Mennyi embert bír el Földünk?
A Svéd Környezetvédelmi Hivatal nemrég megjelent "Enviro" című kiadványa közli, hogy a legújabb tudományos kutatások eredményei alapján mennyi embert tarthat el Földünk a természeti erőforrások gyors kimerülése és a világméretű ökológiai katasztrófa veszélye nélkül. Amennyiben bolygónk minden lakosa számára olyan életszínvonalat, illetve életmódot kívánunk biztosítani az elkövetkező évtizedekben, mint ahogy jelenleg egy átlagos nyugat-európai vagy észak-amerikai polgár él, akkor mindössze 500 millió ember számára van hely a Földön. Ma azonban már egy milliárd ember folytat ilyen életmódot, további négy és fél milliárd pedig ennek elérésére törekszik (közülük több mint egy milliárd a legmélyebb nyomorban tengődik).
Az iparilag fejlett országok (tehát az említett egy milliárd ember) döntő mértékben felelős a savas esőkért, az ózonlyukért, az üvegházhatásért és éghajlatváltozásért, az erdőpusztulásért, a tengerek, folyók, tavak vészes elszennyeződéséért, a talaj vegyszerekkel történő telítődéséért, a növény- és állatfajok tömeges kihalásáért, nukleáris szennyeződésekért, a növényzettel borított területek rohamos visszaszorulásáért, a hulladékhegyek lassan mindent elborító növekedéséért. Ezek az országok bocsátják ki az üvegházgázok 70%-át és az ózonréteget elvékonyító vegyületek 85%-át. Az Amerikai Egyesült Államok például, ahol a Föld lakosságának mindössze 5 százaléka lakik, a világ energiatermelésének és nyersanyag-forrásainak 25 százalékát használja fel.
Nem létezik és figyelembevéve a pusztító folyamatok exponenciálisan gyorsuló jellegét józan ésszel el sem képzelhető olyan műszaki megoldás, amely időben vissza tudná fordítani ezeket a folyamatokat a jelenlegi gazdasági szerkezet (energia- és nyersanyag-felhasználás) fenntartása mellett.
Hazánk történelme legsúlyosabb kihívása előtt áll. Ha meg akarunk felelni ennek a kihívásnak azonnali gyökeres változtatásokra van szükség a társadalomban és a gazdasági életben. A kormányzatnak hatalmas összegeket kell fordítani a tudatformálásra, az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatására, az átalakulással járó nehézségek elfogadtatására.
A elkerülhetetlen változások, az anyag- és energiafogyasztás többek között fokozottabb adóztatással történő visszaszorítása azonban nem feltétlenül vezet egy rosszabb életminőséghez. Ha a felszabaduló erőforrásokat az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre, a tudományos kutatásra és más, elsősorban szellemi befektetést igénylő tevékenységre fordítnánk, egy új reneszánsznak lehetnénk tanúi. Mindehhez elsősorban politikai bátorságra, bölcsességre és tisztességre van szükség.
Lukács András
|