|
A REFLEX a déli autópályáról
A közlekedési gondokat megítélésünk szerint nálunk sem lehet megoldani autópályák építésével. Ezért külföldi szakmai segítséggel össze kell fognunk a déli autópálya megépítésének megakadályozására. Ismerve a hazai lakosság környezeti tudatának színvonalát, ezt az álláspontot nehéz lesz elfogadtatni. Úgy véljük, hogy elsősorban az alábbi negatívumukat kell kihangsúlyoznunk: az építéssel együttjáró tájrombolás, ökoszisztémák feldarabolása, az autópálya építése és üzemeltetése során okozott környezeti károk, az elvesztett mezőgazdasági területek stb. Ugyanakkor figyelemreméltó a döntéshozatal módja is.
Az ötlet egyértelműen külföldről jött. A külföldi befektető nyilván nyereségre orientált, neki ez a terület csupán a Délnyugat-Európa és a Baltikum közötti autópálya nyomvonala. Az is ismert, hogy külföldi autópálya-építő cégek munkát keresve sorra teszik meg ajánlataikat. Az is csak idő kérdése volt, hogy mikor találnak magyar vállalkozót. (A CO-NEXUS lett a mindenben együttműködő partner.) Itt lép be a közlekedési tárca, amely az autópálya megépítését országos érdeknek minősíti, ahhoz koncessziót ajánl pénze ugyanis nincs (és koncessziós törvény sincs). A déli autópálya nincs benne a közlekedési tárca országos autópálya-koncepciójában sem, de sebaj, utólag beilleszti, sőt ha a gazdasági számítások olyanok, akkor még ,,üzleti alapon'' is hajlandó csatlakozni. Ezek szerint ennyit ér egy minisztériumi koncepció: akinek pénze és nyomvonal-ötlete van, az jöhet, majd beillesztjük a tájba, az országba, az emberekbe.
Érdekes egyébként, hogy egyazon napon jelentek meg a napilapokban a hírek a CO-NEXUS sajtótájékoztatójáról, a 600 km-es autópálya nagyszerűségéről, és arról, hogy új megállapodás született a kamionok vízen történő szállításáról. (Ez azért vált szükségessé, mert Nyugat-Európában mind nehezebb a kamionok tranzitforgalma: egyes országok csökkentik az útvonalengedélyek számát, másutt éjszakai közlekedési tilalom van [Ausztria], megint máshol pedig súlykorlátozás [Svájc].)
A novemberi 4500 km-es autópályából mostanra 600 km-es lett, a 100 milliárd forintból pedig 140 milliárd. Ez a tendencia várhatóan a továbbiakban is érvényesülni fog, és ennek megfelelően növekszik majd az önkormányzatokat terhelő pénzösszeg is, és a tervezett (kilométerenkénti 2,603 Ft-os) úthasználati díj az út átadásakor nyilván már sokkal magasabb lesz. Sajnálatos, hogy az önkormányzatok is hamar beleegyeztek az autópálya építésébe. Ez többek között a környezetvédő szervezetek jelenlegi helyzetéről is képet ad. A sajtó sem jeleskedett hírt adni a fel-felbukkanó tiltakozásokról. A REFLEX például 10 megyei napilapnak juttatta el állásfoglalását és kérte közzétételét. A Hajdú Megyei Napló visszaírt, hogy csak pénzért hajlandók a cikk közlésére; a Zalai Hírlap közlés helyett a megyei önkormányzati szervnek továbbította cikkünket, ahonnan később kaptunk egy levelet, miszerint legközelebb őket keressük meg, ha a régiót érintő problémánk akad... A többi helyről semmiféle visszajelzést nem kaptunk.
Sehol sem esik szó a lakosság véleményének kikéréséről, netán a döntésbe való bevonásáról. Ez utóbbiban a környezetvédő szervezeteknek közös nyilatkozatokkal, illetve helyileg szervezett fórumokkal élen kell járniuk. Ismertetni kell a külföldi autópálya-tapasztalatokat, azt, hogy valójában mennyire alkalmasak a régió gazdasági problémájának megoldására, hiszen ez az egyik legnagyobb érve a beruházónak. Fel kell hívni a figyelmet az önkormányzatok felelősségére egyrészt az autópálya építésével és üzemeltetésével együttjáró környezeti károkért, másrészt arra, hogy a jelenleg megoldandó feladatok helyett egy olyan beruházásba fekteti a pénzt, amely csak több évtized múlva (vagy sohasem) térül meg.
A CO-NEXUS-nak nyilván jó üzlet az építkezés, hiszen az ,,ötlet eszmei értéke'' címen kb. 6 millió forintot ismertet el tőkeapportként. Ráad.ásul jól fizető, biztos munkát szerez vállalkozásának. Döntése tehát érthető, de hogy lehet az, hogy egy vállalat az ország kárára gazdagodhat?
A külföldi tapasztalatok szerint (ld. grazi példa) az autópályákkal közlekedési problémákat nemigen lehet megoldani. Mi Győrben már most azon dolgozunk, hogy a körgyűrű 1994-es átadásakor milyen intézkedéseket vezessünk be ahhoz, hogy a városi forgalom várható csökkenését tartósan megőrizzük.
A külföldi kollégák mindig arra intenek minket: igyekezzünk időben megakadályozni azt, hogy az általuk átkínlódott problémák itt is megismétlődjenek. Az ottani nagyrészt a lakosság által kikényszerített korlátozások azt eredményezik majd, hogy a kamiontranzit a kisebb ellenállást fogja keresni. Nem kétséges figyelembe véve az EGK 1992-es nyitását is , hogy ezt Kelet-Európában remélik. Főleg a koncessziós törvény bevezetése után erősödnek majd meg a különféle nyugati közlekedési és egyéb lobbyk kapcsolt ajánlatai (francia metró és atomerőmű-építés stb.). Ezért lenne fontos már az első jelentős próbálkozásoknál a környezetvédő mozgalmak egységes, összehangolt fellépése. ennek érdekében kezdeményezzük a közös kiállást. (Már mozgósítottuk az ügyért az osztrák környezetvédő kollégáinkat is.)
Mostani fellépésünket fel kellene használni arra, hogy rámutassunk, hová vezet a jelenlegi hivatalos közlekedéspolitika, és hogy kikényszerítsünk egy új, ökológiailag orientált országos közlekedési koncepciót.
REFLEX Környezetvédelmi Egyesület Közlekedési Operatív Csoport
Kalas György dr.
|