Az egyik kulcsfontosságú kérdés a Magyar Energia Hivatal felállítása. A törvényjavaslatok korábbi változata — amit mi is támogattunk — egy nagyfokú önállósággal rendelkező hivatal létrehozását irányozta elő. Az országgyűlésben — nem utolsósorban a lobbizásunk eredményeként — hatpárti konszenzussal támogatták az elképzelést, hogy az Energia Hivatal közvetlenül a miniszterelnök alá tartozzon, és kiadásait a miniszterelnöki költségvetésből fedezzék. Ily módon lehetővé vált volna, hogy a hivatal függetlenné váljon a tárcaérdekektől. Sajnos azonban egyes érdekcsoportok erőteljes nyomására a kormány változtatott álláspontján, és a törvényjavaslatot úgy terjesztette a parlament elé, hogy az Energia Hivatalt az ipari minisztérium alá rendelte, amit aztán a képviselők meg is szavaztak. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a hivatal tevékenységét a szűk tárcaérdekek fogják megszabni, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a társadalom hosszú távú érdekeivel.

Az egyik legfontosabb kérdés, az árak meghatározása szintén az ipari tárca hatásköre lesz a törvény szerint, bár a pénzügyminisztériummal is egyeztetnie kell. Mi eredetileg azt javasoltuk, hogy az Energia Hivatal dolgozza ki az árképzés módszertanát az energiaszolgáltatás minden résztvevője (termelők, szállítók, stb.) számára, és az árakat ennek megfelelően állapítsák meg. Az Energia Hivatalnak teljes körű betekintést kellett volna biztosítani az érintett vállalatok költségvetésébe. Elvben természetesen erre lesz lehetősége, félő azonban, hogy az ipari minisztérium nem fog megfelelő összeget bocsátani a hivatal rendelkezésére ahhoz, hogy tisztességesen át tudja világítani a vállalatokat.

A törvény nem igazán biztosítja a környezeti károk figyelembevételét. Bár előírja a környezeti károk helyreállításának kötelezettségét, erre nem irányoz elő forrásokat. Annak ellenére, hogy az energiatermelésnél a károk jelentős része a létesítmény megszüntetésekor keletkezik (erőmű bezárása, felszámolása, stb.), erre a célra nem teszik félre folyamatosan a szükséges összegeket, így nem tudható, miből fogják e károk felszámolását finanszírozni.

Javaslatunkra a villamosenergia-törvénybe bekerült, hogy az energiát termelők és szolgáltatók kötelesek a legkisebb költségre tervezés (LKT) alapján működni. Ez elvben azt jelenti, hogy mindig a legkevesebb pénzbe kerülő megoldást kell választani. Ha például a világítási igényeket olcsóbban lehet kielégíteni energiatakarékos izzók forgalmazásával, mint új erőmű építésével, akkor az előbbit kell megvalósítani.

Sajnos a gáztörvény csak a gazdaságos működtetés kötelezettségét írja elő — ami egész más, mint az LKT. A villamosenergia-ipar esetében is sok múlik majd a gyakorlati megvalósításon.

Ugyancsak a környezetvédő szervezetek nyomására került a törvényekbe, hogy az Energia Hivatal köteles évente beszámolni tevékenységéről az országgyűlésnek.

Kedvező, hogy a törvény szerint az érdekképviseleti szervezeteknek joga van a hivataltól megkapni a tevékenységük ellátásához szükséges információkat, és javaslatokat is tehetnek a hivatal felé. Ez minden olyan szervezetre vonatkozik, amely alapszabályában rögzítette, hogy a témával kapcsolatos érdekképviseletet vállalt fel (azaz nem a hivatal dönti el, hogy kit tekint érdekképviseleti szervezetnek és kit nem).

Mindkét törvény többé-kevésbé keretjellegű, a gyakorlati megvalósítás jórészt a későbbi részletes szabályozáson múlik. Sok függ attól is, hogy kik vezetik majd az Energia Hivatalt. Nekünk mind a szabályozásra, mind a személyi kérdésekre vonatkozóan vannak javaslataink (szeretnénk például, ha hivatalban a mozgalmak szakértői közül is dolgozna felelős beosztásban egy-két ember). Reméljük, hogy az Ipari Érdekegyeztető Tanács továbbra is működni fog, és részvételünkkel elősegíthetjük egy környezetbarát energiapolitika kialakítását.