kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A bhisnoik — oázis a sivatagban

Az indiai radzsasztáni sivatagban egy különös hindu közösség él, a bhisnoik, akik évszázadok óta tudatosan igyekeznek megvédeni területük növényeit és állatait. Vallásuk minden élőlény egymásra utaltságát tanítja, s olyan életstílust alakított ki és szervesített, amely a világszerte veszélyeztetett természeti egyensúly megőrzésére törekszik. David Suzuki, aki a The Bhisnois and the Antelope című filmjében megörökítette életüket, így számol be tapasztalatairól:
— Az Indiában élő egyetlen antilopfaj, a hiran valaha a szubkontinenes legelterjedtebb vadonélő patásállata volt, mára azonban csaknem mindenütt kiirtották az orvvadászok. Már csak egy helyen található meg, a radzsasztáni sivatagban, ahol azonban háborítatlanul él és szaporodik. A Marvar néven ismert vidék menedékhellyé vált számára a világ legszörnyűbb ragadozója, az ember elől. Vadon élő és háziasított állatok békésen élnek együtt ezen a száraz vidéken. Az indiai antilop nem az egyetlen túlélő. Számos olyan madárfaj található itt, amelyet India más tájain már kipusztítottak. Az örvös gerlékből például currys hús lett, a majnákot a madárkereskedők zsákmányolják.
A vadállatokat nem hasznosítja semmilyen módon az itteni lakosság, mégis mindent megtesznek azért, hogy életben maradjanak. A vadvédelmi területet a bhisnoik falvai veszik körül, s ők folyamatosan űzik el az orvvadászokat, vagy viszik őket a bíróság elé. Ilyen biztonságban az antilopok fajfenntartási szertartásai eredménnyel járhatnak.
A hindu bhisnoi közösség tagjait vallási felfogásuk tette környezetvédővé. Vallásuk az ökológia rendkívüli megsejtéséről tanúskodik, és annak megértéséről, hogy milyen szoros kapcsolat alakult ki a természetben a legkülönfélébb élőlények között. A bhisnoi név, egyik értelmezése szerint, 29-et jelent, mert a vallásuknak is ennyi alapelve van. Parancsolataik közül a legfőbb: viseld gondját minden élőnek!
Mintegy ötszáz évvel ezelőtt nyolc egymást követő évben nem esett eső a sivatagban. Az akkori lakosok minden fát kivágtak, minden vadállatot megöltek, csak hogy élelemhez jussanak. A gabonatartalékokat felélték, az állatállományt levágták. Végül kimerült a föld, és az emberek ezrével pusztultak el. Csak egy túlélő maradt, egy Dzsánbhódzsi nevű fiatalember. A vidék pusztulásából és népe halálából Dzsánbhódzsi megértette az élőlények egymástól való függését: minden élet kockán forog, ha akár egyetlen része is veszélyben van. A védikus hagyományon alapuló 29 elvével túlélési stratégiát alakított ki, és követői, a bhisnoik maguk az élő bizonyítékai a tragédiából leszűrt, egyre aktuálisabb felismerés sikerességének.
50 éven át dolgoztak, hogy a sivatagot termékennyé tegyék, ahol az életben maradás végső soron a növényzettől függ. Az itt élő legnagyobb fa a kédzsri. Árnyékot nyújt, takarmányt ad, de a legfontosabb, hogy hatalmas, 30 métert is elérő gyökérrendszerével megköti a talajt, visszatartja a sivatag vándorló homokját. Minden kívánságot teljesítő fának is hívják. A bhisnoik, mint minden fát, a kédzsrit is szentnek tartják. A kédzsrit és a bokorszerű, ágas-bogas dzsuriflora fát vallási buzgalomból telepítik. A bhisnoik házait még a teljesen sivatagos területen is fák veszik körül. Az antilopok a kédzsrifa által megkötött talaj füvén élnek, így hát a házak körül legelnek, és bár nem szelídek, nem félnek az embertől. A települések nagy területen szóródnak szét, így kisebb a környezetre rótt emberi megterhelés. A sivatag évről évre terjeszkedik, de a bhisnoik termékeny birodalma is egyre nagyobb lesz, mert egész fa-hadsereget ültetnek.
A bhisnoik életének minden területét áthatja a hagyományhoz való ragaszkodás. A reggeli szerartások után a víztartálynál kezdődik a munka. A tározó a bőség jelképe a sivatagban. Itt mindennél fontosabb a víz, az állatok, a növények és az ember életét a napi vízigény határozza meg. A vízhiány elősegítette a takarékos vízhasználat kialakulását: az ember nem pocsékolja el azt, amit a távoli kutakból hoz. Másoktól eltérően, a bhisnoik közösen birtokolják kútjaikat. A kút az egész közösség tulajdona. A víz fontosabb, minthogy verseny tárgya lehessen, minden élőlénynek joga van hozzá.
A bhisnoik tejtermeléssel is foglalkoznak, jó mezőgazdák, akik gondosan ápolják és jól tartják állataikat. Az állatok etetése után jön a rituális tisztálkodás mindennapi szertartása. A szent tüzet kis mennyiségű olajjal táplálják. A 29 parancsolatot imafüzér segítségével idézi fel mindenki: "Egyetlen fának vagy állatnak sem szabad ártani, minden életet óvni kell..." A tejet és a vizet reggelente át kell szűrni, nehogy elpusztuljanak a folyadékba esett rovarok. Reggelente, ami csak akad, meg kell osztani a madarakkal, pedig egyetlen sivatagi családban sincs bőségben az élelem. Mosás, seprés, takarítás, ezek is a 29 parancs részei, melyek mind hozzájárulnak a bhisnoik erejéhez és szembetűnő egészségéhez.
Amíg a nők reggelit készítenek, a férfiak ruháikat mossák. A közösség mindegyik tagja szigorúan vegetárius. Ha húst ennének, hogy védhetnék meg ténylegesen az állatokat? A bhisnoik oly elkötelezett növényevők, hogy a szennyeződéstől való félelem miatt húsevő állatok még a konyha közelébe sem mehetnek. Étrendjük rendkívül egyszerű: köles és egyéb szemes termény pirospaprikával fűszerezve, vaj, tej és csapati (indiai lepény). A vajat naponta köpülik tehén- vagy kecsketejből. Tüzelőanyagként a dzsuriflóra gallyait használják, mely gyorsan nő, és jól bírja az erős metszést. îgy készül el egyetlen fa elpusztítása nélkül a csapati.
Viseletük hagyományos. A nők mintás szárit és rózsaszínű blúzt hordanak, a férfiak tiszta fehér dhótiban járnak, amely két méternyi, bonyolult módon a derékra kötött anyag. Hűvös, tágas és persze minden méretre illik. Orrdíszt csak a férjes asszonyok viselnek.
A faluban az életet szigorúan védikus hagyomány irányítja, szabályozott a viselkedés, kijelöltek a szerepek nemzedékről nemzedékre. A hangsúlyt az állandóságra és nem a változásra teszik. Ez a szigorú élet módot ad arra, hogy bizonyos fokig korlátozzák a zűrzavar forrásait: az emberi ostobaságot és kapzsiságot.
Valamivel több, mint egymillió bhisnoi él elszórtan Északnyugat-Indiában. Minden év februárjában zarándoklatra indulnak Mukham faluba, a Dzsámbódzsi szülőhelyén épült templomba. A templom kapujában a hívők köles-, vaj-, édes sütemény- vagy pénzáldozatot ajánlanak fel. Mint minden nagy vallásos zarándoklat, ez is az egység rendkívüli megerősítése. Napjaikat a szabad ég alatt töltik, imával és szertartásokkal. A szertartások az egyént a közös érdekekre emlékeztetik.
Kédzsrái falu a bhisnoi történelem legnagyobb eseményének színhelye. Kétszáz éve a helyi maharádzsának tüzelőre volt szüksége, és elküldte embereit, hogy vágják ki a falu körül bőségesen termő kédzsri fákat. Egy nő és három lánya vezetésével a bhisnoik saját testükkel védték a fákat. Erre a fákkal együtt az embereket is elpusztították. Aznap 363 falusit öltek meg. Azóta rendszeresen összegyűlnek, megemlékeznek róluk.
Amíg az emberek arról beszélgetnek, miként folytatják küzdelmüket a favágók és orvvadászok ellen, a nők köveket gyűjtenek egy új víztároló felépítéséhez. Egyszerű eszközeik nem látszanak nagyon alkalmasnak arra, hogy megkössék a vizet a sivatagban, mégis 500 év megmutatta, mire képes az együttes munka. Kőről kőre építették meg a tartófalakat. A rituális faültetés is része az emlékek frissen tartásának. Minden hónapban ültetnek újabb és újabb facsemetéket. A bhisnoik ereje a közösségben van. Az az erő, amit 363 mártír mutatott fel először, és tett a mai napig hatásossá.
A gyermekházasság elterjedt a sivataglakók körében. Ahol a környezet állandó katasztrófával fenyeget, ott a magas születési arány biztosítja a túlélést. A gyermekházasságok azt jelentik, hogy teljes mértékben kihasználják az egyed reprodukciós időszakát. A gyermekeket gyakran születésükkor eljegyzik, serdülőkoruk előtt házasítják őket össze, de csak a nemi érés időszakának befejeztével költözhetnek egybe. A világ környezetvédői számára az emberi termékenység inkább probléma, mint áldás. De ez a világ legsűrűbben lakott sivataga, amelyet az emberek és állatok egyensúlya tart fenn, mert itt az emberek úgy élnek, hogy javítsák is közben a természetet, és százszorosan pótolják azt, amit elvesznek tőle. Nyugodtan mondhatjuk, minél többen vannak a bhisnoik, annál jobb.
A takarékos bhisnoik gyakran összevonják szertartásaikat, egy esküvőre nem sokkal egy temetés után is sor kerülhet, úgyhogy egyazon napon lehet hallani a gyász kiáltásait és az esküvő hangjait. A bhisnoik halottaikat eltemetik, mert a környezet védelmét még a hagyománynál is fontosabbnak tartják. A halotti máglyák túlontúl sok fát emésztenek fel. A szimbolikus megtisztítást kicsi tüzek végzik el, a tűzáldozat olaj és kókusz.
A bhisnoik életét drasztikus módon korlátozza a természetért érzett felelősség. Mélyen konzervatívak és mindent megőriznek környezetükben. De talán mi vagyunk túlontúl szabadok a többi élőlény rovására. A bhisnoik ősi hindu hagyományokon alapuló hite egyedülálló: a természettel való harmóniára, és nem annak legyőzésére tanít. A katasztrófával szembenézve újraértelmezték a túlélést, nemcsak a kiválasztottak, a kevesek, de minden élőlény számára. Ha egyáltalán lehetséges a túlélés, akkor együtt legyünk túlélők.
Ötszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy mi is ráeszméljünk: a környezetet védeni kell. Ma már látjuk, hogy bolygónk olyan mint a radzsasztáni sivatag: egymástól függő rendszerek kényes egyensúlya, mely hajlamos az állandóan leselkedő katasztrófára. Sajnos eddig nem sokat tettünk ennek elkerülése érdekében. Mielőtt bekövetkezne egy világméretű katasztrófa, gondolkozzunk el hát a bhisnoik vallásán.
(Kagylókürt, 4. szám)
A Kagylókürt természetes életmóddal, korunk problémáival, környezetvédelemmel, keleti filozófiával foglalkozó, háromhavonta megjelenő folyóirat. Évi előfizetése 315Ft. Megrendelhető a szerkesztőség címén: Budapest, Pf.61. 1367



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.