 28/C . § (2) bekezdésében foglalt aláírás mennyiséggel egyenértékű.
(2) A nemzeti vagyon védelme érdekében perben eljárhat olyan társadalmi szervezet, vagy alapítvány, amelynek alapszabálya a nemzeti vagyon védelmét céljai között rögzíti. Ebben az esetben a szervezet jogi érdekét bizonyítottnak kell tekinteni.
3. §
E törvény alkalmazásában vagyonnak minősül:
(a) minden ingó és ingatlan dolog, amely tulajdonjog tárgya lehet;
(b) az értékpapír, és a dolog módjára hasznosítható természeti erők;
(c) a vagyoni értékű jog, ide értve a követelést és a fizetési kötelezettséget is;
(d) mindazon tevékenység folytatásának a joga, amely az államot törvényben biztosított kizárólagos jogként megilleti, vagy kötelezi (állami monopólium).

4. §

(1) A nemzeti vagyon típusai:
a) kincstári vagyon;
b) az állam forgalomképes vagyona;
c) az állam gazdasági befolyásolást szolgáló, üzleti célú vagyona.

(2) A vagyon állami tulajdonba való tartozásának, illetve kétség esetén a vagyon típusának megállapítása (minősítése) az Igazgatóság hatásköre.
5. §

(1) A kincstári vagyon az államszervezet működéséhez szükséges közfeladatok ellátását, az országos jelentőségű közszolgáltatási és más közszükségletek iránti igények kielégítését, állami feladatként vagy más módon meghatározott közszolgálati célok teljesítését (továbbiakban együtt: közcél) biztosítja.
(2) A természetüknél vagy jellegüknél fogva közcélokat szolgáló közjavak, illetve a központi költségvetési szervek, valamint az állam más szervei működését biztosító, közcélra létrehozott, vagy közcélra használt vagyon kincstári vagyonnak minősül.
(3) Kincstári vagyonba tartozik továbbá minden vagyon, amelyet
a) törvény kizárólagos állami tulajdonnak, vagy állami tulajdonba tartozó vagyonként forgalomképtelennek illetve korlátozottan forgalomképes vagyonnak minősít, vagy b) az állam tulajdonába nem törvény alapján kerülő vagyontárgyak közül az Igazgatóság kincstári vagyon körébe tartozónak minősít .
(4) A közcélt szolgáló gazdasági társaságokban fennálló állami részesedés kincstári vagyonba tartozik (kincstári társaságok) .
(5) A közcélt szolgáló, kiemelten védendő ingatlanok, és a (4) bekezdés szerinti állami részesedések meghatározásáról az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával törvényben dönt.


Részlet a Molnár Oszkár által 2007 júniusában benyújtott, A Magyar Állam tulajdonában álló nemzeti vagyonról és a tulajdonosi joggyakorló szervezetről című törvényjavaslatból.

"Alulírottak arra kérjük Önt, hogy az állami vagyonról szóló, a parlament által érdemi vita nélkül elfogadott törvényt előzetes normakontroll céljából, kihirdetés előtt juttassa el az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmány 10.§(1) bekezdése szerint a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon, sorsáról tehát csak a nép képviselői rendelkezhetnek. A jelen törvény ezt a jogot a miniszterelnök által kinevezett tisztviselőkre, a kormány irányítása és felügyelete alá eső szervezetre ruházza, egyben felhatalmazza őket e vagyon értékesítésére. Közcélok ellátását szolgáló, nélkülözhetetlen ingatlanok válnak így kiszolgáltatottá a mindenkori végrehajtó hatalom döntéseinek. Ezzel elhárulnak az utolsó akadályok az állam tulajdonát képező középületek – kórházak, múzeumok, egyetemek, kormányzati épületek –, valamint a stratégiai vállalatok és a Nemzeti Földalaphoz tartozó termőföldek eladásának útjából.
Ez a törekvés meggyőződésünk szerint a legsúlyosabban sérti a közérdeket: az államot a cselekvőképesség, a társadalmat az önrendelkezés elemi eszközeitől fosztja meg. A nemzet vagyona elődeink áldozatos munkájának gyümölcse, a jövő nemzedékek öröksége."

Részlet egy Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez címzett nyílt levélből. A 2007 júliusában írt levélben az aláírók – közéleti szereplők, köztük Bencze Izabella – az ún. vagyontörvény alkotmányellenessége mellett érveltek.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.