kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Energiaszolgáltatók és Energiahatékonyság

Szolgáltatók és fogyasztók
Energiaszolgáltatóknak nevezzük azokat a vállalatokat, amelyek energiát, elsősorban villamos energiát vagy gázt szolgáltatnak a fogyasztóknak. Tágabb értelmezés szerint ide sorolhatók a távhőszolgáltatók is. Valamennyi felsorolt energiafajta jellemzője, hogy vezetéken jut el a fogyasztóhoz, és a fogyasztónál gyakorlatilag nem tárolható. A vezetékes energiák esetében a felhasznált energia mennyiségén kívül az időegységre eső mennyiségnek, a teljesítménynek is nagy jelentősége van, mivel a szolgáltató létesítményeket a legnagyobb egyidejű teljesítményigényre kell kiépíteni.
A szolgáltatók tevékenységüket díj ellenében végzik, a szolgáltatott energia egy fajta áru, amiért a fogyasztó fizet.
A monopolhelyzetben lévő szolgáltatók szabályozása
A vezetékes energiák azonban több szempontból különböznek a közönséges áruktól. Először is alapvető szükségletet elégítenek ki, más áruval nem helyettesíthetők. Másrészt a fogyasztó a vezetékes energiákat csak a területileg illetékes energiaszolgáltatóktól tudja vásárolni, hiszen egy fogyasztóhoz csak egy villany- és gázvezeték van kiépítve. Úgy az energiaszolgáltatók úgynevezett természetes monopolhelyzetben vannak. Ez elvileg lehetőséget adna számukra ahhoz, hogy szolgáltatásaik árát tisztességtelenül magasra emeljék.
A központi irányítás időszakában mint szinte minden árunak, így az energiának is az árát az állam határozta meg. A szolgáltatókat vagy dotálta, vagy a túlzottan nagynak talált bevételüket különadókkal elvonta. Monopol árak kialakulására így nem kerülhetett sor.
A piacgazdaságban az árakat általában a piac határozza meg, az állam legfeljebb az adókon keresztül gyakorol rájuk befolyást. A természetes monopóliumok esetében létrehoznak egy olyan, törvényi felhatalmazással bíró szervezetet, amelyik a fogyasztók érdekeinek védelmére ellenőrzi a monopolisztikus szolgáltatók működését. Ezt a szervezetet szabályozó testületnek hívják, és a felügyeletük alatt álló piac nem szabad piac, hanem szabályozott piac. A szabályozás leglényegesebb része az ármegállapítás: a szabályozó hatóság csak olyan vezetékes energiaárakat enged alkalmazni, amelyek indokolhatóak, és megfelelnek a tisztességes üzlet szabályainak. A szabályozás fontos része még a szolgáltatók működésének, illetve a szolgáltató létesítmények fejlesztésének engedélyezése.
A Magyar Energia Hivatal megalakulása
Az Országgyűlés 1994-ben a villamosenergia- és gáztörvény elfogadásával hozta létre a magyar szabályozó hatóságot, a Magyar Energia Hivatalt (MEH). Ennek a hivatalnak a feladata, hogy ellenőrizze a Magyarországon tevékenykedő áram- és gázszolgáltatókat, készítse elő a vezetékes energiák árait, és általában védje a fogyasztók érdekeit. Magyar sajátosság, hogy kormánydöntés alapján a MEH-hez került a kormány energiahatékonysággal kapcsolatos politikája megvalósításának feladata is.
Az említett törvények rendkívül fontos jogokat és kötelezettségeket utalnak a MEH hatáskörébe. Ezt tükrözi a villamos törvény végrehajtására időközben kihirdetett kormányrendelet is (a gáztörvény végrehajtási utasítása a cikk megfogalmazásakor még nem jelent meg).
MEH munkáját a társadalom fokozott figyelme kíséri, hiszen az energiaárak és a nagyobb energetikai fejlesztések minden energiafogyasztót érintenek. Kritikus jelentőséget ad a megfelelő szabályozói háttér kialakításának az energetikai ipar küszöbön álló privatizációja. Nyilvánvalóan ellentétes érdekek ütköznek. A magyar energetikai vállalatokat megvásárolni szándékozó nyugati cégek azt szeretnék, ha a szabályozók a lehetséges legtöbb jogot biztosítanák nekik, lehetőség szerint kizárva a piacukat veszélyeztető minden alternatívát. A társadalom viszont azt szeretné, ha világosan látná, mennyibe kerül az energia valójában, és nem kerülne kiszolgáltatott helyzetbe.
A legkisebb költségek elve
A vezetékes energiák fogyasztóit egy sokféle tevékenységet és szervezetet magában foglaló rendszer, az ún. energialánc látja el energiával. Például a villamosenergia esetében az energialánc a szénbányánál, a gázkútnál, az olajkútnál vagy az uránbányában kezdődik, és több energiaszállító és átalakító lépcső után ér el a fogyasztók készülékeihez. A lánc kritikus eleme az erőmű, ahol a tüzelőanyagok villamos energiává alakítása történik. Az erőműben előállított áramot az országos nagyfeszültségű hálózaton keresztül szállítják az ország különböző részeibe, ahol az áramszolgáltatók azt az elosztórendszeren keresztül juttatják el a fogyasztókhoz. Az energialánc végső célja az, hogy szolgáltatásokat - ún. energetikai szolgáltatásokat - nyújtson a fogyasztóknak, pl. világítást, fűtést, motorhajtást, hűtést vagy szellőztetést.
Az energialáncnak a bányától a fogyasztói mérőberendezésig (villany-vagy gázóráig) terjedő részét hívják szolgáltatói oldalnak, a mérő túloldalát pedig fogyasztói oldalnak.
Az energetikai szolgáltatások biztosításának gyakran több alternatívája létezik. Például ha az ország egy adott részében jelentkezik 50 MW többlet villamosenergia-igény, akkor két lehetőség van:
a) a szolgáltató (termelő) berendezések kapacitását 50 MW-tal növelik, vagyis fejlesztést hajtanak végre az erőművekben és az elosztó rendszerben,
b) a térség meglévő, tegyük fel 1000 MW teljesítményigényű fogyasztóinál energiatakarékossági intézkedésekkel 5 %-kal csökkentik a fogyasztást, és az így "kigazdálkodott" 50 MW-ot biztosítják az új fogyasztók számára.
Nyilván a kettő közül azt a megoldást kell választani, amelyik gazdaságosabb, vagyis kisebb költség mellett biztosítja az ellátást. Azt a megközelítési módot, amikor a szolgáltatói oldali és fogyasztói oldali lehetőségekkel együtt értékelik a rendszerszintű optimum elérésére, hívják a legkisebb költség elvének.
A legkisebb költség elvét az új magyar energiatörvények is tartalmazzák, de csak rendkívül nagyvonalúan. A törvényhozók - minden bizonnyal a mögöttes viták hatására - tartózkodtak az egyértelmű, világos fogalmazástól. Ezek után a kormányra maradt a feladat, hogy a végrehajtási utasításban pontosítsa a törvény rendelkezéseit.
Sajnos a közelmúltban megjelent villamos végrehajtási utasítás csalódást okoz - legalábbis azoknak, akik az ország fejlődése szempontjából létfontosságú energiahatékonyságért aggódnak.

Mi hiányzik a villamos törvény végrehajtási utasításából?
A nyugati piacgazdaságokban a szolgáltatók és a fogyasztói érdekképviseletek (most ide értjük a civil szervezeteket is) közötti több évtizedes harc során kialakultak a korrekt együttműködés feltételei és a rendszerszintű optimumot célzó technikák.
Egyetértés alakult ki arról, hogy a szolgáltatók figyelembe kell vegyék a költségek minimalizálására vonatkozó társadalmi elvárást. A legkisebb költségek biztosítására kifejlesztették az integrált forrástervezés (angol szóval integrated re-source planningIRP) módszerét. Ennek keretében a szolgáltatók felmérik, hogy adott igények kielégítésére milyen lehetőségek vannak, az alternatívákat egységes módszerrel értékelik, majd kiválasztják az optimális forráskombinációt.
Kifejlesztették a fogyasztói oldali beavatkozások technikáját (angol kifejezéssel demand side managementDSM), melynek keretében a szolgáltatók - egyebek mellett - maguk hajtanak végre a fogyasztóknál hatékonyságjavító intézkedéseket.
Végül a legtöbb országban törvénybe foglalták, hogy az áramszolgáltatóknak tisztességes áron meg kell vásárolniuk az ún. független áramtermelők (independent power producerIPP) által előállított villamos energiát, ha az energia valamilyen fontos szempont figyelembevételével lett előállítva. Ilyen fontos szempont tipikusan a kapcsolt energiatermelés vagy a megújuló energiák alkalmazása. (A kapcsolt energiatermelésnél hőt és villamos energiát állítunk elő egyidejűleg a fogyasztók számára. Ezáltal a hatásfok megkétszerezhető a hagyományos villamosenergia-termeléshez képest.)
Nos, a felsorolt technikák szabályozása teljes mértékben hiányzik a villamos törvény hivatkozott végrehajtási utasításából. Helyette mindössze egy rövid utalás van arra, hogy a Magyar Energia Hivatal a legkisebb költség elvének érvényesítési követelményeit a teljes vertikumra kiterjedően alkalmazza, beleértve ebbe a fogyasztói igénycsökkentést, valamint az igények és a források integrált tervezését is. Tehát a törvény után a végrehajtási utasításban sem került sor a rendszerszintű hatékonyságot szolgáló technikák alkalmazásának jogszabályi előírására, a kérdéskör a MEH hatáskörébe lett utalva.
Kritikus pillanatban vagyunk
Ismételten fel kell hívjuk a figyelmet arra, hogy kritikus pillanatban vagyunk. Ha nem kellőképpen előremutató és korrekt szabályozási környezetben kerül sor a nagy energetikai szolgáltatók privatizációjára, akkor a magyar energiafogyasztók könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek: az új profitérdekelt tulajdonosok érdekei érvényesülhetnek - szemben az ország érdekeivel.
Kulcsfontosságú szerepe van a MEH-nek, aki munkája során számíthat az energiahatékonyságban érdekelt erők támogatására.
Végül szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy általában az energiahatékonyság javítása, ezen belül a fogyasztói oldali hatékonyság javítása - megfelelő szabályozói környezetben - nem veszélyezteti a szolgáltatók jogos érdekeit. Inkább van szó, hogy a szolgáltatók tevékenységüket a korábbitól eltérő, újfajta megközelítéssel kell végezzék, s felelősségük terjedjen ki a rendszer nagyobb részére.
Lontay Zoltán



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.