kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A vezetékes energiahordozók árainak emelése: az előállt helyzet értékrlése és a további teendők
A Levegő Munkacsoport szakértőinek tanulmánya

Ismeretes, hogy a Kormány több lépcsőben döntött a villamosenergia és a földgáz árainak emeléséről és a kompenzációról. A Kormány december 1-jei ülésén csak elveiben fogadta el az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium előterjesztését, amely a Magyar Energia Hivatal anyagán alapult. Ezen észrevételek alapján új előterjesztés készült, amelyet végül is a Kormány - elsősorban a pénzügyminiszter szempontjait véve figyelembe- december 8-i ülésén elfogadott. (Az áremelés hivatalos bejelentése több héten át gyakorlatilag csak a sajtón keresztüli üzengetés formájában történt meg. A vonatkozó 42., 43., 44., 45. és 46./1994, számú IKM rendeletek végül a Magyar Közlöny 127. számában december 27-i dátummal jelentek meg, valójában azonban csak 1995. január 2-tól váltak hozzáférhetővé.)
A döntés alapját képező előterjesztések rendkívül hevenyészett jellegűek voltak, és többször változtak a különféle pénzügyminisztériumi igények következtében. Az elő-terjesztésekre jellemző volt az is, hogy az energiával és a gazdaságpolitikával nem foglalkozó APEH Ellenőrzési Főosztálya jelentését igyekeztek előtérbe állítani a MEH szakszerűségi szempontjait kielégítő javaslatával szemben. Az APEH Ellenőrzési Főosztálya jelentését külön mellékletben tettük bírálat tárgyává, amelyben kimutattuk annak szakszerűtlen jellegét.
A vezetékes energiahordozókkal kapcsolatos előterjesztés sajnos nem az aktuális árfolyamokat vette figyelembe az európai és a magyar energiaárak összehasonlításánál, mivel 1994. februári árfolyamadatokat használ. Aktualizált árfolyamadatok alkalmazása esetén a magyar energiaáraknak az európai szinttől történő elmaradása további 17,8%-kal magasabb értéket mutatott volna.
A vezetékes energiahordozóknak a Kormány által elfogadott árait az 1. táblázat mutatja. Ennek legfontosabb kulcsszámai az alábbiak:
· A lakossági villamosenergia árak nappali tarifája 64%kal, az éjszakai 68%-kal nőtt, így együttesen a lakossági villamosenergia áremelésének mértéke ÁFA nélkül 65%-ot tesz ki. Az ÁFA mértékének (10%-r61 12°l°ra) módosítása következtében az áremelés kb. 68%-os. Az áremelkedésen belül a kisfogyasztók (50, illetve 200 kWh/hó) áremelkedésének mértéke a nappali áramfogyasztásnál 76%-ot, az éjszakainál 84°l°-ot tesz ki. Ugyanakkor a harmadik tömb áremelkedése a nappalinál 40%-ot, az éjszakainál pedig 29%-ot tesz ki. Az áremelés során a tarifarendszert nem változtatták meg, csupán néhány módosítást hajtottak végre, ami tovább növelte a tarifális és a szociális problémákat.
· A lakossági földgázárak ÁFA nélkül 53%-kal nőttek, ami kb. ÁFÁ-val együtt 56%-os növekedésnek felel meg.
· A termelői árak ezzel szemben átlagosan 18%-kal nőttek, amelyen belül kirívóan alacsony az áremelés a teljesítménydíjas nagyfeszültség tarifájába eső fogyasztóknál: mindössze 8%. Ez a rendkívül mérsékelt emelés, amely gyakorlatilag az első termelői áremelés 1991 óta, még az 1994. évi forintleértékelés felét sem érte el!
· A földgáz esetében a nem lakossági árak ugyancsak mérsékelten, mindössze 11 %-kal nőttek, amelyen belül az ipari nagyfogyasztókat jellemző, ún. teljesítménydíjas ár összességében 10%-kal nőtt (ezen belül a gázdíj 21%.-kal emelkedett, de a teljesítménydíj 23%-kal mérséklődött).
· A lakosság kompenzációjára a kormány mindössze 6 milliárd Ft-ot, a közintézményekére 3 milliárd Ft-ot szán.
Az energiaárakban történt kormánydöntés az alábbi szempontok miatt elhibázott:
· Közismert, hogy a hazai termelők többsége ún. külpiaci, vagyis nemzetközi árakat alkalmaz. A hazai termelői energiaárak 1991 novembere óta lényegében nem emelkedtek, ugyanakkor az érintett vállalatok értékesítési árai - elsősorban a külpiaci áraik 80%-kal növekedtek a forint leértékelése miatt.
· A hazai termelői energiaárak a külpiaci áraknak csak mintegy felét-harmadát teszik ki, miközben a termelők külpiaci értékesítésük során kompetitív árakat alkalmaznak, és ennek alapján realizálják a jövedelmet.
· A viszonylag alacsony termelői energiaárakon keresztüli támogatást valójában az adófizető állampolgároknak kell megfizetniük, annál is inkább, mivel az energiafogyasztásnak nagyjából kétharmada termelői célú. Ezt bizonyítja a következő adat: az ipari célú termelői árak a németországi termelői energiaárakhoz viszonyítva 1995. januári árszinten számolva a német áraknak még a felét sem teszik ki. Ennek következtében a magyar ipar továbbra is kb. 157 milliárd forint közvetett támogatásban részesül az új energiaárakon keresztül.
· Az energián keresztül támogatott cégek az ország legsúlyosabban környezetszennyező vállalatai sorába tartoznak. Így a lakosság kétszeresen fizet rá a környezetszennyező cégek tevékenységére, egyrészt a környezeti és egészségügyi károkon keresztül, másrészt pedig ezen cégek anyagilag is kifosztják a lakosságot, mert velük fizettetik meg veszteséges tevékenységüket.
· A viszonylag alacsonyan tartott energiaárak miatt az energiatermelő és -szolgáltató vállalatok privatizációja során mintegy 500 milliárd Ft veszteség éri az országot (a gázszektorban kb. 300 milliárd Ft, a villamosenergia-szektorban pedig mintegy 200 milliárd Ft). Ez a veszteség sajnos a jelenlegi árak mellett nem mérsékelhető, mivel az energiaszektor cégeinek privatizációjára és az ebből származó bevételekre már 1995. II. felében számít a Pénzügyminisztérium.
· A vezetékes energiahordozók árszintjének meghatározásánál az alábbi érvek miatt a nyugat-európai szintet súlyával meghatározó német árakat célszerű figyelembe venni:
— A felhasznált energiahordozókárai importkövetőek, melyekhez Magyarország tőkehiánya miatt drágábban juthozzá, mint Németország.
— Rendkívül magas a fajlagos tőkeigényesség, amely nálunk ugyancsak komparatív hátrány a magas eladósodottságból eredő többletköltségek következtében.
— Az energiaszektor vagyonfelélése következtében óriási mértékű, még fenntartó jellegű pótló beruházásokra sem került sor, amelyek most már halaszthatatlanná váltak.
— Egyetlen komparatív előnyünk a viszonylag alacsony munkabér, azonban ez az energiaszektor valós költségeinek mindössze 5%-át teszi ki.
· A privatizáció után az energiaszektor természetesen emelni fogja az árait, de akkor az ország elesik az előbbi pontban vázolt vagyonhozadéktól, és ennek következtében sem a lakosság, sem a közintézmények nem részesülnek majd kompenzációban. Ugyanakkor nem teremtődik fedezet az energiaracionalizálásra, mely legalább részben kompenzálhatja az áremelés kedvezőtlen hatásait.
· A legutóbbi, esseni EU-csúcs a szerkezetváltás és a foglalkoztatás növelésének szükségességét emelte ki a csatlakozó országoknál. A termelői energiaár támogatásának fennmaradása viszont az elavult szerkezet továbbélését szolgálja és a munkahelyek megszüntetésének folyamatát erősíti.
· A kompenzáció mértéke és módja elfogadhatatlan. Az energiaár-emelésből származó összes bevételek jóval magasabb kompenzációt is lehetővé tennének.
· A lakossági kompenzáció módja az energiaszolgáltatások kifizetésének tömeges megtagadásához vezethet, mivel a díjfizetés módja és a kompenzáció nyújtás időben és tormájában elválik egymástól, pedig ezek összekapcsolására több javaslat is történt.
· Az energiaár emelésből származó bevételből a Kormány eddig egy filléri sem irányzott elő az energiahatékonyság javítására, pedig ez érdemben segítene ellensúlyozni az áremelések okozta megterhelést, és egy sor újabb munkahelyet teremtene a jelenlegi munkahely-megszüntetési folyamattal szemben. Megjegyezzük, hogy az EU több direktívájában is foglalkozott az energiaracionalizálással, vagyis a piaci körülmények között a gazdaságok nagyobb mértékben reagálnak az energiaköltségekre. A magyar Kormány sajnos ezzel szemben az ipar számára az eddigi 48 év negatív tapasztalatai ellenére az olcsó energiát törekszik továbbra is biztosítani, amelyre most már se gazdasági lehetősége, sem ésszerű érve nincs.
· A jelenlegi energiaárak nem teszik lehetővé az energiatermelő és -szolgáltató vállalatoknak a szükséges környezetvédelmi beruházások megvalósítását. Ez komoly veszélyt jelent országunknak, és ellentétben van nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal is.
· A jelenlegi tarifarendszer nem felel meg a piacgazdasági követelményeknek. Ennek szükséges reformját a jelenlegi ármódosítás nem tartalmazza. Például a lakossági téli és nyári földgáz fogyasztás árának megállapítása az eltérő költségek figyelembe vételével kell hogy történjen.
· Nem állja meg a helyét az a gyakran hangoztatott érv, hogy az energiaárak alacsony szinten tartása az antiinflációs politikát szolgálja. Ennek éppen az ellenkezője az igaz (ld. a Lélegzet 1994/9. számát, 3. oldal).
· Az energiaárak 1995. január 1-je után sem fedezik az energiatermelő és -szolgáltató vállalatok indokolt költségeit. Tehát a kormány döntése ellentmond saját, 1994. december 1-jén hozott határozatainak, amelyek előírják, hogy 1995. január 1-jével be kell vezetni a költségarányos árakat.
· A földgáz viszonteladói ára nem éri el az import bekerülési költségeinek szintjét sem. Megjegyezzük, hogy Békesi László pénzügyminiszter úr 1994. szeptember 7-i levelében az alábbiakat írta: "A földgáz viszonteladói árának szükségszerű és a közeljövőben sorra kerülő rendezésével (emelésével) költségvetési szempontból is a viszonteladói ár alkalmazása lesz kedvezőbb, mert az várhatóan meg fogja haladni az orosz import földgáz árát." (Lélegzet 1994/10.)
· A Kormány döntéséről nem tájékoztatta az Országgyűlést, holott ennek óriási a kihatása az állami költségvetésre is. Megdöbbentő, hogy miközben a képviselők nemegyszer néhány millió forintos tételeken folytatnak éles vitákat, egy több száz milliárd forintos (a további éveket is figyelembe véve több mint 1000 milliárd Ft) kihatású kormánydöntést az Országgyűlés meg sem vitat.
Az energiaár-emelés utáni helyzetet az európai energiaárakhoz viszonyítva az alábbiakban lehet jellemezni (ld. a 2. és 3. táblázatot! )
· A németországi lakossági villamosenergia-árak a magyarországiakat 65%-kal haladják meg, a német termelői árak pedig 175%-kal magasabbak.
· A német lakossági földgázárak a magyar árakat 142%-kal haladják meg, ugyanakkor a német termelői árak 86%-kal magasabban a magyar áraknál. A magyar földgáz-ár még a hollandnál is alacsonyabb, amely pedig Nyugat-Európa legjelentősebb földgáz-exportőre.
A fenti két szám értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar lakosság jövedelme mintegy tizede a németországinak, miközben a magyar ipar értékesítési ára a németországihoz hasonló. Ezért is értelmetlen az iparban az ún. vásárlóerő-paritáson alapuló átszámítás alkalmazása a hivatalos árfolyam helyett (ld. Lélegzet, 1994/11-12., 17. oldal).
Az ország érdekében elengedhetetlennek tartjuk az alábbi intézkedések haladéktalan meghozatalát:
· Széles körű, szakmailag megalapozott tájékoztatást kell haladéktalanul elkezdeni az energiaárak rendezésének szükségességéről, a kompenzáció lehetőségeiről és az energiahatékonysági intézkedések előnyeiről. Elfogadhatatlan, hogy a Kormány és az érintett intézmények, vállalatok nem hajlandók 50 vagy akár 100 millió Ft-ot áldozni arra, hogy a lakossággal, a vállalkozókkal és a politikusokkal megértessenek és elfogadtassanak egy olyan döntést, amely több száz milliárd Ft hasznot hoz a nemzetgazdaságnak, és az egész társadalom számára számos további, hosszú távú előnnyel jár.
· A termelői energiaárakat haladéktalanul a külpiaci (főpiaci) szinthez kell közelíteni, azaz legalább 70%kal kell emelni.
· El kell indítani az energiaracionalizálási programot, amely legalább 10-szer annyi (végeredményben 300 ezer) munkahelyet biztosít, mint amennyi az energia-igényes ágazatokban megszűnik az áremelések miatt. Ennek fedezetét a kedvezőbben értékesíthető vagyon többlethozadékának (kb. 500 milliárd Ft) egy része biztosíthatja. Az esseni EU-találkozó szerkezetátalakítási programja az országos energiaracionalizálási programhoz kapcsolódhat, ami megalapozhatja a 2 milliárd ECU-s hitelkérelmünket.
· A lakossági kompenzációra nagyobb összeget kell biztosítani, ezen belül az árkompenzációra legalább 12 milliárd Ft-ot, az energiaracionalizálásra pedig 25-30 milliárd Ft-ot. Ez utóbbi a kedvezményes hitel révén megtérül.
· Az intézményi kompenzációra legalább 14 milliárd Ft-ot kell biztosítani, melynek fele az energiaracionalizálást segítse (ez ugyancsak megtérül).
Budapest, 1995. január
1. sz. melléklet
Az APEH Ellenőrzési Főosztálya által készített jelentés rövid értékelése
A Kormány félresikeredett árrendezését többek között az APEH Ellenőrzési főosztályának ún. költségviszony-vizsgálata "alapozta meg", amely a PM megbízásából készült. Az APEH-vizsgálatot, illetve annak megállapításait a szakszerűtlenség jellemzi:
- A vizsgálatot lefolytatók nem ismerik az energia-külkereskedelem alapfogalmait sem, pl. a földgáz esetében a "kartell-ügyletek" kifejezést használják.
- A vizsgálat az önkormányzati választási harc részévé vált. A vizsgálati anyagban külön fejezet foglalkozik az alapítványi támogatásokkal, azt azonban elfelejtették megjegyezni, hogy a legjelentősebb összeg a Héra Alapítványon keresztül éppen a szociális helyzet miatt nem fizetők számláinak rendezését szolgálta, ami végeredményben a cég árbevételeit segítette elő.
- Az importnál még csak észre sem veszik az állami költségvetés által a hamburgi konstrukciójú földgáznál alkalmazott mintegy 5 milliárd forintos támogatást, valamint az energiaimportokra adott ingyenes költségvetési garancia további 5 milliárd forintos éves kihatását, amelyek együttesen több mint 10 milliárd Ft költségnövekedést jelentenek. Ezen tényezőknek az árrendezésnél történő figyelembevétele több mint szükséges - igaz, ezek nem olyan látványosan politikai színezetűek, mint az alapítványi támogatások!
- Az APEH Ellenőrzési Főosztálya jelentésében több törvényi előírást sértve, illetéktelenül kifejezett utasítást ad ki a vagyon értékesítése előtt egy óriási vagyonfelélésre, amivel több száz milliárd Ft veszteséget okozhat az országnak. Ezen vagyonfelélés legkifejezőbb példáját a Paksi Atomerőműben termelt villamosenergia APEH által kimutatott 1,81 Ft/kWh-s költsége jelentette. Az IKM-nek a Paksi Atomerőmű bővítése kapcsán végzett számításai (nemzetközi adatokkal alátámasztva) szerint a költség 1994. évi áron meghaladja a 9,00 Ft/kWh-s szintet. Ennek figyelembevételével ezen erőmű 1994. évi vagyonfelélése mintegy 90 milliárd forintot tesz ki. Az APEH számításainak helytelenségét világbanki forrásból származó adatokkal is ellenőriztük, melynek alapján az OECD-országokra számított súlyozott átlag 8,07 dollárcent/kwh árat ad, ami jelenlegi árfolyamon (111,86 Ft/USD) 9,57 Ft/kWh árnak felel meg (ld. az ábrát).
- Az egész kimutatás gyakorlatilag csak a folyó költségek szintjének meghatározását célozta, a minél alacsonyabb árszint bizonyítása érdekében. Tehát a tényleges tőkeköltségeknek csupán a töredékét vették figyelembe. Az import tényleges költségeinek is csak egy részével számoltak.

9501m
Az APEH-vizsgálatra az egyetlen mentség az lehet, hogy az adóhivatal jellegénél fogva érdemben csak a múltat tudja feldolgozni. A privatizáció és egyéb tényezők miatt viszont az ország érdeke megkívánja a várható jövő reális megítélését.
Az APEH-vizsgálat kirívó szakszerűtlenségét a tanulságok levonása céljából a szakmai közvélemény elé kell tárni. Ennek érdekében egy nyilvános szakmai vita megtartását javasoljuk. A szakmai vitát ajánlatos a Levegő Munkacsoport, az Energia Klub, a MTESZ, valamint más intézmé-nyek szakembereinek bevonásával megrendezni.



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.