Bringás örömök is akadnak...
Igaz mese
Kezdetben vala az iskola, s mellette a biciklitároló 10 gépnek. Öt-hat elvetemült mindig akadt, aki esőben napsütésben vállalta a rizikót, hogy más értelmes közlekedés nem lévén bringával jár iskolába. Ott pedig a kerékpártárolónak nevezett csenevész korláthoz rögzíti az Eszközt. S így vala ez sokáig. De aztán sorsfordító idők jöttek, s a más szelek hozzásegítették az iskolát egy 40 férőhelyes csillogó-villogó fémtárolóhoz, minek fölébe helyes kis favázas-cserepes ereszt eszkábáltak. S aztán fordult a kocka. A vagányok felfedezték az MTB-ben rejlő csábító lehetőségeket, s elkezdték kiaknázni a remek bulinak ígérkező kerekezés örömeit. Azután jöttek az új divattá lett hóbort követői, s mára ez már odáig fajult, hogy a negyven páciensre tervezett építmény újabb bővítésre szorul, ugyanis már minden tizedik ember (köztűk az igazgatóhelyettes is) bringával jár az iskolába.
Mielőtt bárki kételkedni kezdene túl szépnek tűnő szavaim hitelében, vagy úgy gondolná, hogy túlautomobilizált kis országunktól messze nyugatra történhetett, le kell szögeznem: a történet a budapesti Tamási Áron Általános Iskola és Gimnázium-ban játszódik. A hitetlenkedők bármikor megnézhetik, mindennap kerekezők sokaságát fogja látni. Mindennap.
Charles
|