- Környezetvédelmi hatósági szempontból hozzánk tartozik Budapest, Nógrád megye, valamint Pest megye és Heves megye egy része. Az ország lakosságának mint-egy egyharmada és ipari teljesítőképességének kb. 40%-a található területünkön. Mérhetetlenül leköt bennünket a hatósági feladataink elsődlegessége. Nagy létszámhiánnyal és rendkívül rossz körülmények közt dolgozunk.

- Miért hangsúlyozza, hogy Önök környezetvédelmi hatóság?

- Mert a felügyelőség elsőfokú környezetvédelmi hatóság, és kizárólag hatóság. Ez hihetetlenül nagy érték és erkölcsi előrelépés minden korábbi konstrukcióval szemben. Nincs sem tulajdonosi, sem kezelői feladatunk. Mi közvetlenül a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi Főfelügyelet alá tartozunk, vagyis minden egyéb szervezettől függetlenek vagyunk.

- Ki dönt az Önökhöz érkező ügyekben, hiszen egy ember nem érthet mindenhez?

- Munkatársaink szakértői csoportokat alkotnak. Egy beérkező ügy öt-hat szakterületet is érinthet. Más kolléga ért a levegőtisztasághoz, más a veszélyes hulladékhoz, és így tovább. Minden ügyirat több szakmai csoporton keresztül jut el a végső határozatig.

Tavaly mintegy hatvanezer ügyirat érkezett hozzánk, és kb. tízezer hatósági döntést hoztunk. Ehhez a hatalmas mennyiségű munkához százhatvan munkatársam áll rendelkezésre.

- Miért nem kérnek fel külső szakértőket?

- Egyrészt nincs meg az ehhez szükséges anyagi hátterünk, másrészt az ügyek nagy részét hatósági szemmel kell nézni. Többnyire rutinesetekről van szó, melyekben a mi szakembereinknek már nagy a gyakorlatuk.

- Olyan hírt hallottam, hogy Önöknél is csökkenteni akarják a munkatársak létszámát. Valóban kevesebb emberrel kell majd a jövőben a növekvő számú ügyet megoldani?

- Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Környezetvédelmi Minisztérium vezetése felismerte, hogy milyen nehéz körülmények között dolgoznak a felügyelőségek létrehozásuk első pillanatától, 1990-től. Ezért a feladatokhoz igazítják a létszámot, az eszközállományt, és egyenletesen próbálják elosztani a hiányt is. Nálunk olyan nagyok a hiányok, hogy még a jelenlegi általános leépítés mellett is a közeljövőben növeljük a létszámunkat.

- Hogyan kerülnek kapcsolatba egy-egy környezeti problémával?

- Jelenleg bejelentések és a kész üzemek engedélykérései alapján szerzünk tudomást a környezeti gondokról. A jövőben egyre inkább szeretnénk elérni, hogy munkánk megelőző jellegű legyen, hogy egy előzetes engedélyezési eljárásban, még a tervezés állapotában tudjuk meghatározni feltételeinket egy új létesítménynél. A komolyabb üzemeknél ez már most is így van. Például a Chinoin Gyógyszergyárral nagyon jó a kapcsolatunk. A közhiedelem szerint rendkívül környezetszennyező, pedig sok millió forintot fordítottak az utolsó néhány évben a környezeti problémák folyamatos megoldására.

- És mi a rossz példa?

- Gyakorlatilag teljesen ellenőrizetlenek és ellenőrizhetetlenek a kis kócerájok. Nézzük, mi történik egy olyan üzem megszüntetésekor, amelynek sok embert foglalkoztató karosszérialakatos és festő üzeme volt. A szélnek eresztett munkások semmi máshoz nem értenek, ezért otthon elkezdenek a barátoknak, ismerősöknek a pincében fusizni. A karosszérialakatos zajong, és minden védőberendezés nélkül hegeszt, a festő pedig fest és fényez. Mit szív be nemcsak ő, hanem a családtagok és a szomszédok is, és milyen zajban kell élniük? Micsoda veszélynek vannak kitéve?! Ezzel nem tudunk semmit sem kezdeni.

- Többször is ellenőrzik az egyszer már meglátogatott helyeket?

- Rendszeresen visszajárunk. Ezt a célt szolgálja, hogy szakmai csoportosításban minden földrajzi területeknek van egy gazdája. Az a feladata, hogy az adott szakterületre vonatkozóan kézben tartsa a földrajzi területének problémáit. Az ő dolga, hogy súlyozzon a gondok között. ž tudja, hogy kit kell békén hagyni, és kit kell nógatni.

- Mit tesznek, ha a hazai előírásoknak nem megfelelő, veszélyes esetekkel találkoznak?

- A legnagyobb baj az, hogy itthon nem természetes a jogkövető magatartás. Vannak bizonyos szankcionálási lehetőségeink, kötelező határozatok, bírságok. Alkalmazásuk szakterületenként más és más. Nem akarok cégnevet mondani, de tavaly az egy üzemre kivetett legnagyobb szennyvízbírság 98 millió forint volt. Ma már több lehetőségünk van, mint évekkel ezelőtt. A rendőrséggel is nagyon jó kapcsolatunk alakult ki. Ahol szükséges, a környezetvéÉdelmi szabálysértéseknél és bűncselekményeknél beavatkoznak. Így most már a rendőrség, a polgármesteri hivatalok, a természetvédelmi igazgatóságok és mi közösen hatékonyan tudunk fellépni.

A cégek is rájönnek, hogy nincs kibúvási lehetőség. Elmúlt az az idő, amikor az állam belenyúlt a zsebébe, és fizetett. Az előírásokat meg kell ismerni és be kell tartani. Ez egybeesik a mi céljainkkal is. Számunkra nem a befizetett pénzösszegek nagysága, hanem az elmaradó környezetszennyezés az eredményesség mutatója.