Nyugat-Szibéria egy széles pusztaság, akkora, mint Nyugat-Európa. Sokat hallunk a forró égövi őserdők veszélyeztetettségéről, de a szibériai erdők és mocsarak sokkal sérülékenyebbek. A nagy hideg miatt itt minden sokkal lassabban fejlődik: a négyméteres fenyő már száz nyarat is látott. (A forró égövi fák tízszer ilyen gyorsan fejlődnek.) Szibériában évszázadokat igényel, hogy a tönkretett természet begyógyítsa sebeit.

A veszély a kőolajban és a földgázban rejlik. Húsz év múlva Nyugat-Szibéria lehet a szénhidrogének legnagyobb kitermelője. Húsz évvel ezelőtt Novjabrszk még nem is létezett; medvék és rénszarvasok birtokolták az érintetlen természetet. Az állatok mára már eltűntek, százezres város nőtt ki a semmiből, a környező természetet pedig az előírásokat sorozatban áthágó profitéhes kőolajvállalatok teszik tönkre. 80 méter széles sávot vágnak ki az erdőből ott, ahol autóutat akarnak építeni, a mocsarakban homokgátakra telepítik az utakat, ezzel megakadályozva a természetes vízlefolyást, és az így keletkezett tavakba egész kis erdőségek fulladnak bele. (A homokot nagy mennyiségben bányásszák a közelben, és az erdők elhomokosodása is sok helyen probléma.)

Már 7000 km kőolajvezetéket építettek, de a szivárgás ellen még nem tettek semmit, annak ellenére, hogy ezek a vezetékek előreláthatólag csupán 5—6 éven keresztül szivárgásmentesek.

Az olajkutaknál mindenütt a világon van szivárgás. Körülbelül 40 ezer köbméter sűrű fekete folyadék gyűlik össze évente a helyben kiásott "tavakban". Más országokban ezeknek a gödröknek a feneke "olajbiztos", Szibériában viszont a tavak tartalma felszívódik a homokon keresztül, és megmérgezi a földet, a folyókat és az Északi-tengert. Azonkívül senki sem kötelezi a vállalatokat, hogy teljesen ürítsék ki az olajkutakat. Amikor a nyomás csökken, kifizetődőbb elköltözni és új kutat fúrni. Így a "fejlődő infrastruktúra" mindig nagyobb és nagyobb területet tesz tönkre a természetből.

Ehhez még hozzáadódnak az erdőtüzek és az évi szokásos "véletlen" olajkifolyások.

Hogy valami jót is említsünk: a legnagyobb ott dolgozó olajvállalat nemzetközi szakértőbizottságot hívott össze, hogy tanácsot adjon a természet megóvására. A szakértők megállapították, hogy korszerűbb berendezések használata és szigorúbb normák betartása mellett lényegesen csökkenteni lehetne a fúrások számát, valamint meg lehetne akadályozni az olaj bejutását a környező természetbe.

(Verdire)