kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A Levegő Munkacsoport állásfoglalása a főváros és környéke helyzetéről

Fokozódó aggodalommal látjuk, hogy fővárosunk és környéke természeti környezetét egyre nagyobb veszélyek fenyegetik. A gazdasági recesszió és rendszerváltás miatt munka nélkül maradt tervezőintézetek, az alacsony kapacitáskihasználtsággal dolgozó építőipari vállalatok, a szabad lehetőségekhez jutott külföldi tőke és egyes felelőtlen hazai vállalkozók és befektetési irodák rohamot indítottak zöldterületeink ellen. Szinte megállás nélkül születnek a legkülönfélébb fejlesztési elképzelések autós bevásárlóközpontok, belvárosi parkolóházak, meglévő parkokat elfoglaló kulturális és üzleti létesítmények, zöldmezős innovációs parkok építéséről.
Mindez a gazdasági fejlődés mezébe öltözik, azt sugallva, hogy e létesítmények nélkülözhetetlenek, a folyamat megkérdőjelezhetetlen és nyilvánvalóan mindannyiunk számára előnyös.
Az ország gazdasági helyzete és a fizetési mérleg szempontjából égetően fontos a külföldi tőke beáramlása. Az önkormányzatok a pénztelenségen kívánnak segíteni oly módon, hogy egyes területeket eladnak, bérbeadnak. A növekvő munkanélküliség szintén arra ösztönöz, hogy az érdekeltek elfogadják a befektetők feltételeit. De ha e döntéseknél csakis a rövidtávú és szűken vett gazdasági érdekekből indulunk ki, az helyrehozhatatlan károkhoz fog vezetni. A mai döntések hosszú időre előre meghatározzák a főváros jellegét, a zöldterületek nagyságát, a városképet. Igen nagy megfontoltságra és körültekintésre van szükség, nehogy egy agyoniparosított, rendszertelenül beépített, a természeti tájat és a művi környezetet tönkretevő agglomeráció legyen a végeredmény.
Aggodalommal látjuk azt is, hogy a fővárosi autóforgalom tovább nő, minden szabad helyet elfoglalnak a parkoló gépkocsik, a gyalogosok és kerékpárral közlekedni kívánók e város másodrendű polgárai lettek. A közlekedés okozta egészségi ártalmak és károk egyre nagyobbak. A tömegközlekedés ugyanakkor drága, az árarányok inkább a személygépkocsi-használatra ösztönöznek, a BKV krónikus finanszírozási válsággal küzd.
Mindezek miatt a törvényi szabályozás és a fejlesztési koncepciók módosítását javasoljuk.
1.) Ki kell dolgozni és törvénybe kell foglalni a főváros és környéke hosszútávú fejlesztési koncepcióját. Amíg az nem készül el, moratóriumot kell bevezetni minden zöldmezős fejlesztésre, illetve beépítési igényre. Törvényben kell megtiltani a zöldterületek építési területté történő átminősítését. A koncepció kidolgozásánál azt az elvet kell követni, hogy a főváros és környéke regionális, földrajzi és gazdasági egységet képez, tehát egyes részei, kerületei nem dönthetnek önállóan olyan kérdésekben, melyek ezen földrajzi-gazdasági egység egészét, természeti környezetét érintik. Ezt másképpen nem látjuk megvalósíthatónak, mint hogy a fővárosi önkormányzat beleegyezésére legyen szükség minden területi felhasználást igénylő döntésnél!
2.) Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az önkormányzati törvényt
módosítani kell. A közlekedésen kívül a kommunális infrastruktúra működtetését és fejlesztését is teljes mértékben a fővárosi önkormányzat hatáskörébe kell utalni, hogy a területi-gazdasági egységből fakadó szempontokat és követelményeket érvényesíteni lehessen.
3.) A főváros számos belső kerületében tovább folytatódik a leromlás, a "slum"-osodás. Az épületek fizikai pusztulását szociális degradálódás kíséri. Ez a tény is azt indokolja, hogy a rehabilitáció kapjon elsőbbséget az új építkezésekkel szemben. Meg kell találni a módját, hogy a tervezői, vállalkozói, kivitelezői tőke érdekelt legyen a lakókörzetek rehabilitációjában. Ennek érdekében ösztönzési és érdekeltségi intézkedéseket kell kidolgozni és érvényre juttatni.
4.) A gazdasági struktúraváltás során számos iparvállalat csődbe jut, a főváros területén sok az elhagyott, elhanyagolt ipartelep. Az új vállalkozások felkarolását célzó ún. innovációs parkokat ezért a felszámolandó ipari létesítmények területén, az elhagyott ipartelepeken kell létrehozni. A beruházók természetesen itt is zöldmezős fejlesztésre vágynak. Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk.
5.) Igen kártékonyak a Budapest környéki autós bevásárlóközpontok létesítésének tervei. A nemzetközi tapasztalatok szerint ezek elviselhetetlenül megnövelik a forgalmat, tönkreteszik a város belső területeinek kereskedelmét és hosszabb távon szétrombolják a hagyományos városi struktúrát, a végletekig fokozva az autóra utaltságot. A kereskedelem fejlesztésénél azt tartjuk követendőnek, hogy az üzlethálózat a gyalogos vagy tömegközlekedési megközelíthetőség elvére épüljön.
6.) Ha az egyes önkormányzatok fejlesztési és egyéb intézkedéseinek hatása túlmutat területükön, akkor egyeztetési kötelezettséget kell előírni, azaz terveiket össze kell hangolni az érintett területek önkormányzatainak terveivel. Egy gyár vagy egy autós bevásárlóközpont létesítésénél például nyilvánvaló a saját területen túl jelentkező következmény, s ilyenkor a környezeti hatástanulmánynak erre is ki kell terjednie.
7.) A főváros hosszútávú fejlesztési terve a közlekedési volumen lényeges növelésével számol. Ezzel nem értünk egyet. A közlekedési igények nem "adottak", hanem a közlekedési lehetőségek függvényében alakulnak. Ha növekedésükkel számolunk, s ennek érdekében új utakat, új hidakat, új parkolóhelyeket építünk, ezzel nem annyira igényeket elégítünk ki, hanem újakat generálunk, s a folyamat soha nem ér véget. A nemzetközi tapasztalat, a külföldi nagyvárosok gyakorlata egyértelműen bizonyítja: a túlzott autóforgalom ellen egyetlen megoldás van — a korlátozás. Fejlesztést csak abban az esetben tartunk indokoltnak, ha az oldja a koncentráltságot.
8.) A perspektivikus terv másik, általunk kifogásolt vonása: a tömegközlekedés részarányának csökkenése és a magángépkocsi-forgalom növekedése. A szó szoros értelmében létérdekünk, hogy ez ne következzen be. Ha figyelembe vesszük mindazokat a károkat és költségeket, melyeket az autóforgalom egészségünkben, a természeti és az épített környezetben okoz, a közúti közlekedési, szállítási mód a legdrágább, tehát arányának növelése semmiképpen sem indokolt. Tévesek az autós közlekedés gyorsaságáról vallott nézetek is. Szakértőink bebizonyították, hogy az autós közlekedés társadalmi sebessége (tehát amikor az összes, a jármű megvásárlásához és fenntartásához szükséges munkaidővel is számolunk) Magyarországon ma csak 3,4 km/óra(!).
9.) Számításaink szerint a fővárosban évente több milliárd (!) forint összegű parkolási díjat nem szednek be. A gépjárművek a legnagyobb csúcsforgalomban is ingyenesen használják a közutakat. Ezt egy városi úthasználati (vagy területfoglalási) díjfizetési rendszer bevezetésével lehetne megváltoztatni. A jelenlegi hatásköri megosztás szerint a parkolási és úthasználati díjakból származó bevételek a kerületeket illetnék. Mivel minden érv amellett szól, hogy ezeket a bevételeket a tömegközlekedés javára célszerű átcsoportosítani, amely a fővárosi önkormányzat irányítása alatt áll, javasoljuk, hogy a parkolási és úthasználati díjak a fővárost illessék, s ezt az összeget a BKV kapja meg.
10.) Megengedhetetlen, hogy a tranzit kamionforgalom lakott területeken, így a főváros dél-budai kerületein haladjon át. Nem a főváros feladata, hogy a tranzit kamionok részére biztosítsa az országon történő áthaladást. A főváros vezetésének az itt lakók egészséges életkörülményeihez, az épületek és a zöldterületek megóvásához és fejlesztéséhez kell megteremtenie a feltételeket. A kamionforgalom miatt kárt szenvedett lakosok részére kártérítést kell fizetni.
11.) A vasút kapacitásai kihasználatlanok. A fővárost és környékét átszelő szakaszait oly módon is lehetne hasznosítani, hogy azt a tömegközlekedés rendszerébe integrálják. E tervek kidolgozása elkezdődött. Várjuk megvalósítást.
12.) A főváros, a kerületek és az agglomeráció önkormányzatai minden fontosabb döntésük meghozatala előtt egyeztessék elképzeléseiket a lakossággal és a társadalmi szervezetekkel.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.