|
Korrupció legmagasabb szinten
A Pergau gát különleges esete
1994. december 13-án a brit külügyminiszter, Douglas Hurd bejelentette, hogy nem szándékozik megfellebbezni azt a bírósági ítéletet, miszerint törvényellenesen járt el, amikor engedélyt adott egy malajziai gát építésének pénzügyi támogatására. Ez a gát tulajdonképpen csak a csalétek volt egy csábító fegyverüzlet számára. A Pergau gát furcsa történetébe három miniszterelnök, kétmilliárd dollár értékű fegyver, egy kis brit környezetvédő szervezet és egy londoni újság keveredett bele.
Minden 1989 márciusában kezdődött, amikor Margaret Thatcher "Nagy-Britanniáért harcolt", megpróbálván eladni 1,8 milliárd font értékben katonai repülőgépet Malajziának. Az üzlet sikere érdekében beleegyezett abba, hogy Malajzia 68 millió fontot kapjon a tervezett Pergau gát finanszírozására. A beruházás teljes becsült költsége 316 millió font volt. Egy hónappal később Nagy-Britannia ajánlatot tett a teljes összeg, 316 millió font kifizetésére, és ha szükséges, további segítségnyújtásra.
1990 októberében az eredeti ajánlat érvényét vesztette, és a Brit Tengerentúli Fejlesztési Minisztérium úgy döntött, nem újítja meg azt, mivel a gát rendkívül drágán termelné a villamos energiát. 1991 februárjában azonban John Major, az új miniszterelnök és Douglas Hurd külügyminiszter 234 millió fontot ajánlott fel a hivatalosan is értelmetlenné nyilvánított gát megépítésére. A védelmi beszerzési miniszter és a brit nagykövet azt hangoztatták, hogy a gát támogatásának megvonása "kedvezőtlen hatással lenne a brit-maláj kapcsolatokra, különösen a védelmi eladásokra." Major és Hurd felülbírálta a Tengerentúli Fejlesztési Minisztérium döntését, amely szerint a gát támogatása a segélyprogramokkal való visszaélés lenne.
1993-ban a Rupert Murdoch tulajdonában lévő londoni újság, a Sunday Times azt állította, hogy a Pergau gátat arra tervezték, hogy megtömjék bizonyos maláj hivatalnokok zsebét, különösen Mohammed Mahathir miniszterelnökét. A gátépítés terve egy alig álcázott vesztegetés volt azért, hogy Malajzia fegyvert vásároljon Nagy-Britanniától. Malajzia hevesen tiltakozott a vádak ellen, és követelte a brit kormánytól, hogy bírja rá a Sunday Times-t a bocsánatkérésre. Amikor Nagy-Britannia azt válaszolta, hogy sajnos ilyet nem tehet, Mahathir bejelentette a maláj kormány brit vállalatok elleni bojkottját (ezt rövidesen feloldották).
Mahathir ingerültsége azonban visszafelé sült el. Felhívta a figyelmet egy olyan cikkre, amelyet valószínűleg mindenki elfelejtett volna. Ráadásul egy kis környezetvédő csoport, a Világ Fejlesztési Mozgalom (WDM) bírósági eljárást indított a külügyminiszter ellen, mivel szerintük megsértette azt a törvényt, amely kimondja: a brit segélyeket a külföldi országok fejlődésének vagy az ott élők jólétének előmozdítására kell fordítani. A WDM úgy érvelt, hogy a pénz, amit a Pergau gát megépítésére adtak, nem a maláj nép, hanem a brit fegyverexportálók érdekeit szolgálta. Ez volt az első alkalom, hogy bárki egy brit bíróság előtt megkérdőjelezte a segélyprogramok pénzének elköltését.
1994. november 10-én a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélkezett, hogy a kormány törvénysértést követett el, és kötelezte a kormányt a gát finanszírozásának leállítására, valamint a már odaadott 34 millió font visszaszerzésére. Az ítélet ellen fellebbezésnek nem volt helye. A kormány ennek ellenére kinyilvánította, hogy fontolóra veszi a fellebbezést.
Dr. Mahathir sem volt elégedett. Avval fenyegetődzött, hogy ha törlik a segélyt, visszatartja a brit vállalkozóknak járó kifizetéseket. Egy hónap múlva azonban Douglas Hurd bejelentette, hogy elállnak a beruházás támogatásától. A WDM most azt fontolgatja, hogy újra a bíróság elé viszi az ügyet azért, hogy az előző ítéletnek megfelelően a kormány szerezze vissza Malajziától a már elköltött 34 millió fontot.
A fentiek számos ok miatt is kedvező fejleményeknek tekintendők. Csaknem biztosnak látszik egy népszerűtlen gát megépítésének leállítása, amely károsította volna a malajziai környezetet, és az ország lakóinak rendkívül drága villamos áramot termelt volna. Felfedte a brit segélypolitika pazarló voltát, napvilágra került a brit kormány korrupcióban való részvételének ténye, valamint felhívta a figyelmet a britek fegyverkereskedelemben játszott szerepére. Az ügyeskedő malajziai hivatalnokok barátaikkal és rokonaikkal egyetemben milliókat veszítettek. A hazai útépítésben érintett brit vállalkozókat is súlyosan érinti az ügy.
A legfontosabb eredmény pedig az, hogy a közvélemény a jövőben sokkal óvatosabb lesz majd a hasonló jellegű beruházásokkal és segélyekkel kapcsolatban.
Simon Dresner, Skócia
(SEEDlinks)
|