Ha mostanság ózont mondanak, a legtöbb ember sapkáját fejibe vágva bámul az égre és lesi a lyukat. Pedig mondom, a magyar ember jobban tenné, ha ózonügyben nem felfelé lesne és a felelősöket sem arra keresné. Van ugyanis a "fönti" ózonnak egy talaj menti ózon rokona, amely minimális mennyiségben mindig is természetes alkotórésze volt földi levegőnknek. Nem is bántott az O 3 sokáig senkit. Koncentrációja azonban manapság néha annyira megnő, hogy az állampolgárok egészségvédelme érdekében riadótervben előírt korlátozásokat kénytelenek életbeléptetni. Persze leginkább még mindig csak nyugaton, ahol mérőműszer is akad.

A "földi" ózon a nyárra vár, hogy kedvező körülmények között nitrogéndioxidokból (NO x ), szénhidrogénekből (CH) és illó szerves vegyületekből előállíthassa magát. Kedvező körülményeket számára a koradélutáni intenzív napsütés, a száraz mozdulatlan levegő biztosít — nitrogénoxidokat és szénhidrogéneket pedig elsősorban a közúti gépjárműforgalom. Szélben a kipufogógázok (ha még be nem szívtuk őket) gyorsan szétoszlanak s "legfeljebb" savas esőt okoznak valahol. A tiszta, szélcsendes nyári időben ellenben az alul lévő hideg levegőrétegre rátelepedik a meleg s a felszállni nem tudó szennyezőanyagoknál ekkor indítja el a napfény a fotokémiai folyamatot. A városokban így termelődő és megrekedt ózon egyik fő okozója a nyári ún. Los Angeles-i (fotokémiai) szmognak. Annak a kékesen lebegő izének, amit Győrben, Budapesten is sokszor megcsodálhatunk...

Nyílt terepen az ózon más taktikát választ. A nagyforgalmú tranzitutak, autópályák mentén keletkező — és eloszlani nem tudó — szennyezőanyagok lassan továbbsodródva keresik a kedvező földrajzi terepet, hogy ott megállapodva veszélyessé növeljék az ózonkoncentrációt.

A földi ózon — ellentétben a közhiedelemmel — nagyon súlyos méreg. Határérték felett különösen a gyermekek, az idősek és a szabadban nehéz fizikai munkát végzők egészségét támadhatja meg. Az agresszív gáz elsősorban a légzőszerveket károsítja (súlyosságától függően előbb fejfájást, köhögést, rosszullétet okoz; majd fulladást, légszomjat, asztmás megbetegedést , tüdővizenyőt), de megtámadja a szemet is. Sőt, a gabonaszemet is, hiszen a mezőgazdasági növénykultúrában akár 15%-os terméskiesést okozhat (az USA-ban évi 12,4 milliárd dollárra teszik az igy keletkezett kárt). Az ózon egyik fő okozója az erdőpusztulásnak és jut néki némi szerep az üvegházhatásnál is.

Nem véletlen tehát, hogy — ahol rendszeresen mérik — igyekeznek a lakosságot megvédeni a veszélyes ózondúsulástól. Az intézkedések elsősorban az elsődleges szennyezőanyagok csökkentésére irányulnak, újszemléletű közlekedéspolitika érvényesítésére. Ennek központi eleme a városi egyéni autózás és parkolás feltételeinek nehezítése, a tömegközlekedés fejlesztése, a sebességhatárok leszállítása, autópályák építésének tagadása, az árutranzit nehezítése, a közúti árufuvarozás vasútra terelése, a vizi-kerékpáros és a kombinált fuvarozás előnyben részesítése.

Csak nálunk semmi. Még a betervezett sebességhatár-csökkentést is elnapolták őszre...

Persze a motorizáció szent tehenéhez nyúlni mindenütt veszélyes. Ismerve az erőviszonyokat és az illetékes tárca "harcosságát", intézkedés a Kompromisszum K. Minisztériumtól nem is várható. Lépni inkább azoknak a helyi önkormányzatoknak kellene, melyek a lakosság egészségvédelmét két választás között is komolyan gondolják.

Polgármester urak: jönnek a törökök, támad az ózon, itt a nyár . Ébresztő!