Zöld pártok az eszperantó mellett
A zöld mozgalmak nemcsak a fizikai, hanem a szellemi környezet védelmében is felemelik a szavukat. Küzdenek a szellemi értékek megőrzéséért, a nemzeti kultúrák és nyelvek megőrzéséért, amelyeket egyre fokozódó mértékben veszélyeztet a Földünkön mindenütt terjedő uniformizálódás, egyes erős gazdasági háttérrel rendelkező országok kultúrájának és nyelvének uralma szerte a világon. Ehhez a küzdelemhez tartozik egy olyan nyelv használata, amely lehetővé teszi az akadálymentes nemzetközi kommunikációt, és ugyanakkor semmilyen kiváltságot nem biztosít egyes nemzeti nyelvek és kultúrák számára azzal, hogy más nyelveket és kultúrákat elnyom, háttérbe szorít.
A kérdés egyik lehetséges megoldásaként javasolják egyre több zöld pártban is az eszperantó nyelv használatát. 1989 novemberében a Francia Zöld Párt, a "les Verts" közgyűlése megszavazta azt a határozati javaslatot, hogy a testvérpártok között az eszperantót is használják közvetítő nyelvként. Ezt követően hasonló határozatot hozott az Írországi Zöld Párt is. 1990-ben az Olasz Zöld Párt kongresszusa egyhangúan kötelezte a párt vezetőségét, hogy a legmagasabb politikai szinteken kezdeményezze Európa nyelvi problémáinak megvitatását.1991 júniusában, az Európai Zöld Pártok VI. Kongresszusán a szokásos munkanyelvek mellett megjelent az eszperantó is, amelyre; illetve amelyről a kongresszus egész időtartama alatt szinkrontolmácsolás folyt. Ezzel egyidőben az Ukrán Zöld Párt kongresszusán kedvezően határoztak az eszperantó használatáról, alátámasztva ezzel a francia zöldek határozatát.
Zürichben, az előbb említett kongresszuson, francia és olasz eszperantisták létrehozták a Zöldek Eszperantó Szövetségét, azzal a céllal, hogy összehangolják az eszperantista környezetvédők munkáját.
Ezt követően Gianni Lanzinger, zöld párti képviselő az olasz történelemben először az olasz parlamentben interpellált a közoktatási miniszterhez az európai nyelvi problémával kapcsolatban.
Jacques Morin Franciaország
(Eventoj, 1992, október)
|