kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
GYALOGOS ÉERDEKVÉDELEM

Ha XIX. századi térképeket tanulmányozunk, gondosan bejelölt gyalogutak és gyalogos ösvények sűrű hálózatát találjuk a falvakban és környékükön. Az gyalogos útvonalak egyetlen tanyát sem kerültek el, és két pontot mindig a legtakarékosabb módon, a legrövidebb úton kötöttek össze. Ma már szinte elfelejtettük, de a leggyakoribb és legtermészetesebb közlekedési eszköz nem is olyan régen még a saját lábunk volt.
Azóta nagyot változott a világ. A sűrű gyalogút-hálózat a legtöbb helyen eltűnt. A gépjárművek elterjedésével egy durvább felbontású közlekedési hálózat jött létre. Városainkban hasonló változás ment végbe: a gyalogos terek jórészt megszűntek, és ha közlekedésről beszélünk, ma már leginkább gépjárművekre gondolunk. Ezt az állapotot annyira megszoktuk, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni. Sőt, sokan azt tartják furcsának, ha valaki gépjármű nélkül szeretne közlekedeni. Hát még ha az illető ragaszkodna is ehhez a jogához, és ennek nyilvánosan hangot is adna!
Sok más országgal ellentétben hazánkban nem létezik külön gyalogos érdekvédő társadalmi szervezet, bár ezt a hiányt több civil szervezet – köztük a Levegő Munkacsoport – egyéb feladataik mellett igyekeznek pótolni. (Egy friss kezdeményezés, a világhálón nemrégiben megnyitott „gyalogos korzó” «http://korzo.blog.hu» várja az érdeklődőket.)
Nincs könnyű dolga annak, aki gyalogszerrel veszi nyakába a várost. Napjainkban nem nyilvánvaló, hogy egy városi út mellett járda is legyen – így előfordul, hogy a gyalogosnak egyszerűen nincs fizikailag helye, még padka sem, ahol biztonságban haladhatna. A legfurcsább, hogy most is épülnek ilyen utak belterületen. Az is érdekes, hogy semmi nem írja elő, hogy egy épületet gyalog is meg lehessen közelíteni. Így fordulhat elő, hogy még a városokba települt nagy bevásárlóközpontok környékén is autók között kell botorkálnia az embernek. Sok helyen a járda egy ember számára sem elegendő. Nem csak az autók, de a rosszul elhelyezett kukák, lámpaoszlopok, hirdetőtáblák, utcabútorok, sőt a járdán „kiépített” kerékpárutak is csökkentik a gyalogosok rendelkezésére álló helyet. A kerékpárutak járdára telepítésével egyes szakaszokon gyakorlatilag lehetetlenné tették a gyalogos közlekedést. Lakott területen minimális elvárás, hogy a járdán két ember kényelmesen elférjen egymás mellett akkor is, ha babakocsit tolnak, vagy csomag van a kezükben.
A gyalogosan közlekedőket leginkább az a veszély fenyegeti Magyarországon, hogy az autóvezetők nem adják meg az elsőbbséget a lámpa nélküli gyalogátkelőkön. Egy forgalmas úton egészen addig nem tudunk átkelni, amíg az autófolyamnak vége nem szakad. 2007 végén az Országos Balesetmegelőzési Bizottság (OBB) arra kérte a gyalogosokat, inkább adják fel elsőbbségüket, mert a biztonságuk fontosabb („Legyen a zebrán is körültekintő! Mit ér az elsőbbség, ha nem adják meg?”). Az üzenetben sokan az elrettentő helyzet elfogadását és a gyalogosok jogainak sárba tiprását látták, és felháborodott hangú leveleket küldtek az OBB felelőseinek. A Levegő Munkacsoport és a hazai kerékpáros mozgalom (Critical Mass) önkéntesei is felszólaltak. Ugyancsak ők készítettek, filmeztek, és tettek közzé a világhálón figyelemfelhívás céljából teszt-átkeléseket.
A döntéshozók végre beterjesztettek egy módosító javaslatot: a eszerint az autóvezetőnek már akkor elsőbbséget kell adni a gyalogosnak, ha az a zebrán való átkelés szándékát jelzi. Sokan gondolják úgy, hogy a KRESZ most is teljes biztonságot ad a gyalogosoknak, csak épp nem tartják be. Jó hír, hogy az OBB legújabb hirdetései most már nem a gyalogosokat szólnak, hanem az autóvezetőket figyelmeztetik: „A zebra a gyalogosoké! Már a szándéknak is elsőbbsége van!” E szabály szigorú ellenőrzése azonban még hátra van.
Gyakran előfordul, hogy épül ugyan gyalogút, de nem arra visz, amerre menni szeretnénk. A régi térképeken nagyon jól látszik, hogy a gyalogút mindig a legrövidebb út, de ma is megfigyelhető ez mindenütt, ahol a használók alakíthatták ki az útvonalakat. Településeinken rendszerint éppen annak kell kerülnie, várakoznia, mesterséges akadályokat leküzdenie, aki a leginkább megérzi ezt: a saját erejéből mozgó embernek. A példák sora végtelen. Több száz méteres kerülőt kell tennünk a zebráig. A járművezetők bosszankodnak, ha a gyalogosok a kijelölt helyeken kívül kelnek át az úton – de ez leginkább azért terjedhetett el, mert az emberek megszokták, hogy nincs a közelben zebra. Belgiumban a gyalogos bárhol szabályosan átkelhet az úton, ha 30 méteres körzetben nincs kijelölt gyalogátkelő. Vagy gondoljunk a vasútállomásokra: a néhány lépésre lévő villamos- vagy buszmegállóhoz aluljárón, le-föl lépcsőzve juthatunk el. A fővárosban a legrosszabb a helyzet, ahol az emberek alul- és felüljárókba kényszerítése nem kivétel, hanem szabály. Ilyen körülmények között egy tíz perces séta is kényelmetlen. Sokak számára csak bosszantóak a mesterséges akadályok, de a lakosság egy részének (időseknek, mozgássérülteknek, kismamáknak) gyakran leküzdhetetlenek. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, ha az emberek egy része nem tud kimozdulni otthonról vagy autóba ül.

Kelenföldi pályudvar – a buszvégállomástól a lépcső – helyesen – a pénztárakhoz, a váróba vezet, a kerekes bőröndöt húzók, a babakocsit tolók viszont a kocsmához jutnak az emelkedőn.
A legtöbben hétköznap nem kószálni, túrázni szeretnénk, hanem valamilyen határozott céllal indulunk el. Feleslegesen várakozni senki nem szeret; például hosszasan elidőzni azért, mert át szeretne jutni az út túloldalára. Ha a lámpákat a gyalogosokat is figyelembe véve állítanák be, és a KRESZ-t betartanák az autóvezetők, ilyen helyzet nem fordulhatna elő. Átmenni egy forgalmasabb út másik oldalára sok esetben nehézkes vagy életveszélyes vállalkozás.
Az autóvezetők egy része nem érti, hogy miért szükséges a közlekedés- és várostervezésben, az építészetben a gépjármű-használókkal legalább egyenrangú állampolgárként kezelni a gyalogosokat. Felsorolhatnánk a gyaloglás összes környezeti és társadalmi hasznát, azt, hogy miért egészségesebb, biztonságosabb, barátságosabb egy olyan település, egy olyan társadalom, amelyben a hangsúly az emberen, és nem a gépjárműveken van. Különös, hogy az ember gyalogláshoz való jogát magyarázni kell. A járás annyira természetes, mint a levegővétel.
Bogota polgármesterét idézzük: „A város minden elemének azt kell tükröznie, hogy az ember szent.”
Madarassy Judit


Gyalogos szervezetek világszerte

A zürichi székhelyű Gyalogosok Nemzetközi Szövetsége 2005-ben alakult meg újra, 19 ország szervezeteit fogja egy hálózatba.
Honlapjukon (www.pedestrians-int.org) a séta közlekedési és várostervezési, közlekedésbiztonsági, egészségi, gazdasági és társadalmi vetületéről olvashatunk, és a témával foglalkozó nemzetközi szervezetek hivatkozásait is megtalálhatjuk.
A WALK21 nemzetközi konferencia (www.walk21.com) tíz éve kínál lehetőséget az eszmecserére a gyalogos közlekedés szakemberei és a témában dolgozó szervezetek, kutatók és hatóságok számára (az idei találkozó helyszíne New York lesz, október 7-9. között).

Madarassy Judit


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.