kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
AHOL JÓ FELNŐNI
AUTÓMENTES LAKÓNEGYEDEK EURÓPÁBAN

A LAKÓTELEP, AHOL GYERMEKKÉNT ÉLTEM, NEM NEVEZHETŐ ÉPPEN AZ ÉPÍTÉSZET REMEKÉNEK. NÉGYEMELETES KOCKAHÁZAK ESETÉBEN EZEN TALÁN KEVESEN IS CSODÁLKOZNAK. DE A TERVEZŐK EGYVALAMIBEN NAGYON SIKERESEK VOLTAK: A LAKÓNEGYEDET TELJES EGÉSZÉBEN A GYALOGOS KÖZLEKEDÉS KÖRÉ SZERVEZTÉK.
Az utcákat sétányoknak álmodták meg, a házsorok között tágas tereket hagytak szabadon parkoknak, gyepnek, fáknak, ösvényeknek. A lakónegyed szívében helyet biztosítottak közösségi intézményeknek (iskola, orvosi rendelő) és üzletsoroknak. Az alapvető szolgáltatások ilyenfomán tíz perces sétával mindenhonnan elérhetőek, a parkos, ligetes elrendezés miatt nagyon kellemes körülmények között. A lakótelep utcáit sokáig sétáló emberek és bicikliző, labdázó, önfeledten játszó gyerekek töltötték meg élettel.

Ez az utca nem olyan régen még sétáló volt Csepel, Erdősor úti lakótelep
Az utcákat sétányoknak álmodták meg, a házsorok között tágas tereket hagytak szabadon parkoknak, gyepnek, fáknak, ösvényeknek. A lakónegyed szívében helyet biztosítottak közösségi intézményeknek (iskola, orvosi rendelő) és üzletsoroknak. Az alapvető szolgáltatások ilyenfomán tíz perces sétával mindenhonnan elérhetőek, a parkos, ligetes elrendezés miatt nagyon kellemes körülmények között. A lakótelep utcáit sokáig sétáló emberek és bicikliző, labdázó, önfeledten játszó gyerekek töltötték meg élettel.
Azóta eltelt harminc év, és nem a tervezőkön múlt, hogy a lakónegyed gyökeresen megváltozott. Az utcák többségéről lekerültek a behajtani tilos táblák; a zöldfelületek egy része fokozatosan autótárolóvá vált. Mindez korántsem fedezte a kocsik helyigényét: az utcákat is át kellett adni a parkoló autóknak. A behajtási tilalom megszüntetésével szó sem lehetett már ezeket játékra, kikapcsolódásra is használni. A gyalogos közlekedés feltételei eleinte nem sokat változtak. Néhány év elteltével, ahogy nőtt a gépkocsi-forgalom, az autósok és gyalogosok akadályozni kezdték egymást. A vegyes közlekedés végül annyira kényelmetlenné vált, hogy az önkormányzat járdák építésébe fogott a "gyalogosok érdekében". A sövénysorok helyén, az utca egyik oldalán keskeny asztfaltcsíkok jelentek meg. A hajdani sétányok ma már elsősorban az autós közlekedést szolgálják. Hivatalosan ugyan még vegyes használatúak, a gyakorlatban azonban az autóvezetők egyre türelmetlenebbek azokkal szemben, akik továbbra is az úttestre merészkednek, és nem maradnak a számukra épített járdaszalagon. Ki emlékszik arra, hogy az utca nem is olyan régen még sétáló volt?
Kisgyerekekben ma sincs hiány, ám szülői felügyelet nélkül már nem mozdulhatnak ki otthonról. Ma már nem csak a futballpályák, de a játszóterek is elkerítettek. De a változások ezzel még nem értek véget: a zöldfelületek úgy csökkennek tovább, ahogy nő a kocsik száma. Emitt egy bokorsor, amott még egy darab füves terület tűnik el, mert az újabb autókat is tárolni kell valahol.
Vajon elképzelhető másfajta fejlődés? Tényleg azoknak is el kell viselnie a gépkocsikkal járó kellemetlenségeket, akiknek nincs autójuk, és gyalog, kerékpárral, közösségi közlekedéssel járnak? Van-e választási lehetőségünk, amennyiben csendes, jó levegőjű, biztonságos lakókörnyezetet szeretnénk?

Bokrok helyén parkoló autók Csepel, Erdősor úti lakótelep

Egyre több országban választhatunk a "dohányzó" és a "nem dohányzó" éttermek, kávéházak között. A legtöbb munkahelyen van dohányzásra kijelölt helyiség – de máshol már nem lehet füstölni. Számos esetben a vonaton utazva is dönthetünk, milyen helyet szeretnénk. Ami a dohányzási szokásokkal kapcsolatban ma már teljesen természetesnek tűnik – addig terjedhet az ember szabadsága, amíg másokét nem korlátozza –, az autóhasználat esetében szokatlan, sokak számára elképzelhetetlen gondolat. Annak ellenére, hogy az autózás káros hatásait ma már rendkívül jól ismerjük, és mindannyian elszenvedjük, függetlenül attól, hogy milyen közlekedési eszközt használunk.
Vajon elképzelhető, hogy legalább a lakókörnyezetünk tekintetében választhassunk aközött, hogy akarunk vagy sem gépkocsikkal – és azok minden hátrányával: benzingőzzel, hajnali és késő esti motorzúgással, lebetonozott közterekkel – együtt élni? Vagy inkább vállaljuk, hogy gyalog, kerékpárral, tömegközlekedéssel utazunk, de cserébe ennek megkapjuk minden előnyét is – a csendet, a jó levegőt, a felszabadult utcát, közösségi tereket, és egy teljesen más életminőséget.
Körülbelül abban az időben, amikor nálunk a lakótelepek utcáiról leszedték a behajtani tilos táblákat, Európa más részein megkezdődött ez első autómentes lakónegyedek tervezése, építése. E lakónegyedeket hasonló elvek szerint tervezték, mint azt, amiről fentebb is írtunk, egy nagyon lényeges különbséggel: az emberek saját döntésük szerint választhatták az autómentes életmódot. Mint ahogy a bevezető példa is bizonyítja, a szabad választás ez esetben nem csak elvben fontos, de a sikerhez is alapvető.
Nyugat-Európában tehát a kilencvenes években feltűntek az első autómentes lakónegyedek, amelyek arra a szokatlan gondolatra épültek, hogy az emberek választhassanak, milyen lakókörnyezetben szeretnének élni.
Skócia: Edinburgh, Slateford Green

Edinburgh, Slateford Green (www.edinburgharchitecture.co.uk/slateford_green_housing.htm)
Edingburgh autómentes lakónegyede 1,6 hektáron épült a kilencvenes évek végén, körülbelül 3 kilométerre a város központjától. 120 lakást tartalmaz, két-négy emeletes épületekben. A lakónegyed gyakorlatilag a város közlekedéspolitikájának szerves részeként valósulhatott meg, amely a környezetkímélő és kis helyigényű közlekedési módok előnyben részesítését célozza. A világörökség részét képező történelmi belváros veszélyeztetése nélkül ugyanis a városban nem lehetett sem belső körgyűrűt, sem sugárutakat építeni (tehát az útkapacitást bővíteni), így az egyetlen megoldás a személygépkocsival való közlekedési igények szabályozása, csökkentése maradt. A városvezetés a gyorsbusz-járatok, a buszsávok építése és a biciklis létesítmények fejlesztése felé fordult olyan egyéb intézkedések mellett, mint a belváros sétálóvá alakítása és Nagy-Britannia első autómegosztó szolgáltatásának létrehozása. Az autómentes lakónegyed a városvezetés teljes támogatásával, magánbefektetőkkel együttműködve valósulhatott meg.
A slateford green-i lakosok számára nem tiltott az autó tulajdonlása, de a lakónegyedben nem lehet autót tárolni. A kerület közúti elérhetősége nehézkes, néhány perc sétára ellenben két sűrűn járó buszjárat is található. A környéken egy kilométeres körzetben általános és középiskola, valamint üzletek is vannak. A lakónegyed nem csak autómentességével tűnik ki. A beruházás a zöld területeket kímélendő, úgynevezett rozsdamezőn, egy volt vasúti telephelyen létesült. Az épületek energiatakarékosak a napenergia passzív felhasználásának, a jó szigetelésnek és a saját fűtési rendszernek köszönhetően, amely egy környékbeli lepároló üzem felesleges hőjét használja. A szennyvizet a helyszínen tisztítják, az esővizet gyűjtik, és a kertek öntözésére használják fel.
Egy 2000-ben készült felmérés szerint a háztartások túlnyomó többségének (74 százalék) nem volt kocsija (szemben a 45 százalékos edinburghi átlaggal). A lakosok többsége a helyi buszjáratokat használja, bár a negyedben létezik autómegosztó szolgáltatás is. Az átlagos utazási távolságok viszonylag alacsonyak, az utak leggyakrabban a városközpontba vezetnek.
AZ AUTÓMENTES LAKÓNEGYEDEK TÉRHÓDÍTÁSA

A kilencvenes évek elején még rendkívül meglepőnek számító gondolat, mely szerint sokak számára vonzó lehet az autómentes életmód, és van igény a jó minőségű közösségi terekkel rendelkező, gépjármű mentes lakónegyedekre, ma már nem hat az újdonság erejével.


A szelíd közlekedési módokra tervezett lakónegyedek építése azonban Európa-szerte még mindig számos adminisztratív és lélektani akadályba ütközik, így kivitelezésük nehézkesebb és lassabb, mint a 20. század második felétől megszokott, parkolóhelyekkel bőségesen ellátott és a személygépkocsi-használatára tervezett beruházásoké.

Hamburg, Eppendorf (www.autofrei-wohnen.de/)


Mindennek ellenére sokasodnak a fentebb bemutattakhoz hasonló, kisebb-nagyobb kezdeményezések – Németországban, Ausztriában, Dániában, de Nagy-Britanniában is növekvő számban találhatóak megvalósult vagy tervezett autómentes ingatlanfejlesztések. A választás lehetősége egyelőre még nagyon keveseknek adott, az emberek többsége még nem dönthet szabadon arról, hogy milyen környezetben szeretne élni, de jó tudni, hogy van, ahol már igen.
Hollandia: Amszterdam, Westerpark, GWL-negyed

Amszterdam, Westerpark, GWL-negyed (www.gwl-terrein.nl/gWLTerrein/luchtfotogwl.html)
1993-ban Amszterdam egy külső kerületének, Westerparknak az önkormányzata bejelentette szándékát egy 600 lakásból álló autómentes negyed építésére. A terv előkészítésekor az önkormányzat hirdetésére négyezren válaszoltak, a negyedben lehetséges lakásvásárlás vagy bérlés iránt érdeklődve. A jövendő lakosokat nem kötelező érvényű nyilatkozat aláírására kérték, miszerint támogatják a negyed autómentes jellegét.
Az új lakónegyed a városközponttól 3 kilométerre, az önkormányzati vízművek egy volt telephelyére épült 1996 és 1998 között, 6 hektáros területen. A lakótelep egy villamos végállomásának közvetlen közelében helyezkedik el, és 5–10 emeletes házakból áll. A gépjármű-közlekedés számára nem járható, kivételt csak a közösségi szolgáltatást végző járművek képeznek.
A gépkocsitárolás a helyszínen nem megengedett, de építettek egy 110 férőhelyes parkolót a negyed szélére. A háztartások legfeljebb 20 százaléka így rendelkezhet gépkocsival (a lakossági parkolóhelyeket sorsolással osztották ki; látogatók számára pedig további 25 férőhely létezik). A tervezők azonban úgy vélik, hogy legközelebb hasonló beruházásoknál érdemes a teljes autómentességet tartani.
A lakónegyedben közösségi épület és több kis üzlet mellett étterem, kávézó is működik. Különleges jellemzői a zöldtetők elterjedtsége, az esővíz használata a mellékhelyiségekben, a zöldhulladék újrahasznosítása (komposztálás) és a válogatott hulladékgyűjtés. A lebetonozott területek aránya kisebb, mint más városnegyedekben: az átlagosnál sokkal kevesebb parkolási felület miatt több hely jutott a jó minőségű közösségi tereknek és a zöldfelületeknek.
Az önkormányzat és a tervezők nagy figyelmet fordítottak a szomszédos, a XX. század elején épült kerületrésszel való kapcsolat kiépítésére (az új negyedből a "régi" kerületbe sétányok vezetnek, amelyek forgalomcsillapított utcákban folytatódnak). Az autómentes negyed lakosai nem tárolhatják kocsijukat a szomszédos negyedben, ellenben máshol a városban elvileg igen.
Egy 2000-ben készült felmérés szerint a háztartások 10 százaléka használta a helyi autómegosztó szolgáltatást. A lakosok többsége ennek ellenére majdnem teljes egészében közösségi közlekedéssel, illetve kerékpárral és gyalog közlekedik (az utazások kevesebb, mint 10 százalékát teszik meg kocsival), és csak nagyon kis hányaduk (minden ötvenedik háztartásnak) fő közlekedési eszköze a gépkocsi.
Ausztria: Bécs, Floridsdorf autómentes negyede

Bécs első autómentes mintanegyedének gondolatát egy helyi zöld képviselő vetette fel 1993-ban. A terv megvalósításához számos politikai és jogi akadályt kellett leküzdeni – nem utolsó sorban megváltoztatni azt az építészeti szabályozást, miszerint minden új lakáshoz egy parkolóhelyet kell építeni. Mindez az összes érintett hatóság bevonásával, hosszas tárgyalások eredményeként sikerült.
Ez az egyeztetési gyakorlat később a lakónegyed tervezésére is kiterjedt: a jövendő lakosok ugyanis részt vehettek a tervezési folyamatban, a lakóépületek elrendezését és jellegzetességeit sok mindenben befolyásolhatták. Talán ennek köszönhető, hogy az épületek legalsó emeleteit is közvetlen, természetes fény éri annak ellenére, hogy 6 emelet magasak. A köztereken a lehető legkevesebb a burkolat, a zöldfelületeket helyi, őshonos növényekkel ültették be. A tetőterek közös használatúak, egy részük csekély összegért kertként bérelhető. A lakónegyeddel szomszédos, beépítetlen területet, amely a helyi villamosmegálló és az épületek között helyezkedik el, megőrizték és parkká alakították, amely kedvelt találkozóhelye lett időseknek, fiataloknak egyaránt. A park költségeit a parkolóhelyek által megtakarított építési költségekből lehetett fedezni. A lakónegyedben 250 parkolóhely helyett ugyanis csak 25-öt létesítettek, ezeket is az autómegosztó szolgáltatás gépkocsijai számára. Emellett 400 férőhelyes biciklitárolót is terveztek.
A lakónegyed Floridsdorf kerületben, körülbelül kilenc kilométerre a városközponttól helyezkedik el. Közvetlen közelében egy villamosmegálló van, a legközelebbi metrómegálló egy kilométerre található. A tömegközlekedés elérhetősége a bécsi körülményekhez képest nem a lehető legjobb, de közvetlenül metróállomás melletti helyszínre legalább 2010-ig kellett volna várni.

München, Riem (www.autofrei-wohnen.de/proj-d-riem.html)
A lakónegyed nem csak autómentességével, hanem energiatakarékosságával is kiemelkedik a hagyományos telepek közül. Az épületek aktívan és passzívan is hasznosítják a napenergiát, a szennyvíz egy részét a helyszínen tisztítják, majd újrahasznosítják a mellékhelyiségekben. Az építőanyagok kiválasztásában is nagy szerepet játszottak a környezetvédelmi szempontok. Lehetőség van a zöld hulladék komposztálására és válogatott hulladékgyűjtésre is.
A negyed mindemellett sok szolgáltatást nyújt az ott élők számára: többek között van óvoda, több játszótér, mosoda, kerékpárjavító műhely, internetkávézó és vannak közösségi tulajdonú üzletek.
A már említett, 2000-ben készült felmérés szerint a háztartásoknak 8 százaléka rendelkezett saját autóval, ám a gépkocsi sehol sem volt fő közlekedési eszköz. A lakosok túlnyomó többsége gyalog, biciklivel járt vagy a tömegközlekedést használta. Annak ellenére, hogy sokan igénybe vették az autómegosztás szolgáltatást is, a háztartások 90 százalékában összességében az utak kevesebb, mint 10 százalékát tették meg kocsival. A lakók több mint a fele kifejezetten az autómentes jellege miatt költözött a negyedbe.
Németország: Freiburg, Vauban

Freiburg, Vauban (www.autofrei-wohnen.de/)
Vauban, a németországi Freiburg város új lakónegyede a környezetvédelem szempontjait messzemenően figyelembe vevő, városfejlesztési mintának épült. A helyszín nem véletlen, hiszen Freiburg már a hetvenes évektől, a zöld és antinukleáris mozgalmak születésétől kezdve Németország "ökológiai központjaként" ismert.
Az új kerület egy francia katonai laktanya után felszabadult helyen, 38 hektáron, 1998 és 2006 között létesült; napjainkban körülbelül 2000 otthont és 4700 lakost számlál. Egyedülálló módon a kerület tervezése és megvalósítása során a jövendő lakosok, az önkormányzat és a magánbefektetők a folyamat minden lépésében együtt dolgoztak.

A kisgyerekes családok számára különösen kedvező, jó minőségű lakókörnyezet kialakítása érdekében és a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően Vaubant a kezdetektől úgy tervezték, és úgy is működtetik, hogy elősegítse, ösztönözze és előnyben részesítse az autómentes életmódot.
Bárki tarthat gépkocsit, de a közterületeken, az épületek előtt nem tárolhatja. A 17500 euróért megvásárolható parkolóhelyek a lakónegyed szélén helyezkednek el. Vauban utcáin szabadon, zavartalanul játszhatnak a gyerekek és a közösségi terek valóban a közösséget szolgálják. A gépjárművekkel behajtani a lakónegyedekbe csak meghatározott célból lehet (például áruszállítás), és a haladás csak lépésben lehetséges. A kerület főútjain 30 km/órás a sebességkorlátozás. Az alapvető szolgáltatásokat nyújtó intézmények – iskola, óvoda, piac, bevásárlóközpont – a lakóházaktól sétával, kerékpárral könnyedén megközelíthető távolságban vannak. A kerületet villamosvonal köti össze a városközponttal. A lakónegyedben autómegosztó szolgáltatás is létezik. Mindennek eredményeképpen a kerületben mindössze 150 gépkocsi jut ezer lakosra, míg Freiburgban átlagosan 430.

Münster, Geist (www.muenster.org/weissenburg/siedlungsfotos.htm)

A kerületben 100 úgynevezett passzív vagy még ennél is jobb energiahatékonyságú (fűtést nem igénylő, energiát termelő) ház van, az összes többi a legszigorúbb német hőszigetelési szabvány szerint épült (65 kWh/m2). A házak fűtésében jelentős szerepet játszik egy fahulladékkal működő kogenerációs, rendkívül jó hatásfokú erőmű. A kerületben gyakoriak a napelemekkel és napkollektorokkal felszerelt háztetők.
Mint ahogy a kerület tervezésében, annak mindennapi életében, működtetésében, döntéshozási folyamataiban is rendkívül jelentős szerepet játszanak a lakók, a közösség. Mindez a közösségi életben való jelentős részvételt és erős társadalmi kapcsolatokat eredményez.

A cikkben ismertetett autómentes lakónegyedeken kívül számos már megvalósult, és még továbbiakat terveznek a világ különböző városaiban. Ezekről részletes és naprakész tájékoztatást nyújt a http://www.autofrei-wohnen.de/ honlap. A honlap készítője és fenntartója Markus Heller, aki a témáról kiállítással egybekötött érdekes előadást tartott Budapesten 2005-ben az autómentes városokról szóló nemzetközi konferencián.

Felhasznált irodalom:
Jan Scheurer: Carfree Housing in European Cities, A Survey of Sustainable Residential Development Projects
http://www.istp.murdoch.edu.au/ISTP/publications/jscheurer/carfree/carfree.html

Madarassy Judit


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.