Részletek egy magánlevélből
Egyik budapesti olvasónk eljuttatott hozzánk egy levelet, amit nemrég kapott svédországi vejétől.
... Csilla természetesen mindenképpen el akar menni nyáron Budapestre. Én nem tudom. Nagyon szeretem a városotokat, azontúl, hogy nem lehet levegőt venni benne. Már mikor először jártam ott, KÉK volt a levegő az autók füstjétől. Főleg az az érthetetlen, miért hagyják közlekedni a Wartburgokat. De már az autók száma is túl magas, függetlenül attól, hogy Wartburgokról vagy Suzukikról van szó. Egy városban, ahol a tömegközlekedés olyan kiváló, mint Budapesten, a személyautók teljesen fölöslegesek. Vajon a város vezetői sohasem hallottak egészségvédő közlekedésszervezésről?
Csilla mondta, hogy azóta csak rosszabbodott a helyzet. Múlt ősszel még ő is ledöbbent a nagy forgalomtól. Még Rákosszentmihályon is bűzlöttek az utcák!
És most itt van Nanna is. A saját egészségemet kockára tehetem, hogy egy rövid ideig ott legyek egy ilyen fullasztó levegőjű városban, de nem vállalhatom a kockázatot egy gyereknél. Neki külön élete van, és jogában áll elvárni tőlünk, hogy a lehető legjobban rendezzük az életkörülményeit. Ha magunkkal visszük ebbe a levegőbe, ami néhány év múlva rákot fog okozni neki, nem érdemeljük meg, hogy a szülei legyünk. És azonkívül: az első hónapok nagyon fontosak az agy fejlődése számára. Az értelmi fejlődés miatt nagy szüksége van a lányunknak a tiszta levegőre.
Ne érts félre. Nincs ellenemre, hogy Magyarországra utazzunk. De nem lehetne a városon kívül maradni, például Béren? Vagy akárhol, ahol lehet levegőt venni.
Érezd jól magad, amennyire csak lehetséges, és küldj életjelt!
Szívből üdvözöl vőd,
Martin Luleæ, 1991. május 5.
(Eszperantóból fordította: Mikola Klára)
K. L.
|