Sajnos, az emberi tevékenység, az ózonkárosító anyagok növekvő termelése és kibocsátása következtében csökken a sztratoszféra ózontartalma, más kifejezéssel élve vékonyodik az ózonréteg. Az utóbbi évtizedekben a nagymérvű ózonritkulás következtében megnövekedett az Antarktisz feletti ózonlyuk, jelentős ózoncsökkenés mutatkozott elsősorban a déli féltekén Ausztrália és Dél-Amerika fölött. Kisebb mértékű vékonyodás ma már a mérsékelt égövben, így hazánk fölött is, sőt a legvastagabb egyenlítői ózonrétegnél is megfigyelhető. A világméretű környezeti katasztrófa előjelét mutatja az UV-sugárzás emelkedése és a bőrgyulladások, halálos kimenetelű bőrdaganatok Ausztráliában észlelt szignifikáns emelkedése.

Az ózonpajzs védelmével, az állam, az ipar és természetesen a környezetvédők feladataival foglalkozott az európai környezetvédő szervezetek részvételével 1994. március 24. és 27. között Prágában tartott konferencia. A rendezvény házigazdája és szervezője a Föld Gyermekei nevű cseh társadalmi szervezet volt.

18 ország környezetvédői cserélték ki tapasztalataikat és próbálták meghatározni az "ózonkampány' rövid- és középtávú céljait. Cseh szakemberektől és a Greenpeace német aktivistáitól előadásokat hallottunk az ózonkárosító anyagok világtermeléséről. Az elsősorban aeroszolos hajtógázként, hűtőfolyadékként és műanyagok habosítására használt freonok (CFC-vegyületek) átmeneti helyettesítésre engedélyezett "lágy-freonok' (HCFC-vegyületek), tűzvédelemben használt halonok, oldószerként használt szén-tetraklorid és metil-kloroform, valamint mezőgazdaságban használt metil-bromid korábbi és jelenlegi termelési adatait ismertették. Majd áttekintést kaptunk az ózonréteg védelme, az ózonkárosító anyagok gyártásának, felhasználásának korlátozása céljából hozott nemzetközi egyezményekről, azok eddigi hatásáról. Megtudhattuk, hogy az 1987-es Montreáli jegyzőkönyv után 1990-ben Londonban, majd 1992-ben Koppenhágában javasolt és a fejlett ipari országok által elfogadott szigorítás milyen eredményeket hoz az ózonkárosító anyagok termelésében, milyen változások várhatók az ózonréteg vastagságában. Amint az az ábrán is látható, az előállított és a légkörbe kibocsátott igen stabil ózonkárosító anyagok terhelése még a szigorú korlátozások betartása esetén is körülbelül 10-15 évig tovább növekszik, s várhatóan csak 25-30 év múlva fog csökkenni.

Ez azt is jelenti, hogy a "legkedvezőbb'' esetben is számítanunk kell az ózonréteg tartós elvékonyodására, az UV-sugárzás megnövekedésére, ennek következtében az egészségkárosodások számának (pl. a bőrrák) megszaporodására is.

A bevezető előadásokat követően az előre elkészített "nemzeti jelentések' alapján valamennyi delegáció beszámolt saját országára vonatkozóan az ózonkárosító anyagok szabályozásáról; a kormány és a parlament szerepéről; a CFC termelésről, feldolgozásról; a lakosság felvilágosításáról és tájékozottságáról; az "ózonkampány' állásáról.

Megállapíthattuk, hogy még az élenjáró, példamutató Ausztriában is vannak megoldásra váró feladatok, bár ők már a használaton kívüli hűtőszekrények veszélyes hulladékainak begyűjtését, a gyártóhoz történő visszaszállítását és ártalmatlanítását szervezik, ugyanakkor akadnak országok, például a Szovjetúnió utódállamai, melyek az első rendeletek előkészítésénél tartanak. Ami a jogalkotást illeti, Magyarország a legfejlettebb nyugati államokkal lépést tartva a nemzetközi egyezmények előírásainak megfelelően szigorúan szabályozza az ózonréteget károsító vegyületek felhasználását. A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter legutóbbi, 1993 júliusában kelt rendelete például megfelel a koppenhágai konferencia ajánlásainak. Az újabb előrehozott határidők nehéz feladatot jelentenek a hűtőipar és a műanyagipar számára, azonban a technológiai váltás, az ózonbarát anyagokra való áttérés egyben a nyugati piaci követelmények kielégítését is jelenti. Az ipar eddigi eredményei kielégítőek voltak. A hazai szabályozásnak is köszönhetően 1993 óta nem alkalmazható és nem is alkalmaznak freont aeroszolos hajtógázként (kivéve a gyógyszerészeti szórópalackokat), holott az 1986-os állapotfelmérés szerint a magyarországi freonfelhasználás közel felét még a hajtógázok jelentették.

Ami a lakosság tájékozottságát illeti, igen nagy az elmaradásunk.

A sztratoszferikus ózon jelentőségét kevesen ismerik, sokan keverik azt a földfelszín közelében található, a kipufogókból eredő káros, "rossz'' ózonnal.

Az ózonlyukról hallottak, de azt már nem tudják, hogy az UV-sugárzás Magyarország felett is emelkedett, és a későbbi súlyos megbetegedések megelőzése érdekében változtatni kellene a napozási szokásainkon. A számos környezetvédelmi rovatban, folyóiratban csak elvétve találtunk az ózonpajzs védelmével foglalkozó cikket. A KTM gondozásában 1993-ban kitűnő tájékoztató füzet jelent meg az ózonpajzsról, a napozás veszélyeiről, az egészségvédelemről (egyik ábránkat is onnan ollóztuk), de mindössze 10 000 példányban adták ki, és a környezetvédőknek is alig jutott belőle.

Legrosszabbul állunk a kampány dolgában. A hazai környezetvédelmi szervezeteknek a helyi gondok mellett nemigen jut energiájuk a globális problémákra. Magunkat még nem érezzük közvetlenül veszélyeztetettnek, az ausztrálok egészségét, sőt saját gyerekeinket, unokáinkat fenyegető veszélyekre pedig nem gondolunk. A kampányok szervezésében sokat tanulhatunk a cseh és szlovák környezetvédőktől, akik évek óta sikeres akciókat szerveznek, s ehhez megnyerték a lakosság támogatását is. A konferencia résztvevői megállapodtak abban, hogy valamennyien megszervezik saját hazájukban a kampányokat, évente legalább egyet, az ózonpajzs védelmében. Ehhez segítséget kapnak a közép- és kelet-európai régió részére Prágában létrehozandó információs központok.

Az utolsó napon került megfogalmazásra az 5 pontos nyilatkozat, melyet megküldenek az európai országok kormányainak, a nemzetközi intézményeknek és természetesen a sajtónak is:

1. Mindenki számára elérhetővé kell tenni a környezet állapotára vonatkozó adatokat, beleértve a felsőlégköri ózoncsökkenéssel és annak az emberi egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos adatokat. Nyilvánosságra kell hozni az ózonkárosító anyagok termelésére és felhasználására vonatkozó adatokat is.

2. Az ipar és a mezőgazdaság technológiai váltását, ózonbarát technológia bevezetését célzó programokat megfelelő módon és a jelenleginél gyorsabb ütemben kell támogatásban részesíteni a Globális Környezetvédelmi Alapból.

3. Meg kell tiltani az ózonkárosító anyagok szabad levegőbe bocsátását (a Koppenhágai Konferencia szigorításaink megfelelően).

4. Nem szabad több engedményt adni a "lágy freonnak'' (HCFC) felhasználása esetén sem, mint a többi freon (CFC) esetében.

5. Haladéktalanul meg kell tiltani a metil-bromid használatát.

dr. Szolnoki István