kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A Rendőrfőkapitányság válasza

Tisztelt Uram!
A Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez írott beadványában néhány, a budapesti közlekedési helyzetet jogosan bíráló gondolatot vet fel.
A főkapitány úr megbízásából az alábbiak szerint tájékoztatom:
A Magyar Köztársaság területén lévő közutakon és a közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést a módosított 1/1975. (II.5.) KPM-BM számú együttes rendelet szabályozza, közismert nevén a KRESZ.
A magyar KRESZ is a bécsi és genfi egyezményeken alapul, mely szerint az országok közötti megállapodás célja — a közlekedés szabályozásával — az utak biztonságának védelme.
A biztonságos és zavartalan közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat mindenki megtartsa, és számíthasson arra, hogy azokat mások is megtartják. A közúti közlekedés biztonsága és zavartalansága fontos társadalmi érdek, amely nem pusztán a szabályok betartását, hanem személyes érdekeink, életünk fokozott védelmét kell hogy jelentse. Nem elég tehát, hogy a közlekedés szabályait ismerjük, fontos, hogy alkalmazzuk is azokat.
A forgalom dinamikus növekedését mutatja, hogy az elmúlt 40 év alatt a közlekedésben résztvevő gépjárművek száma 30 ezerről közel 3 millióra többszöröződött Magyarországon. Évente több mint 150 ezer új gépjárművet állítanak üzembe, Budapesten 720-730 ezer személygépkocsi van (csak magán) forgalomban, ha ezeket egymás mögé állítanánk, Budapesttől Moszkván túl érne a kocsisor. Sajnos e növekedéssel nem tudta felvenni a versenyt úthálózatunk fejlesztése, így a nagyszámú gépjármű elhelyezése igen szűk területre korlátozódik.
Ugyanakkor nem hagyhatjuk számításon kívül azt a — más vonatkozásban igen fontos és hasznos — körülményt, hogy idegenforgalmi szempontból hazánk elég előkelő helyet foglal el, és korábban épült szállodáink nem rendelkeznek parkolókkal, így a külföldi turisták részére jelentős közterületeket vonnak el a (magyar) állampolgároktól.
Mindez persze nem ellensúlyozza azt a tényt, hogy bár a járművezetés életünk részévé vált, tudatunk nem formálódott kellő mértékben a megváltozott körülményekhez.
Az Ön által exponált járdán-parkolás valóban nagy gondot okoz úgy a járókelőknek, mint a rendőrségnek. Mint bizonyára tudomása van róla, a rendőrség az önkormányzatokkal karöltve nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy a járdán történő parkolás dzsungelében rendet teremtsen. A tavalyi év során több tízezer szabálytalanul (többek között) a járdán parkoló gépkocsit szállított el. A helyzet reális megítéléséhez az alábbi ismeretekre van szükség:
— "A gyalogosnak a járdán... kell közlekednie." (KRESZ 21.paragrafus (1.) bekezdés)
Ezzel egyben reflektáltam arra a felvetésére, hogy a parkoló autók mellett álló rendőr joggal figyelmeztette-e Önt, feltehetőleg valóban jószándékúan. Azt, hogy miért nem az autókkal foglalkozott, utólag, az eset összes körülményeinek ismerete nélkül, nem lehet kideríteni.
Természetesen nincs kétféle szabálytalanság, a Magyar Népköztársaság minden állampolgára — az alkotmányban biztosított jogainál fogva — egyenrangú: az alkotmány nem különböztet meg gyalog vagy gépkocsival közlekedő állampolgárt, de természetesen mindkettőre egyformán vonatkoznak a szabályok is.
Amennyiben Ön — ha kényszerből is — az úttesten közlekedik, természetesen a szükséges átkelést kivéve, valóban komoly veszélynek tszi ki életét, testi épségét, és ebben a kérdésben a dac nem dönthet, de az sem megfelelő megoldás, ha a járdán parkoló gépkocsik megrongálásával próbál meg elégtételt venni. Ezzel ugyanis olyan helyzetbe hozhatja magát, mely felelősségrevonással jár.
A szükséges ismeretekhez tartozik, hogy járművel — "a járdán — részben vagy teljes terjedelemben — csak akkor szabad megállni, ha... a megállás a gyalogosközlekedést nem akadályozza..." (Megjegyzendő, hogy a mozgáskorlátozott személyekre speciális szabályok vonatkoznak.)
-"...a szabálytalan elhelyezése folytán baleseti veszélyt jelentő vagy a forgalmat nagymértékben akadályozó járművet a rendőrhatóság...eltávolítja" (KRESZ 59.paragrafus (1.) bekezdés)
A járművek elszállítása tehát feltételekhez van kötve: A szabálytalan elhelyezéshez és vagylagosan a baleseti veszélyhelyzethez, illetve a forgalom nagymértékű akadályozásához. A járdán parkolás esetében ez utóbbi jöhet számításba. A döntést nehezíti, hogy nem született értelmező rendelkezés arra, mikor állapítható meg a "nagymérték". Egyes ügyészi állásfoglalások szerint, amennyiben a járdán parkoló gépkocsi falhoz legközelebb eső része és a fal között legalább egy méter távolság van, és a gyalogos testhelyzet változtatás nélkül el tud haladni, nem állapítható meg.
Összegezve a fentieket, miután Önt — nem egyéb jogszabály által védett, hanem az alkotmány által biztosított — állampolgári jogában sértik meg a járdán parkoló autósok, nevezetesen, hogy gyalog "gyalogosként" közlekedhessen, (ha nem is gyakorlati megoldásért, hanem elvi állásfoglalásért) javaslom, forduljon az Alkotmány Bírósághoz. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a — nem szabálytalanul — csupán parkolóhely hiányában a járdán parkoló gépkocsivezető is állampolgári, parkoláshoz való jogát szeretné érvényesíteni. Feltehetően költőinek szánt kérdésére válaszolva tájékozatom, hogy semmilyen jogszabály nem ad arra módot, hogy az útesten történő közlekedést engedélyező "gyalogos jogosítványt" szerezhessen.
A lovasrendőrre a KRESZ 62.paragrafusa — állatok hajtása (vezetése) — vonatkozik.
Mindaddig, míg olyan jogszabály nem születik, mely úgy a gyalogos, mint a járművezető érdekeit védi, csak a közlekedés résztvevőinek előzékenységére, udvariasságára, türelmességére hagyatkozhatunk, tudomásulvéve azt, hogy mindannyiunk közös érdeke épségben hazaérni.
Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét.
Budapest, 1992. május 11.
Tisztelettel Borbély László
r.alezredes
osztályvezető
A szerkesztőség megjegyzése:
Köszönjük Borbély László rendőralezredes higgadt válaszát a dacos, ingerült levélre. A düh mindig káros, még akkor is, ha valós méltánytalanságból ered, hiszen csak felerősíti az ellentéteket, növeli a konfliktusokat. Nekünk nem egy ilyen helyzet kialakítása a célunk, hanem ellenkezőleg: a minden közlekedő érdekeinek védelme, beleértve az autósokkal és az önkormányzatokkal való kommunikáció elmélyítését.
Mindannyian tudjuk, hogy a parkolás Budapest belső kerületeiben igen nagy gondot jelent az autósok számára. Az viszont szintén mindenki számára világos, hogy ezt még ideiglenesen sem szabadna megoldani a járdán — a gyalogosforgalmat akadályozó — parkolással. A levélíróhoz hasonló, erejük teljében levő emberek viszonylag egyszerűen — egy kis bosszankodással és időveszteséggel — megoldják az ilyen helyzeteket, de a babakocsit toló anyák, a mozgáskorlátozottak és a vakok számára egy-egy, a járdát eltorlaszoló autó szinte áthatolhatatlan akadályt jelent.
Az autósok így érvelnek: "Nem akarunk szabálytalanul parkolni, de nincs más lehetőségünk." Viszont a gyalogosoknak még kevésbé van más lehetőségük.
Lehetne szó föld alatti parkolóhelyek kiépítéséről a belvárosban. Ez viszont egy nagyon költséges lenne, másrészt egy olyan látszatmegoldás, amely újabb problémákat hozna magával. Budapest belvárosa nagyon sűrűn beépített. További parkolóhelyek kialakítása tovább gerjesztené a forgalmat, még elviselhetetlenebbé téve a város levegőjét, és még jobban túlterhelve a belváros úthálózatát. Nem beszélve arról, hogy a helyzeten aligha változtatnának a néhány ezer autó részére megépített mélygarázsok, amikor a főváros gépkocsiállománya évente ennek többszörösével növekszik.
Mi tehát a megoldás? Ha lehetetlen környezetünket saját igényeink szerint alakítani, kénytelenek vagyunk mi magunk alkalmazkodni környezethez. Az autósoknak rá kell ébredniük, hogy — mindnyájunk egészsége, biztonsága és mozgásszabadsága érdekében — szükségszerűen áldozniuk kell vélt vagy valódi kényelmükből.
Nyugat-Európában sok helyütt szűkítik le az úttestek felületét, a gépjárműforgalom visszafogása, és ily módon a zaj és a levegőszennyezés csökkentése érdekében is. A közhiedelemmel ellentétben a leszűkített utakon nem növekszenek a forgalmi torlódások, hanem inkább csökkenek. A közlekedési dugók inkább a csatlakozó utak egy részén válnak elviselhetetlenebbé. De ezeken is csak néhány napig, amíg az autósok rá nem jönnének, hogy érdemesebb a tömegközlekedést (esetleg kerékpárt) igénybe venni, vagy az új feltételeknek megfelelően egyéb módon átszervezni mindennapi tevékenységüket.
A többsávos utak esetében a járdán parkoló autókat az út legszélső sávjára kellene lehelyezni (természetesen nem ott, ahol ez a buszsáv megszűnésével járna!). Ezzel két legyet lehetne ütni egy csapásra: egyrészt, felszabadulnának a járdák, másrészt csökkenne a forgalom.
A roncsautókat, amelyekből sajnos egyre több található szerte a városban, folyamatosan el kellene szállítani. Fel kellene jogosítani valamelyik szervezetet (például a közlekedésfelügyeletet), hogy a roncstelepre bármilyen járművet elszállíttathasson — akár van rendszáma, akár nincs —, amelyről meg tudja állapítani, hogy műszaki okok miatt már nem vehet részt a közúti forgalomban.
Sok utcában még ezután is maradnának autók a járdákon, ezért (is) a területfoglalást meg kellene fizettetni az autósokkal. Nemcsak erkölcsileg elfogadhatatlan (bár ez is fontos, hiszen megengedhetetlen, hogy Európa közepén a dzsungel törvényei uralkodjanak), hanem gazdaságilag is ésszerűtlen és igazságtalan, hogy az autósok parkolási nehézségeiket és költségeiket a gyalogosokra hárítsák át, valamint azokra az autósokra, akik nem közterületen tárolják járművüket.
Egyes meghatározott helyeken szigorúan meg kell büntetetni a szabálytalanul parkoló — különösen a zöldfelületen várakozó, illetve a forgalmat akadályozó — gépkocsik tulajdonosait (beleértve az autók elszállítását is).
A fegyelem a közlekedési rend nélkülözhetetlen része. Nem várhatjuk el az átlagos állampolgártól, hogy ez nála automatikusan kialakuljon: az önkormányzatoknak kell megfelelő döntéseket hozni, a közlekedésrendészetnek pedig kötelessége, hogy ezeket a határozatokat érvényre juttassa. Már éppen ideje, hogy történjen valami, hogy végre megszűnjenek a dzsungel-állapotok.
Mikola Klára
* * *
Ide tartozik még egy történet, amelyet a GAIA Sajtószemléből vettünk át:
Sz. Judit Washingtonban járt, kocsival vitték valahová, s nem találtak parkolóhelyet. "Miért nem állunk fel a járdára?" — kérdezte Judit. "Nagyon megbüntetnének, s pillanatokon belül" — volt a válasz. Elmondták, hogy jól és gyorsan működik a rendszer, amióta egy magáncég bérli a büntetés-kivetést és -behajtást. A cég adója kedvező, s igyekszik minél több pénzt összeszedni. A lakosság keveset rendetlenkedik, s ezért a cég csak akkor él meg, ha nagy gyorsasággal csap le a szabálytalankodókra.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.