— Hogyan értékelhetjük ma az energiahatékonyság helyzetét Magyarországon?

— Egy társadalom eredményességét nem az elfogyasztott energia mennyisége, hanem annak felhasználási hatékonysága mutatja. Ennek fényében az ország versenyképessége a jelenlegi energiaintenzitást figyelembe véve tragikus. A pazarlás látszólagos csökkenése egyes iparágak (elsősorban a nehézipar) leállásának köszönhető, így az 1990 óta nyomon követhető energiafelhasználás -csökkenés sajnos nem a hatékonyság javulását jelenti. Magyarország fosszilis energiahordozókban szegény, viszont komoly lehetőségekkel rendelkezik a megújuló források terén. Használatuk feltételrendszerét minél hamarabb ki kell dolgozni. Rövid- és középtávon mindenképpen importra szorulunk, nem mindegy azonban, milyen energiahordozót és mennyit importálunk majd. Az elkövetkező évtizedek hazai energiapolitikáját alapvetően befolyásolhatja a szektor privatizációja.

— Mire van szükségünk egy fenntartható energiapolitika kialakításához?

— Az ország hosszú távú energiapolitikájának kialakításához igen nagy szükség lenne a társadalom egyetértését bíró szerkezetváltási koncepcióra, amely viszonylag nagy biztonsággal felvázolja, mely ágazatok fejlesztését kívánja az ország előnyben részesíteni. Emellett szükség lenne arra, hogy túllépjünk a rendszerváltás körüli fogyasztói eufórián, amely elsősorban a lakosság indokolatlan energiafogyasztásának növekedéséhez vezet.

Az állampolgárok energiatudata igen hiányos. Az elmúlt évtizedekben rendelkezésre álló olcsó, így biztonságos és pazarolható energia hátráltatta e fogyasztói tudatosság kialakulását. Ennek hiánya manapság még nagyobb gond, hiszen nem alakultak ki azok a fogyasztói csoportok, érdekképviseleti szervezetek, amelyek képesek lennének az energetikai monopóliumok szabadpiaci tevékenységét átlátni, befolyásolni, szükség esetén ellenőrizni.

— Hogyan befolyásolják energiapolitikánkat a nemzetközi folyamatok, és milyen veszéllyel fenyegetnek?

— Az energiapolitika kialakításánál komolyan figyelembe kellene venni azokat az Európában kibontakozó folyamatokat, amelyeket például a Energia Karta is fémjelez. E szabadkereskedelmi egyezmény alapvetően a szabadpiaci hozzáférést jelentheti a keleti (orosz, ukrán, grúz, üzbég, kazah) olaj- és gázkészletekhez. Lehetséges pozitív hatásai mellett azonban komoly veszélyeket is rejt Közép-Kelet-Európa, így Magyarország számára is: a vezetéken térségünkön átutazó fosszilis hordozókat az országainkban felépített erőművek alakítják majd villamos energiává, és a "tiszta" villamos áramot értékesítik majd tulajdonosaik a nyugati piacokon. Noha a térség rossz gazdasági helyzete miatt aggódók szívesen vállalkoznának ilyenfajta bérmunkára is (lásd a mohi atomerőmű befejezését, vagy a hazánkban sem teljesen elvetett, Lenti térségében építendő gázturbinás erőművi elképzelést), a fosszilis energiahordozókból kiinduló villamosenergia-termelés még a viszonylag korszerűbb technológiák mellett is komoly környezeti terheléstelent. Ráadásul az ilyen kapacitások kiépítése folyamatosan magában hordozza annak veszélyét, hogy a felvevőpiacon bekövetkező változások, a nyugati értékesíthetőség csökkenése vagy komoly gazdasági bukást, vagy energiafaló iparok betelepedését vonhatja maga után.

— Vajon nem fogják-e megakadályozni a minél több energia felhasználásában érdekelt monopóliumok egy újfajta energiapolitika kialakítását?

— Az energetika eddig a legerősebb természetes monopóliumok kezében összpontosult. Így az erős, markáns érdekcsoport könnyedén kényszerítette ki a gigászi rendszerek létrehozatalát, amelyek sem a hatékonyságnak, sem az alternatív megoldásoknak nem kedveztek, sőt egyenesen lehetetlenné tették azok piaci térnyerését. De rovásukra írhatók olyan értelmetlen beruházások, amelyek rövid távú érdekek miatt hosszú távra hoztak állampolgárokat és intézményeket nehéz gazdasági helyzetbe. Egy példa az utóbbi időkből: a mindenáron való gázprogramok fölösleges költségekbe vernek közösségeket, elsősorban kisebb településeket, miközben hosszú távra lehetetlenné teszik a helyi önellátás, például az alternatív források felhasználásának megtervezését és megvalósítását. Az energetika napjainkban zajló szerkezeti átalakításakor el kell kerülni olyan érdekcsoportok kialakulását, amelyek lehetetlenné teszik a decentralizált, a lehetőségeket kihasználó, akár önfenntartó rendszerek létrejöttét. Egy széles látókörű energiapolitika kialakításához a fentieken túl szakítanunk kell azzal az általánosan létező látásmóddal, mely kifelejti az energiamérlegekből az anyagmérlegeket, például a "dobd el" fogyasztás energetikai vonzatait, közlekedési és újkeletű kulturális szokásaink energiavonzatait.

Végül, de nem utolsósorban fontos az energiatermelés és -szolgáltatás folyamatos figyelemmel kísérése. Tervezni, energiapolitikát kialakítani és az elképzelések végrehajtását nyomon követni csak folyamatos méréssel, adatok gyűjtésével lehet. Ehhez megfelelő, az érdekcsoportoktól független intézményekre van szükség.

— A jogi szabályozás milyen hatással lehet energiagazdálkodásunkra?

— 1993 tavaszán az országgyűlés elfogadta az ország hosszú távú energiapolitikai koncepcióját. 1994 tavaszán az országgyűlés elfogadott két törvényt, a gázszolgáltatásról és a villamos energiáról szólót. (Megjegyzendő, hogy e két törvényt a energiapolitikai koncepció értelmében meg kellett volna előznie egy átfogó energiagazdálkodási törvénynek, amelynek elmaradása feltehetőleg a privatizáció mindenáron való siettetése volt.)

1994 nyarán e törvények értelmében létrejött a Magyar Energia Hivatal, amelynek feladata: az áralkalmazás elveinek előkészítése, az engedélyeztetés, fórum biztosítása a fogyasztói és szolgáltatói érdekek ütköztetésére, az energiahatékonyság támogatása és egyes gazdasági és termelési adatok gyűjtése.

Az első két feladatkör jelenleg a törvények után szükséges szabályozási háttér kialakítását jelenti. Ebből következően hosszú távra eldönti majd, hogyan alakul az energetika. Egy elhibázott szabályozás, az esetleges szabályozási rések a privatizáció után a külföldi tőkéstársak számára jelenthetnek jó alkalmat és komoly veszélyt a környezet állapotára. Az 1995 elejére tervezett privatizáció csúszik, egyes szakértők szerint nem kerül sor a szektorra ebben az évben — ami a jelenlegi koncepciótlanságot, szabályozatlanságot tekintve "tiszta haszon" számunkra.

— Milyen gyakorlati lépésekkel lehetne megalapozni a fenntartható energiapolitikát Magyarországon?

— Részben a már alakuló törvényi-szabályozási háttér, részben az áremelkedés fogékonyabbá teszi a közeli jövőben a lakosságot az energiafogyasztás iránt. Ezt a kedvező alkalmat kár lenne elszalasztanunk, hiszen sokkal könnyebben juttathatjuk el üzenetünket az állampolgárokhoz: a kisebb energiafogyasztás, a hatékonyságnövelés, a takarékosság egyben a környezet óvása is. Az iskolák, a terebélyesedő környezeti nevelési, tanári és diákhálózatok hatalmas segítséget nyújthatnak abban, hogy az energiatudatos gondolkodás és viselkedés növekedjen a lakosság egészében. A környezetvédő szervezetek szinte kivétel nélkül rendelkeznek iskolai kapcsolatokkal, amelyek révén megmozdulásokat, kampányokat indíthatnak e témában. Az önkormányzatok szerepe remélhetőleg nemcsak a riói dokumentumok, pl. a "Feladatok a XXI. századra" kötete szerint növekszik, hanem a valóságban is. Az önkormányzatok egyelőre sajnos elenyésző energetikai tulajdonnal rendelkeznek. De sokkal komolyabb szerepük kellene legyen e téren. Komoly szükség van arra, hogy a civil szervezetek az energetika terén is együttműködjenek önkormányzataikkal. Részint fontos információkhoz juthatnak a privatizációról, másrészt az együttműködéssel elő-mozdíthatók olyan kísérleti programok, amelyek a kommunális szektor (elsősorban az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények) energetikai hatékonyságát növelhetik. Hasonló programokat kellene kidolgoztatni a települések közvilágítására is.

— Most már az energiaárak emelése is a hatékonyság növelésére ösztönöz.

— Ez többnyire így van. Azonban a magas energiaszámla nem mindig jelenti automatikusan, hogy az energetika egy hatékonyabb pályára kényszerül. A szolgáltatók ugyanis számos trükköt vetnek be, hogy a takarékosságot, a hatékonyságnövelést csak a végfelhasználókra kelljen értelmezni. Ennek elkerülésére érdemes figyelni a szolgáltatókat, jobban belenézni kártyáikba. Ehhez segítséget jelent, hogy kötelesek évente nyilvánosságra hozni üzletszabályzatukat, amely fontos tára az információknak. Számos közmű rendelkezik olyan forrásokkal, amelyekből hozzájárulhatnak a lakossági kampányokhoz, ha másként nem, saját készítésű, a lakosságnak szánt kiadványaikkal.

A privatizáció veszélyes játék. A lehetséges befektetők mostanában igen nagy érdeklődéssel vizsgálják az általuk megvenni kívánt energetikai egységeket, erőműveket, hálózatokat, közműveket stb. Noha a piaci verseny nem a nyílt színen történik, igen fontos minél többet megtudni a lehetséges befektetői szándékokról. Ezt a tudásunkat célszerű összetennünk,hiszen ez szükséges ahhoz, hogy beleszólhassunk a privatizáció kialakításába. A két már elfogadott törvény (villamos és gáz) részletes szabályozásának kidolgozása most van folyamatban. Emellett készül a távhő és az atomtörvény. Elengedhetetlen, hogy rálátásunk legyen ezekre a munkákra. Például igen fontos, hogy az energetikai szektor ne bújhasson ki a környezeti garanciális követelmények alól.

— Hogyan veszi ki a részét az Energia Klub ezekből a feladatokból?

— Mindezekhez a teendőkhöz kíván hozzájárulni az a kampány, amelyet az Energia Klub kezdeményezett a holland Novemmel és az amerikai Energiatakarékosság Nemzetközi Intézetével karöltve. A mozgalmi rész bővítésére bevontuk a Levegő Munkacsoportot, és a szakmai háttér megalapozásához pedig az Energiagazdálkodási Intézet energiahatékonysági szakértőit. A kampány több szintű és több lépcsős. Az első lépcső egy továbbképzés, amelyen segítséget kívánunk nyújtani a környezetvédő szervezeteknek energiahatékonysággal és a kampánnyal kapcsolatos ismereteik bővítésére.

A számos lépcső végcélja egy országos energiahatékonysági szövetség lenne, amelyben a civil szervezetek, az önkormányzatok és az együttműködni képes szolgáltatók, közművek vennének részt.