Több mint két évtized tapasztalata alapján, amelyet a közlekedési ágazat területén monopol helyzetben lévő tervező vállalatnál szereztem, a szebb jövő reményében írom az alábbi sorokat.

Ez a vállalat a piacgazdaság diktálta versenyt felvenni képtelen vezetők (igazgatók, főmérnökök, osztályvezetők, stb.) nagy száma miatt csak magas tervezői díjtételekkel tud dolgozni. A piac törvényei szerint így rendre alulmarad a rugalmas, olcsóbban dolgozó, csak egy vezetőt eltartó tervezőirodákkal szemben. A vállalat (és főleg annak vezetői) életben maradásához nem marad más lehetőség, mint a korábbi rendszerben elfogadtatott koncepciók foggal-körömmel történő megvédése, hiszen ezeknek a több milliárd forintos nagyberuházásoknak sok száz milliós tervezői díj a vonzata. Mint a koncepció korábbi kialakítói, szinte behozhatatlan előnyöket, versenyen kívüli előjogokat élvezhetnek. Komoly érdekük fűződik ahhoz is, hogy a beruházási költségeket a lehető legmagasabbra tornásszák fel, hiszen akkor a tervezői díj szintén jóval magasabb lesz. Ezt a szakértelmükre való hivatkozással is alátámasztják, bár később nemegyszer "új" technológiát terveznek költségcsökkentés címén, amiért természetesen további szerzői díj jár.

Ezen vezetők nagy "szakértelmének" eredménye Budapest mai katasztrofális közlekedési viszonyai és súlyos légszennyezettsége. Ezeknek a kinevezett (azaz nem választott és nem a piaci versenyben kiválasztódott) "szakértőknek", akik a kialakított súlyos helyzetért felelősek, az erkölcsi érzékük is a nullával egyenlő. Ezért meg kell akadályozni, hogy a társadalomra káros tevékenységüket továbbiakban is kifejtsék.

Pintér László (Budapest)