kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Greenpeace
Fosszilis energiahordozók egy változó világban
Hogyan védjük meg a világ éghajlatát a szén, kőolaj és a földgáz használatának beszüntetésével

A Greenpeace-szel együttműködő klimatológusok és energiamodellezők megvizsgálták a jelenlegi energiafelhasználás hosszú távú következményeit. Arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem fenntartható. Egy más energiapolitikát és egy fosszilis energiahordozóktól mentes jövőt kell magunkévá tenni, ha olyan állapotában akarjuk megőrizni bolygónk élővilágát, amilyennek mi ismerjük.
BEVEZETő
Háttér
Etanulmány eredményei
ELSő RÉSZ
Ajelenlegi energiapolitika folytatásának következményei
Ajelenlegi állapot Éghajlati válság
Környezetbiztonság
Energia: a válságban levő környezet
Éghajlatváltozás
Savas szennyezés
Kiömlött olaj
Világméretű dugó
Nukleáris rémálom
Mi történik, ha semmit sem teszünk?
MÁSODIK RÉSZ
Egy tiszta energiájú jövő felé
Afosszilis energiahordozóktólmentes jövő
Afosszilis energiahordozóktól mentes forgatókönyv feltételei
Éghajlat-változási célok
Technológia
Nagyobb Észak-Dél egyenlőség Népesség, gazdasági növekedés Nagyon fogyasztócentrikus életmód
Afosszilis energiahordozó mentes forgatókönyv eredményei
Változás az életmódban
Csökkenő gazdasági és anyagi növekedés Mi történik majd a Föld éghajlatával? Mennyibe fog ez kerülni?
Regionális tanulmányok
HARMADIK RÉSZ
Amegvalósítás mikéntje
Nemzetközi éghajlati egyezmények
Árképzés az energetikai biztonság érdekében Az energiapiac szabályozása a hatékonyság
és a megújuló energiaforrások előnyére
Anemzetközi energiaügyi szervezetek átalakítása Hosszú távra tervezve Észak és Dél kapcsolata
A fosszilis energiahordozóktól mentes világba történő átmenet megszervezése ÉSZAK-DÉL POLITIKA
NEGYEDIK RÉSZ
A fosszilis energiahordozó mentes forgatókönyv technikai részletei
A FEMF modellezési módszere
Energiahatékonyság
Megújuló energiaforrások
A megújuló energia gazdaságtana
Az energiaszektorok a fosszilis energiahordozó mentes forgatókönyvben
A háztartások
Az ipari szektor
A szolgáltató szektor A közlekedési szektor
A "semmilyen lépés" forgatókönyve
A nem fosszilis üzemanyagok forgatókönyve
ÖTÖDIK RÉSZ
A világ éghajlatának védelme
Hivatkozások és köszönetnyilvánítások
BEVEZETő
A háttér
Világunk igen nagy mértékben függ a fosszilis energiahordozóktól. Ezek használata a környezeti és társadalmi problémák széles körét eredményezi: éghajlatváltozást, széleskörű légszennyezést, emberi egészségkárosodást, az országok gazdaságainak torzulását, valamint katonai összetűzéseket.
A világ vezető klimatológusai közül több, mint 300 nemrég megerősítette, hogy a "fokozódó üvegházhatás" létező jelenség. Az ENSZ Éghajlatváltozás Kormányközi Bizottsága (UN Intergovernmental Panel on Climate Change IPCC)1990-ben kijelentette, majd 1992-ben megismételte, hogy a világnak átlagosan 3 oC hőmérsékletemelkedéssel, és a világ éghajlatának ezzel járó torzulásaival kell számolnia az elkövetkező évszázadban. Az ilyen mértékű és ilyen rövid idő alatt végbemenő hőmérsékletemelkedés páratlan az emberiség történelmében.
Az IPCC ezenkívül még arra a következtetésre is jutott, hogy a szén-dioxid és más, üvegházhatást növelő gázok kibocsátásának 60-80 százalékos csökkentése szükséges a világ éghajlatának kiegyensúlyozásához. 1990 évi becslések szerint akkoriban a szén-dioxid volt felelős a fokozódó globális felmelegedés 60 százalékáért és részesedés azóta növekedni fog. A fosszilis energiahordozók (kőszén, kőolaj és földgáz) elégetése az emberi tevékenységekből származó széndioxid kibocsátás fő forrása.
E tanulmány eredményei
Greenpeace számára független szakértők a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet Bostoni Központja és mások által végzett részletes elemzés kimutatja, hogy technikailag és gazdaságilag is lehetséges a fosszilis energiahordozók kivonása a használatból az éghajlatváltozás megállítása érdekében. Ez az eredmény ellentétes a néhány iparosodott állam és a fosszilis energiahordozók használatában érdekelt körök véleményével.
Az elemzés egy számítógépes modellen alapult, mely révén az energiával kapcsolatos technológiákat és az energiapolitikát modellezték azoknak a Föld éghajlatára kifejtett hatásához kapcsolva. Ebben az elemzésben a globális széndioxid kibocsátás több, mint 50 százalékkal esik vissza 40 év alatt, és 100 százalékkal 2100-ig. A kezdeti szén-dioxid csökkentések nagyobb része a jelenleg a legnagyobb kibocsátónak számító iparosodott országokból származik.
A fosszilis energiahordozók kivonását az energiahatékonyság gyors fokozására és ezzel párhuzamosan a tiszta megújuló energiaforrások: a nap- és szélenergia, biomassza, a kis méretű vízerőművek és a geotermális energia kiterjedt használata teszi lehetővé. A megújuló energiaforrások részesedése melyekből jelenleg a globális energiafelhasználás 14 százaléka származik 2040-ig 60 százalékra növekedne 2100-ban már a világ teljes energiaigényét kielégítenék. Az atomenergia használata 2010-ig fokozatosan megszűnne. A tanulmány bizonyítja, hogy a fosszilis energiahordozók és az atomenergia fokozatos kivonása technikailag és gazdaságilag is lehetséges. Mindez csak a politikai akaraton múlik.
A tanulmány a gazdasági és a népességnövekedés hagyományos kormányzati becslésein alapszik. Ezeket a becsléseket a Greenpeace nem támogatja és nem is képviseli. De még az ilyen konzervatív számadatok használatával is bizonyítja a tanulmány, hogy lehetséges egy fosszilis és atomenergia-mentes jövő.
A fentiek, illetve annak a ténynek ellenére, hogy 1992-ben 154 ország írta alá a Éghajlatváltozási Keretegyezményt, egyetlen ország sem indult el a valóban fenntartható energiajövő felé vezető úton.
A tanulmányban leírtak megvalósítása nem szüntetné meg a várható éghajlati változásoksokból származó összes súlyos következményt. A megelőzés elvére alapozva és a "legrosszabb eset" forgatókönyvét hatásait figyelembe véve, a Greenpeace azon a határozott véleményen van, hogy a tanulmány által megjelölt szén-dioxid-kibocsátás csökkentéseknél gyorsabb ütemű csökkentések szükségesek.
ELSő RÉSZ
A jelenlegi energiapolitika folytatásának következményei
Számos tanulmány készült az elmúlt évtizedben a globális energiafelhasználással és éghajlattal kapcsolatban. Ezek legtöbbje köztük az itt összehasonlítási alapként használtak azt sugallja, hogy a fosszilis energiahordozók használata valószínűsíthetően kevesebb, mint 40 év alatt legalább megkétszereződiik, miközben az atomenergia használata még nagyobb mértékben növekszik. Ennek a következményei rendkívül súlyosak lennének: 2100-ig
· a szén-dioxid-kibocsátások akár 400 százalékkal is növekedhetnek,
· bolygónk 3-4 C fokkal melegedhet fel,
· a tengerszintek 66 centiméterrel emelkedhetnek,
· a melegedés üteme sokszorta nagyobb lesz, mint az elmúlt 10 000 év során bármikor.
Egy ilyen forgatókönyv környezeti hatásai példa nélküliek. A hőmérséklet-emelkedés üteme meghaladná a természetes ökológiai rendszerek tűrőképességének határait az egész bolygón. A regionális szennyezés drámaian megnövekedne. A savas eső és a füstköd 500 százalékkal növekedhet néhány területen és a radioaktív hulladékok mennyiségének növekedése akár 400 százalék is lehet. Fajoknak és életközösségeknek kellene szembenézniük a kipusztulással. Az boreális erdőket (Amerika, Ázsia és Európa északi, tűlevelű erdeit) gyors kipusztulás fenyegeti. Fennáll annak a veszélye, hogy menekültek millióit kényszerítik otthonaik elhagyására az emelkedő tengerek, az elárasztás és az elsivatagosodás.
Ennek a megnövekedett fosszilis energiahordozó-felhasználásnak a hatásai nemcsak az éghajlatra nézve lesznek katasztrofálisak. Az előrejelzett energiaigény kielégítése a következőket kívánná meg:
· egy új 1000 MW teljesítményű széntüzelésű erőmű üzembe helyezése minden második napon,
· az OPEC kőolajtermelésének megkétszerezése,
· az alaszkai Prudhoe Bay mezőhöz hasonló méretű újabb olajmezők feltárása 1-2 havonta,
· egy új atomerőmű üzembe helyezése 6-8 hetente.
Egy ilyen jövő fokozná a feszültségeket a világban, ahogy sok országban növekedne a függőség az importált fosszilis energiahordozóktól, főleg az olajtól. A legtöbb déli ország gazdasága nem lenne képes elviselni ezen új energiafelhasználás pénzügyi terheit.
A jelenlegi állapot
Éghajlati válság
Az üvegházhatás évmilliókon keresztül viszonylag állandó átlaghőmérsékleten tartotta a Föld éghajlatát, ami lehetővé tette az élet virágzását. Az üvegházhatást létrehozó gázok csapdába ejtették a nap melegét a Föld felszínéhez közel, ezáltal segítve a felszíni vizek elpárolgását és felhővé válását, amelyek később visszajuttatták a vizet a felszínre.
A nap melege és az eső lehetővé tette a növények számára a növekedést, a talajok kialakulását és fenntartotta a folyamatokban részt vevő élet különféle formáit. A biológiai és hidrológiai rendszerek összetett keveréke éppen csak annyi szén-dioxidot bocsátott ki, amely elég volt a gázok stabil egyensúlyának fenntartásához a légkörben. Az elmúlt 160 000 év során a Föld két olyan időszakon ment keresztül, amikor az átlagos globális hőmérséklet mintegy 5 o C fokkal volt alacsonyabb a mainál. A változás lassú volt: több ezer évig tartott amíg az utolsó jégkorszak megszűnt. Manapság azonban az üvegházhatásért felelős gázok légköri mennyisége gyorsan növekszik, mivel a világ egyre növekvő mennyiségű fosszilis energiahordozót éget el és elpusztítja az erdőket és a gyepeket, amelyek egyébként megkötnék a szén-dioxidot.
Ha a klimatológusoknak igazuk van, mindezek eredménye egy évszázadon belül olyan globális hőmérséklet-emelkedés lesz, amely gyorsabb, mint az emberiség története során érzékelt bármely változás.

Az ipari forradalom kezdete előtt legalább 160 000 éven keresztül a szén-dioxid légköri koncentrációja sohasem haladta meg a 300 ppm-et. 1992-ben a szén-dioxid szintje elérte a 335 ppm-et, jelezve, hogy bizonyos mértékű globális felmelegedés elkerülhetetlen. Számos tudós attól tart, hogy ez a folyamat már meg is kezdődött.
Ha a világ kormányai nem hoznak sürgősen intézkedéseket, ez az érték még magasabb, 600 ppm-et meghaladó szintre emelkedhet kevesebb, mint ötven év alatt. Ennél a koncentrációnál a világnak a visszafordíthatatlan éghajlatváltozás nagyon is létező és veszélyes kockázatával kell szembenéznie. Az IPCC 1990-es és 1992-es jelentései felbecsülték a gyors globális felmelegedés néhány hatását:
· megváltozik a csapadékok ideje és mennyisége megváltozása,
· hatalmas földterületek vesznek el az emelkedő tengerekben az óceánok kiterjedésével,
· a vízforrások egyre nehezebben hozzáférhetők és kevésbé megbízhatók lesznek a világ sok részén,
· illetve a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat nagy mértékű szétzilálódása várható,
· az emberek egészségét komoly veszély fenyegeti,
· sok szárazföldi és tengeri növény- és állatfaj kipusztul.
A trópusokon a hurrikánok, a mérsékeltövi területeken mint például Európában a szélviharok gyakorisága és erőssége növekedhet. Észak-Amerikában az éghajlatváltozás miatt nagy területen eltűnhenek a boreális erdők. Banglades legtermékenyebb mezőgazdasági területei kerülhetnek víz alá. Súlyos szárazságok és vízhiányok várhatók a mediterrán országokban. A Csendes-óceánon egész szigetországok tűnhetnek el.
A valóság ennél sokkal rosszabb is lehet. Az IPCC figyelmeztetett, hogy számításaiban nem szerepelnek a biomasszának a melegedő éghajlatra adott válaszai, amelyek felgyorsíthatják a globális felmelegedést. Ennek része lehet nagy mennyiségű metán kibocsátása a tundrákból. A légkörben jelenleg található szén-dioxid és metán mennyiségéhez viszonyítva óriási mennyiség van az Arktikus tundrán, az örök fagy vidékén és a világ óceánjaiban kötött állapotban. Egy felmelegedő világban ezek a gázok kiszabadulhatnak a légkörbe és hozzájárulhatnak a melegedési folyamathoz. Így elképzelhető egy "elszabaduló" üvegházhatás kialakulása. Jelenleg kisebbségben vannak azok a tudósok, akik valószínűnek tartják ennek bekövetkezését, de ha valóban megtörténik, az a globális hőmérséklet erőteljesen gyorsuló és megállíthatatlan emelkedését eredményezheti, amelyet hirtelen éghajlatváltozás és súlyos ökológiai hatások követnek. Bár még sok a bizonytalanság, az ózonréteg vékonyodásából megtanulhattuk volna, hogy a légköri rendszerek ismeretének hiánya nem biztosíték arra, hogy a földi éghajlat magához tér majd a szennyezések okozta zavarokból. Az éghajlatváltozás hatásai sokkal súlyosabbak lehetnek, mint amit eddig jósoltunk. Ami biztos, az az, hogy a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás kockázatai példa nélküliek az emberiség történetében.

Környezetbiztonság
A hidegháborúnak vége és a "biztonság" kezd új jelentést nyerni. A környezetbiztonság (a bolygónkon található életet fenntartó éghajlat védelme, az élet sokféleségének fenntartása, a talajok, a levegő és a víz védelme, valamint a mezőgazdaság termelékenységének megőrzése) egyre inkább a politikai lépések középpontjába kerül. 1992-ben a Rióban tartott Környezetvédelmi Világkonferencia félreérthetetlenül elismerte, hogy a gazdasági biztonság alapvetően a környezeti biztonságtól függ.
A "katonai biztonság" megteremtését a kockázat csökkentésével tartották elérhetőnek. A hidegháború végeztével a globális katonai konfliktusok veszélyének helyét más veszélyek vették át. A katasztrofális éghajlatváltozás és a források miatt kirobbanó globális konfliktus veszélyének súlyossága azt jelenti, hogy a környezeti biztonságnak ugyanazt a prioritást kellene kapnia, mint amit katonai biztonság kapott a múltban. A földi éghajlat védelme e folyamat központi eleme kell hogy legyen.
A fosszilis energiahordozók és az atomenergia nagy veszélyt jelentenek a környezetbiztonságra: először is, mert a fosszilis energiahordozók használata vezet az éghajlatváltozáshoz, másodszor, mivel az atomenergia nem tudja megelőzni az éghajlatváltozást és emellett növeli a nukleáris fegyverkezés, az atombalesetek és a környezet radioaktív hulladékkal történő szennyeződésének kockázatát is. A pénzügyi források folyamatos, nagymértékű allokációja a fosszilis energiahordozók és az atomenergia számára forrásokat von el olyan energiafelhasználási lehetőségektől, amelyek nemcsak a globális felmelegedést enyhítenék, hanem egy sor más környezeti csapást is.
Számos kormányzat kezd rájönni az energiahatékonyság javításának és a tisztább energiaforrásokra való áttérésnek az előnyeire. Ezen előnyök között van a javuló ipari hatékonyság, az energiahatékonyságba és a megújuló forrásokba történő befektetések kedveyő hatásai a foglalkoztatottságra, valamint a korszerűbb és tisztább technológiák átfogó térhódítása.
A Greenpeace által felkért klimatológusok és energiamodellezők megvizsgálták a jelenlegi energiafelhasználás hosszú távú hatásait. Arra a következtetésre jutottak, hogy ez nem fenntartható. Egy más energiapolitikát és egy fosszilis fűtőanyagoktól mentes jövőt kellene magunkévá tennünk, ha olyan állapotában akarjuk megőrizni bolygónk élővilágát, amilyennek mi ismerjük.
Energia: a válságban levő környezet
Közel négyszer annyi energiát használunk ma, mint 40 évvel ezelőtt. A világ energiaszükségletének négy-ötödét a szén, kőolaj, földgáz és az atomenergia szolgáltatja, melyek súlyos környezeti károkat okoznak.
Éghajlatváltozás
Számos jel mutat arra, hogy a globális felmelegedés folyamata már elindult. Ezek egyike a víz hőmérsékletének változásaira nagyon érzékeny korallzátonyok gyors kifehéredése. Az elmúlt 10 évből hét a valaha is jegyzett legmelegebb év volt, közülük 1990 és 1991 voltak a legmelegebbek. A biztosítási üzletek vizsgálata azt mutatja, hogy az időjárással kapcsolatos biztosítási ügyek száma és a kifizetett biztosítási összegek világszerte nagymértékben növekedtek az elmúlt 25 évben.
Savas szennyezés
Csaknem 170 millió tonna kén- és nitrogén-oxid ömlik ki évente az erőművekből, a gépjárművekből és más forrásokból. A savas lerakódások és a belőlük származó szennyezés az erdők károsodásához, a tavak pusztulásához és az emberek súlyos légzőszervi megbetegedéseihez vezet. Az erdők károsodásának költségeit csupán Kelet-Európában és a korábbi Szovjetunió területén évi 16 milliárd dollárra becsülik.
Kiömlött olaj
Az 1980-as években minden évben körülbelül 18 millió hordó kiömlött olaj pusztított Nyugat-Szibéria területén, tönkretéve 55 000 négyzetkilométernyi érzékeny, az örök fagy állapotában lévő ökoszisztémát. 1989-ben 1,4 millió hordó olaj ömlött a világ óceánjaiba. Egyedül az Exxon Valdez üriástankhajó balesete következtében több élőlény pusztult el, mint a történelem bármely korábbi olajkiömlése során. Az Öböl-háború örökségéhez tartozik 700 kilométer szennyezett partszakasz és fekete korom a himalájai hóban. Ez is az olajfüggőség árának egy része.
Világméretű dugó
680 millió gépjármű van bolygónkon és számuk másodpercenként egy autónál gyorsabb ütemben növekszik, vagyis minden két újszülöttre egy új autó jut. Az autó a túlzsúfoltsággal és a szennyezéssel megfojtja a városi életet. Mexikóvárosban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megállapított füstköd-határértékeket az év 80 százalékában túllépik. A felhasznált olajnak több, mint felét a gépjárművek fogyasztják el.
Nukleáris rémálom
50 évi fejlesztés és elköltött dollár-billiók után az atomenergia a globális energiaigénynek csupán öt százalékát elégíti ki. A csernobili katasztrófa során 131 000 négyzetkilométer terület fertőződött magas sugárzással, ami a területet az emberi élet számára használhatatlanná tette. Az atomipar a Csernobil által okozott halálesetek számát 40 000 körülire teszi, bár független hatóságok ezt az értéket irreálisan alacsonynak tekintik. Az összes kár költségeit hivatalosan 358 milliárd dollárra becsülték. 1969 és 1979 között 20 000 "esemény" történt a világ atomerőműveiben; ezek közül 169-et tekintettek súlyosabb baleset előfutárának. A világon közel 150 tonna plutóniumot állítottak elő, miközben már 5 kilogramm is elégséges egy atomfegyver elkészítéséhez.
Mi történik, ha semmit sem teszünk?
Sok globális tanulmány készült az elmúlt években, amelyek az energia-felhasználás jövőbeni alakulását vizsgálták. Ezen tanulmányok többsége a fosszilis energiahordozók felhasználásának igen nagy mértékű növekedését jósolja. Annak érdekében, hogy lássuk, mi történik, ha az eddigi úton haladunk tovább, nézzünk meg két jellemző forgatókönyvet az egyiket az Éghajlatváltozás Kormányközi Bizottsága (IPCC) készítette, míg a másikat az USA Környezetvédelmi Hivatala (USEPA). Ezekben a forgatókönyvekben a fosszilis energiahordozók felhasználása több, mint háromszorosára növekszik, a kőszénfelhasználás pedig több, mint 700 százalékkal. Ennek eredményeként a világ szén-dioxid kibocsátása 2030-ra megkétszereződik, 2100-ig pedig 350-450 százalékkal növekszik.
Az energia-felhasználás ilyen előrejelzéseire néha félrevezetően "szokásos üzletvitel" forgatókönyvekként hivatkoznak: de a föld éghajlatára irányuló hatások vizsgálata azt mutatja, hogy az általunk jelenleg ismert életvitel nem folytatódhat a "szokásos módon".

A fosszilis energiahordozók ilyetén mértékű felhasználása valószínűleg a következőkhöz vezet: a globális hőmérséklet 4 C fokos növekedése 2100-ig (ezután további növekedéssel); egy eleddig példátlan évtizedenkénti 0,28 C fokos hőmérséklet-emelkedéssel; és a tengerek szintjének kétharmad méternyi emelkedésével. Az IPCC és USEPA forgatókönyvek semmilyen esetben sem tekinthetők "szokásos üzletvitelnek". Különösen nagy kockázattal járó jövőt vetítenek elénk, és ezért elkerülendők.
Az éghajlati hatások mellett már az ekkora mennyiségű energia előállításához szükséges költségek önmagukban is korlátozóak. Ennek a forgatókönyvnek a kialakításához szükség lenne egy új 1000 MW teljesítményű széntüzelésű erőmű üzembe helyezésére minden másnap, az OPEC kőolajtermelésének megduplázására, újabb, az alaszkai olajmezőkhöz hasonló méretű olajmezők feltárása 1-2 havonta és egy új atomerőmű üzembe helyezésére 6-8 hetente.
Ennek a programnak a megvalósításához szükséges pénzösszeg megdöbbentő nagyságú. Egy becslés szerint 7785 milliárd dollár lenne szükséges a következő 30 évben erőművek építéséhez. A legtöbb nemzet gazdasága, főleg a délieké képtelen lenne ennek a pénzügyi tehernek az elviselésére.
MÁSODIK RÉSZ
Egy tiszta energiájú jövő felé
A fosszilis energiahordozóktól mentes jövő
A jövőbeni energiahasználatról folyó vitában nagy szerepet játszik a fanatizmus és a politika. A vitákat a legnagyobb pénzügyi forrásokkal rendelkezők uralják az olaj-, szén- és gáziparban az atomenergiában érdekelt körök, illetve az Észak iparosodott országai. Az ezen forrásokból származó előrejelzések sohasem függetlenek, és főleg ennek eredményeként mind feltételezik a fosszilis energiahordozók továbbra is folytatódó uralmát.
Ebben a helyzetben a Greenpeace megrendelt egy tanulmányt a jövő energia forrásairól és azok éghajlati hatásairól egészen a század végéig. A tanulmányt a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet Tellus Intézetben található Bostoni Központjának elemzői készítették más független szakértőkkel együttműködve, mint például Michael Walsh, Paul Waide és Roger Kayes. A tanulmány egy Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyvet (FEMF) mutat be, amelyet a Greenpeace által megszabott korlátok között alakítottak ki. Ezek a korlátok az atomenergia használatának 2010-ig és a fosszilis energiahordozók használatának 2100-ig történő megszűnése voltak. A FEMF elfogadja alapként azokat a konzervatív feltételezéseket, melyeket számos más tanulmányban is használtak. Ezt azért tették, hogy a tanulmány összevethető legyen a többi, energiával foglalkozó tanulmánnyal. Elfogadja a Világbank és az IPCC előrejelzéseit a gazdasági növekedésre vonatkozóan, az ENSZ népességnövekedési előrejelzéseit és azt, hogy az Észak országainak jelenlegi nagyfokú fogyasztói életmódja folytatódni fog, és más országok is ezt az utat követik majd. Azt is feltételezi, hogy az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrásokat csak akkor vezetik be, ha azok a hagyományos forrásokhoz viszonyítva gazdaságosakká válnak.
A FEMF 2100-ig megkétszereződött globális népességet és a gazdasági tevékenységek tizennégyszeres növekedését vetíti előre. Egy ilyen jövő kedvezőtlen környezeti és társadalmi hatásai között lenne a nagymértékben megnövekedett nyomás olyan forrásokra, mint a fakitermelés, a halászat, az érckitermelés, az édesvíz és a mezőgazdasági szántóterület. Azonban még akkor is, ha adottnak vesszük ezeket a meglehetősen konzervatív feltételezéseket, lehetséges egy teljes átállás a megújuló energiaforrásokra. Egy inkább fenntartható jövőben, csökkent népesség és egy kevésbé fogyasztásközpontú életmód mellett a megújuló energiaforrásokra történő átállás sokkal könnyebb lehet. A 7. oldalon található a FEMF néhány változatának leírása.
Az egyik különbség a FEMF és más tanulmányok között az, hogy a világ leggazdagabb és legszegényebb területei közötti arány 14:1-ről 2:1-re fog csökkenni 2100-ig. Ez további növekedést feltételez Északon, noha kisebbet mint a többi forgatókönyv, míg a fejlődés mértéke Délen hihető szinten marad.
Egy igazságosabb világ meglehetősen más gazdasági felépítést és megváltozott egyéni energia-használati mintákat eredményezne: hatékonyabb ipari infrastruktúrák fejlődnének ki, hatékony, megújuló energiaforrásokon nyugvó energiarendszerek épülnének ki sokkal gyorsabb ütemben, feltéve, hogy nagyobb pénzügyi források állnak rendelkezésre a technológia-átadás és a helyi fejlesztések számára. A mezőgazdasági termelékenység növekedését is várhatjuk, ami több területet szabadítana fel a biomasszaenergia-termelés számára.
Míg a FEMF feltételezi az Észak és Dél közötti különbségek csökkentésének szükségességét, nem tudja meghatározni e cél elérésének eszközeit. A Greenpeace viszont nem azonosítja magát a tanulmányban kitűzött célokkal.
A FEMF nem a Greenpeace látomása a jövőről. A Greenpeace véleménye szerint valójában a fosszilis energiahordozók használatának még egy évszázadon keresztüli folytatása rendkívül súlyos károsodást okozhat az éghajlatban és a világ élő rendszereiben.
A fosszilis energiahordozóktól mentes forgatókönyv feltételei
A Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyvet (FEMF) számos feltétel teljesítésére tervezték. Ezek közül a legfontosabb a fosszilis energiahordozók és az atomenergia kivonása a használatból, valamint azoknak a hatásoknak a legkisebbre csökentése, amelyeket az emberiség energiahasználása kifejt a Föld éghajlati rendszerére. A tanulmány a Földet 10 térségre osztotta fel. Az eredmények a 8-9. oldalon találhatók. A számítógépes modellezés technikai részleteinek magyarázatai pedig a 14-18. oldalakon vannak.
A FEMF-nek oly módon kellett kialakítania ajövő energiarendszerét, hogy az megfeleljen az alábbi feltételeknek.
Éghajlat-változási célok
A teljes globális felmelegedés (az iparosodás előtti időktől 2100-ig) nem lehet magasabb 2 C foknál és az évtizedenkénti hőmérséklet emelkedésnek kisebbnek kell lennie 0,1 C foknál. A tengerszint emelkedése legfeljebb 20-50 centiméter között lehet és nem haladhatja meg az évtizedenkénti 2-5 centimétert. Ezeket a célokat számos, nemrég készült tanulmányra alapozták.
Az "ökológiai célok" bármennyire is szigorúak, nem szüntetik meg a globális éghajlati kockázatot. Senki sem tudja, hogy mikor fogja a globális felmelegedés meghaladni a környezet tűrőképességét, elindítva mondjuk egy hasonló folyamatot, mint az ózonpajzs gyorsuló elvékonyodása.
Másrészt, mivel az 1 C fokos felmelegedést már eleve elkerülhetetlennek feltételezik a légkörben levő szennyezőanyagok miatt, ezek a célok sokkal szigorúbbak, mint a más tanulmányokban találhatók.
Technológia
Az atomenergiát gyorsan le kellene építeni környezeti hatásai, a biztonsági kockázat és a fegyverkezésben játszott szerepének veszélye miatt. A FEMF szerint ezt 2010-ig kellene elérni.
A megújuló energiaforrásokat fokozatosan be kell vonni az energiatermelésbe, bár néhányuk mint például a nagy léptékű vízierőművek, a hulladékégetés és bizonyos típusú erdőtelepítések környezeti okból kimarad a sorból. A tanulmány a szénleválasztó technológiákat sem vette figyelembe. Léteznek műszaki megoldások a fosszilis energiahordozók elégetésekor kibocsátott égéstermékekben található szén-dioxid megkötésére, de ezek életképessége még bizonyításra vár.
Semmilyen új technológiát vagy műszaki áttörést sem tételeztek fel a tanulmány céljaira, bár a meglévő technológiák folyamatos fejlődését tényként fogadták el, és lényeges javulást feltételeztek az ökológiai mezőgazdaság elterjedésében is. Az új megújuló rendszereket akkor fogadták el, amikor azok nettó gazdasági haszonnal vagy minimális többlet költséggel jártak.
Nagyobb Észak-Dél egyenlőség
E tanulmány céljai érdekében a Föld leggazdagabb és legszegényebb térségeinek átlagjövedelme közötti aránynak 2100-ra a mai 14:1-ről 2:1-re kell csökkennie.
A következőkben leírt változókat is megfontolták és használták a modellezés során. Ezek lehetővé teszik a többi, hasonló témájú tanulmánnyal való összehasonlítást.
Népesség, gazdasági növekedés
A forgatókönyv az ENSZ népesség-előrejelzését használja, ami 2100-ban 11,3 milliárd főt jósol. A Világbank és az IPCC által feltételezett magas gazdasági növekedést (a világgazdaság 1400 százalékos növekedése) fogadja el.
Nagyon fogyasztáscentrikus életmód
A fejlődés hagyományos felfogását feltételezték, amelynek során a nyugati országok magas fogyasztású társadalma továbbra is megmarad, sőt ez más országok is követik.
A fosszilis energiahordozóktól mentes forgatókönyv eredményei
Még akkor is, ha a Világbank fenntarthatatlan gazdasági előrejelzéseit és életmóddal kapcsolatos feltételezéseit használjuk, továbbá feltételezünk egy 11,3 milliárd fős népességgel rendelkező világot, a Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyv (FEMF) a bizonyíték rá, hogy fedezni lehet a világ teljes energiaigényét a fosszilis energiahozók és az atomenergia nélkül. Ezek az eredmények élesen ellentmondanak az energiaipar és számos kormány álláspontjával, miszerint a jövő energiaügyi biztonsága a kőolaj, a szén, a földgáz és az atomenergia felhasználási szintjének további folyamatos növekedésétől függ.
A következő négy évtizedben a szén-dioxid-kibocsátások lényeges csökkentését lehet elérni:
· energiahatékonysági fejlesztésekkel,
· bizonyos megújuló energiahordozókra alapuló energiatechnológiák gyors bevezetésével,
· kisebb széntartalmú energiahordozókra való átállással,
· az erdőirtás megállításával és emellett néhány környezeti szempontból fenntartható beerdősítéssel (a légkörben található szén megkötésére).

A forgatókönyvben a politikai és technológiai váltások közül sokat a közeljövőben hoznak meg. Ezek eredményeként a következő negyven évben:
· A fajlagos energiafelhasználás évi 2,5 százalékkal csökken, jelezve a megnövekedett hatékonyságot és a strukturális változásokat.
· A megújuló energiaforrásoknak a globális energiaellátáshoz való hozzájárulása 540 százalékkal növekszik, azaz a teljes felhasználás közel kétharmadát szolgáltatja.
· Az iparosodott országokból származó szén-dioxid kibocsátás 2005-ig 20 százalékkal esik vissza. Az összes fosszilis energiahordozó-égetésből származó szén-dioxid kibocsátás 2000-ben tetőzik, ezután csökken.
· A globális szén-dioxid-kibocsátások 2030-ig 50 százalékkal esnek vissza (ellentétben azzal a 100 százalékos növekedéssel, ami akkor következik be, ha semmilyen lépést sem tesznek).
· A szén-dioxid visszaesés annak ellenére megtörténik, hogy a globális energiafelhasználás 16 százalékkal növekszik a következő negyven év során. 2100-ra a fosszilis energiahordozókból származó összes szén-dioxid kibocsátás megszűnik.
· A teljes időszak alatt (1988-2100) kibocsátott szén 314 milliárd tonnára korlátozódik.
A FEMF feltételezi, hogy az elavult berendezéseket energiahatékonyakra cserélik, és a kiöregedő fosszilis tüzelőanyagú erőműveket jórészt megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszerekre cserélik ki. Ha ezt a lépést nem tesszük meg, és a fosszilis energiahordozókra alapuló, alacsony hatékonyságú technológia alkalmazása folytatódik, akkor az energiapazarlás jelenlegi gyakorlata és a vele járó, a Föld éghajlatára és ökológiai rendszereire leselkedő veszélyek továbbra is megmaradnak. Az adatok és a számítógépes modellek technikai leírása a 14-18. oldalakon találhatók.
Változás az életmódban
A forgatókönyv által elképzelt energiahatékony eljárások alkalmazása eredményeként némi változás állna be az életmódban. Városi szinten a legszembetűnőbb változás a gépkocsimentes városközpontok és olyan területfelhasználási tervezés bevezetése lenne, amely megakadályozná az alacsony sűrűségű városi terjeszkedést. Ez a folyamat már most megindult bizonyos városokban és a jövőben fel fog gyorsulni. Egyre több város fogja követni New York, Saarbrücken, Oslo, Párizs és sok más város példáját és bevezetik a kapcsolt energiatermelést (hő és villamos áram együttes előállítását) és a korszerű távfűtési rendszereket is.
A FEMF regionális szinten a foglalkoztatottságra és a regionális egészségre lenne hatással mivel megszűnne a fosszilis energiahordozók és az atomenergia támogatása. Lennének azonban győztesek is ebben a folyamatban a nagyobb foglalkoztatási igényű energiahatékonysági és a kisméret, megújuló energián alapuló energiarendszerek bevezetésével. Számos tanulmány kimutatta, hogy az összesített hatások mérlege valószínűleg pozitív lesz.
Nemzeti szinten egyrészt csökkenne azon országok bevétele, amelyek jelenleg szenet, kőolajat és földgázt exportálnak, másrészt nagy megtakarítások jelentkeznének azokban az országokban főleg a Dél országaiban, amelyekre ma szinte elviselhetetlen terheket ró a nagy mennyiségű kőolaj vagy kőszén behozatalának kényszere. Azok fosszilis energiahordozókat termelő államok lesznek a leginkább felkészülve bevételeik megvédésére, amelyek úttörő szerepet vállalnak a megújuló forrásokon alapuló energiarendszerek bevezetésében. Globális szinten az energiaforrások elosztása igazságosabban fog történni az egyes országok között, a jelenlegi állapot helyett, amelyben használatuk elsősorban néhány országra korlátozódik.
Csökkenő gazdasági és anyagi növekedés
A Greenpeace felkérte a Stockholmi Környezetvédelmi Intézetet és más szakértőket, hogy a FEMF-nek több változatát készítsék el. Ezek kisebb ütemű gazdasági növekedéssel, a kisebb földi népességgel, a magánéletben a hangsúlynak a mennyiség helyett a minőségre történő helyezésével, valamint az üzemanyagárak különböző mértékű növekedésével és az energiahatékonyság javulásának változó ütemével számoltak. Ennek elkészítése meglehetősen bonyolult feladat volt, mivel az említett feltételezések dinamikájával kapcsolatos tudásunk csekély. A szakértők feltételezték, hogy az anyagfelhasználás az acél- és papíriparban 20 százalékkal alacsonyabb lesz, mint az alapforgatókönyvben. Azt is feltételezték, hogy a szolgáltató szektor részesedése a bruttó hazai termék (BHT) előálításában sokkal gyorsabban fog növekedni az ipari szektor rovására. A BHT általános növekedését is
lassúbbnak feltételezték, ami végeredményben 20-35 százalékkal alacsonyabb BHTt eredményezett, mint az alapforgatókönyvben. A népesség szintjét 2100-ig 30-43 százalékkal csökkentették. Ezen feltételek hatására lényegesen lecsökken az energiaigény. Ez viszont mérsékli a megújuló energiaforrásokhoz szükséges földhasználatot, a 2100-ban eredetileg várható 9 százaléknyi globális erdő-, szántóföld- és legelőigényről 3 százaléknál kevesebbre.
A szénkibocsátások még inkább csökkennek: 2030-ra akár 60 százalékkal is a mai szintekhez képest. A teljes szénkibocsátás 1988 és 2100 között 284 milliárd tonnára esik vissza. Ez az energiahatékonyság döntő fontosságát mutatja. Az energiahatékonyság javulási ütemének egy-harmaddal történő csökkenésének súlyos kihatásai lehetnek: a kibocsátott szén mennyiség 27 százalékkal, közel 400 milliárd tonnára növekedne.
Mi történik majd a Föld éghajlatával?
A Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyv éghajlati modellezése azt mutatja, hogy a FEMF lényegesen csökkenti, de ugyanakkor nem szünteti meg az éghajlatváltozás komoly veszélyeit.
Az éghajlatváltozás elhárításának kritikus időszaka a következő negyven év lesz. A szénkibocsátásokkal kapcsolatos lépések halasztgatása okozza a globális felmelegedés legnagyobb veszélyét. A lépések elodázásának minden évtizede további 0,4 C fokos hőmérséklet emelkedésre ítéli bolygónkat. A FEMF egy évtizeden belül megállítja a globális szénkibocsátás növekedését, és 2005-ig 20 százalékkal csökkenti az iparosodott országok kibocsátásait. A globális kibocsátások 50 százalékos csökkentése 2030-ig és az 1900-2100 között kibocsátott összes szén mennyiségének korlátozása 314 milliárd tonnára megelőzné, hogy a globális hőmérséklet 1,5 C foknál többel emelkedjen magasabbra, mint az Ipari Forradalom előtti szint. A hőmérséklet-változás üteme a jelenlegi évtizedenkénti 0,2-0,3 C fokról 0,1 oC alá esik vissza 2030-ig. 2070-től az átlaghőmérséklet ismét csökkenni kezd majd. A tengerek szintjének emelkedése 22 centiméteres marad. A FEMF így teljes mértékben eleget tesz a tanulmány elején megállapított céloknak.

Ha a javulás üteme lassúnak tűnik, az azért van, mert már most is hatalmas mennyiségű szennyezés található a légkörben. Azonban ez lényeges javulást jelent így is a "Szokásos üzletvitel" forgatókönyv lehetséges éghajlati hatásaihoz képest, amelyek között 4 C fokos hőmérséklet emelkedés és a tengerszint 66 centiméteres emelkedése szerepel, és egyáltalán nem látszik a folyamatok vége. De a FEMF alatt létrejövő éghajlatváltozásoknak is lényeges környezeti hatásaik lesznek, ami azt sugallja, hogy nélkülözhetetlenek a szén-dioxid- kibocsátások még gyorsabb csökkentését eredményező politikai lépések.
Mennyibe fog ez kerülni?
Bár sok a bizonytalanság az egy évszázaddal vagy többel előrenyúló gazdasági elemzésekben, mégis megállapítható, hogy a Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyv várható költségei alacsonyabbak, vagy a legrosszabb esetben is egyenlőek a világ energiapolitikájának a jelenlegi módon történő folytatásának költségeivel. A fogyasztók többet fizetnek majd az energia egy egységéért, de összességében kevesebb energiát használnak az ugyanolyan szintű világításért, fűtésért, közlekedésért. A tanulmány elkészítése során korlátozták azon technológiák körét, amelyek feltételezhetően hozzáférhetőek lesznek a következő 20-30 évben. Az egyes technológiákat akkor vették figyelembe, amikor azok nettó gazdasági hasznot hoztak, vagy legalábbis alkalmazásuk kis valószínűleg nem járt lényeges költségekkel. A hangsúly a már bevált vagy a piaci bevezetéshez közel álló technológiákon volt. A szélenergia például bizonyos körülmények között már most is költséghatékony, míg a napenergia felhasználásának bizonyos típusai várhatóan nem lesznek azok 2010-ig vagy 2015ig.
A Stockholmi Környezetvédelmi Intézet Bostoni Központja 100-nál is több, az energiaigény és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének lehetőségeivel foglalkozó tanulmányt dolgozott fel. Ezeket egy másik, szintén a Greenpeace-nek dolgozó szakértő, Paul Waide olyan makroökonómiai modellbe ágyazta, amelyik az energiahordozó-árakkal, a jövedelmekkel és a hozzájuk kapcsolódó energiaigénnyel kapcsolatos feltételezésekkel dolgozik.
A makroökonómiai modell az államilag támogatott kutatás és fejlesztés teljes irányváltását feltételezi az atomenergiától és a fosszilis energiahordozóktól a megújuló energiaforrások és energiahatékonyság felé. Ezen kívül feltételezi szigorú szén-dioxid-csökkentési előírások meghozatalát, hatékonysági szabványok kialakítását és tonnánkénti 17,2 és 150 dollár közötti szénkibocsátási adó bevezetését 65 év alatt. Az atomenergia megadóztatása nem lenne szükséges, mivel azt többé már nem használnak. A nagyobb mértékű adó a fosszilis energiahordozók használatának fokozatos megszüntetéséhez szükséges.
A FEMF teljes másodlagos energiaköltségei alacsonyabbak, mint a hagyományos energia forgatókönyvekben. Emellett a fosszilis energiahordozók használatából származó környezetpusztulás magas költségeit is elkerüli. Ez tekintélyes mennyiségű tőkét hagy szabadon az energiahatékony technológiákba történő befektetésekhez.
Regionális tanulmányok
A szén-dioxid kibocsátás csökkentésének költségeit nehéz ilyen hosszú időszakra előre megbecsülni, de a FEMF eredményei nem szokatlanok. Számos regionális kutatás mutatta ki, hogy hatalmas megtakarítás lehetséges az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások fokozott alkalmazásával.
Az Amerikai Egyesült Államokban az "Amerikai energiaügyi választási lehetőségek" című tanulmány szerint 2030-ig a szén-dioxid kibocsátás 70 százalékos csökkentése lehetséges, ami 2,3 billió dollár megtakarítást eredményezne.
Az "Energiahatékonyság, fejlődő országok és Kelet-Európa" című amerikai tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a javított energiahatékonyság 2025-ig 4657 milliárd dollárról 2320 milliárdra tudná csökkenteni a felhalmozódó tőkeigényt Kelet-Európában és a Dél országaiban, továbbá 7785 milliárdról 4111 milliárd dollárra globális szinten.
Nyugat-Európában az "Energia és az éghajlatváltozás" című tanulmány megvizsgálta az öt legnagyobb országot, és 2020-ig akár 58 százalékos szén-dioxid csökkentést jósolt, ami a fogyasztók oldalán 2-27 százalékos költségmegtakarítással jár a mai költségekhez viszonyítva.
HARMADIK RÉSZ
A megvalósítás mikéntje
A Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyv jól mutatja, hogy egy tiszta energiájú, az éghajlati rendszert stabilizáló jövő kialakítása előtt tornyosuló legnagyobb akadályok nem technológiai problémák, hanem a politikai akarat hiánya.
Ha végignézünk a történetükön, akkor azt látjuk, hogy az új energiahordozóknak 50 évre volt szükségük 10 százalék elhódításához a világ energiapiacából. A FEMF keretei között a megújuló energiaforrások az összes energiaellátásban ma meglevő 14 százalékos részesedésüket negyven éven belül 60 százalékosra növelik. Ugyanezen időszak alatt az energiahatékonyság évi 2,5 százalékos ütemnél gyorsabban növekszik. Ilyen célokat már elértek, sőt túl is haladtak sok országban az 1973-1986 közötti időszakban, amikor az energiaárak utoljára voltak a kormányzatok figyelmének és az új politikai irányelvek középpontjában. Erős és tartós politika szükséges tehát e célok eléréséhez.
Az elkövetkező néhány évtizedben új energiapolitikát kell megvalósítani, amely magában foglalja az árképzés, a szabályozás, az intézményi háttér és a tájékoztatás átalakítását. Olyan hosszú távú alapvető változások is elengedhetetlenek, amelyek elősegítik a kutatásokat és fejlesztéseket, az energia és a közlekedés átalakítását, valamint az Észak és Dél közötti kapcsolatot. Az ilyen politikai elvek hajtóerejét az erős nemzetközi éghajlatvédelmi egyezmények képezhetnék; ez persze attól függ, hogy a globális közösség tettei mennyire felelnek meg szónoklatainak.
Nemzetközi éghajlati egyezmények
Bár a nemzetközi Éghajlati keretegyezményt 150-nél is több ország írta alá, az mégis gyenge és nem kötelezi a nemzeteket szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére. Csupán az első megtett lépésnek tekinthető, és módosítani kell oly módon, hogy kötelezze az aláírókat a szén-dioxid-kibocsátások mérséklésére. Az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó erős egyezmények szükségesek, amelyek kötelezik az aláíró országokat az ambiciózus célok elérésére, és megfelelő mennyiségű forrást tesznek hozzáférhetővé a Dél számára annak hatékony részvétele biztosítására.
Árképzés az energetikai biztonság érdekében
A tökéletes energiapiac nem létezik. A kormányzat és az ipar számtalan módszerrel befolyásolja a piacot. Az elmúlt ötven évben a törvénykezést, az árképzést és az intézményeket mind a fosszilis energiahordozók és az atomenergia előnyben részesítésére fejlesztették. Ezek az intézményi elfogultságok most piaci gátakat hoznak létre, megakadályozva a költséghatékony energiahatékonyság és a megújuló technológiák alkalmazását. A valós költségeken alapuló energia-árképzés nem fogja egymagában megoldani a globális felmelegedés problémáját. Egy szélesebb körű stratégia részeként azonban fontos szerepet tölt majd be a helyes jelzések küldésével az egyes beruházási változatok részére.
Ennek érdekében a kormányoknak:
· a fosszilis energiahordozók és az atomenergia használata által okozott környezetpusztulás gazdasági költségeit tükröző energiaadókat kellene bevezetniük. Az energiaköltségeknek a jelenlegi olajár-egyenérték kétszeresére vagy magasabbra történő fokozatos emelése lenne indokolt;
· a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos fejlesztésekkel foglalkozók számára kedvező pénzügyi kölcsönöket kellene kidolgozniuk. Ez már most is így van Németországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Hollandiában, Dániában és az Amerikai Egyesült Államok több államában;
· biztosítaniuk kellene, hogy a szolgáltatók a tiszta, megújuló energiaforrásból származó energiát tisztességes áron megvegyék (ahogy az az Egyesült Államok egyes részein történik);
· meg kellene változtatniuk a gáz- és villamosenergiaszektor intézmények működésének alapjául szolgáló szabályzókat, megszüntetve ezáltal az egyre nagyobb mennyiségű gáz és villamos áram eladását jutalmazó pénzügyi ösztönzőket;
· meg kellene szüntetniük a fosszilis energiahordozó- és az atomipar támogatását, ami egyedül az Egyesült Államokban évi 44 milliárd dollárra rúg (1984-es árakon). Ez magában foglalná a kőolaj- és földgázfeltárások adókedvezményeinek és egy sor más támogatásnak az eltörlését, mint például a vállalati gépjárművek használatának adóalapcsökkentő tételként történő elszámolását,
· be kellene fejezniük minden államilag támogatott és a fosszilis energiahordozókra vagy az atomenergiára irányuló kutatást és fejlesztést, kivéve, ha azok a biztonsággal és az erőművek lebontásával foglalkoznak.
Az energiapiac szabályozása a hatékonyság és a megújuló energiaforrások előnyére
A valós energiaár-képzés mellett szükség van a kartellek kialakulását és a piacoknak a fosszilis energiaipar és az atomipar általi manipulálását megakadályozó, valamint a piaci akadályokat elhárító szabályozókra. A szabályozók már működőképesnek bizonyultak az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban és a legtöbb nyugat-európai országban az építési szabványok, a különböző berendezések hatékonyságát és biztonságosságát meghatározó előírások területén. A gáz- és villamosáram-piac hatékonyabb működésének ösztönzése is alapvető.
Az új energiapolitikának a következőket kellene tartalmazniuk:
· Új, ambiciózus szinten megállapított kötelező hatékonysági szabványokat a különböző berendezésekre, járművekre, épületekre, ipari motorokra és más technológiákra. Hatékonysági szabványokat már eddig is sikeresen alkalmaztak számos országban, köztük Németországban, Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban.
· Integrált forrástervezést (integrated resource planning, IRP), amelynek során a gáz és villamosáram-szolgáltatóknak össze kellene hasonlítaniuk a fosszilis energiahordozókból és atomenergiából származó energiaellátás költségeit (beleértve a környezetszennyezési költségeket) a hatékonysági lépések, illetve a megújuló energiaforrások használatának költségeivel, mielőtt új erőműveket kezdenek építeni.
· A fogyasztói oldali beavatkozást (Demand Side Management, DSM) támogató programokat, amelyeknek során a szolgáltatók segítenek a fogyasztóknak, hogy kevesebb energiát fogyasszanak ahelyett, hogy új erőműveket építenek. A DSM ráfordítások a jelenlegi évi 3,1 milliárd dollárról várhatóan 7 milliárd dollárra emelkednek 2000-re (bár 10-20 milliárd dolláros ráfordítás lenne az indokolt). Az IRP és a DSM mindennapos dolog az Amerikai Egyesült Államokban, és egyre növekvő mértékben alkalmazzák európai országokban is, mint például Hollandiában, Dániában és Norvégiában, továbbá kezdik bevezetni Lengyelországban és Csehországban.
· Beszerzési programokat azzal a céllal, hogy a központi és helyi kormányzati intézmények energiahatékonysági szolgáltatásokat és napenergia-berendezéseket vásároljanak, így segítve a kezdeti piacok kialakulását.
A nemzetközi energiaügyi szervezetek átalakítása
A jelenlegi energiaügyi intézmények egyikét sem a környezetvédelmi megfontolások vezérlik. Léteznek nemzetközi intézmények a kőolaj (OPEC), a szén (Nemzetközi Energiaügynökség) és az atomenergia (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) terjesztésére, felhasználásának növelésére. Nemzetek közötti vállalatok népszerűsítik a kőolaj, szén, a földgáz és az atomenergia felhasználását, és hatalmas nyomást gyakorolnak minél szélesebb körű elterjesztésük annak érdekében. Semmilyen ezekhez hasonló nemzetközi szervezet sem létezik az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások alkalmazásának előmozdítására.
Az elmúlt tíz évben a nemzetközi fejlesztési bankok, köztük a Világbank energiával kapcsolatos kölcsöneinek összege meghaladta az 50 milliárd dollárt. A Világbank energia-kölcsöneinek kevesebb, mint 1 százaléka jutott a végfelhasználói energiahatékonyság növelésére. Mindez annak ellenére történik, hogy az ilyen befektetések jobb megtérüléssel járnak, mint az új energiatermelés pénzelése.
Hosszú távra tervezve
Az energiával foglalkozó intézmények alapos átalakítása szükséges, ha a globális energiapolitika megváltozását várjuk. A Greenpeace egy új nemzetközi ügynökség felállítását javasolja, amely a Megújuló Energiaforrások és Energiahatékonysági Technológiák (Technologies for Renewables and Energy Efficiency, TREEs) fejlesztésére és elterjesztésére jönne létre. Egy ilyen ügynökség összpontosítani tudna az energiaprogramok támogatására, a kutatási és fejlesztési együttműködésre, a technológiacserére, az oktatásra és a tájékoztatásra. Azt is biztosítaná, hogy az ENSZ, a fejlesztési bankok és más szervezetek megfelelő politikát és gyakorlati lépéseket tegyenek egy alacsonyabb szén-dioxid- mennyiséggel rendelkező jövő érdekében. Egy, hordónkénti 1 dollárral egyenértékű adó kivetése az összes nem megújuló energiaforrásra az iparosodott országokban, évente 50 milliárd dollárnyi alapot hozna létre az ügynökség céljára.
A globális felmelegedés leküzdése sürgős intézkedéseket kíván a kilencvenes években, de ugyanakkor megköveteli a döntéshozóktól egy hosszú távú energiaügyi tervezés kialakítását. Az erőművekkel, épületekkel és közlekedési rendszerekkel kapcsolatban meghozott mai döntések évtizedekre befolyásolják az éghajlatra irányuló hatásokat. Néhány kulcsfontosságú politikai lehetőség magában foglalja a következőket:
· Az energiával foglalkozó kutatások és fejlesztések egy új megközelítését. A Nemzetközi Energiaügynökség tagországainak országos kutatási és fejlesztési költségvetései egyértelműen mutatják ennek szükségességét. Az Ügynökség teljes 1990. évi költségvetésének 7675 millió dollárjából csak 12,5 százalékot különítettek el a megújuló energiaforrásokra és az energiamegtakarításra, miközben több mint 70 százalékot szántak a fosszilis energiahordozókra és az atomenergiára. Az atomenergia és a fosszilis energiahordozók kutatására és fejlesztésére szánt támogatásokat fokozatosan meg kellene szüntetni.
· A jelenlegi, személyautók uralta közlekedési rendszerek felszámolását. A közlekedési szektorból származó szén-dioxid kibocsátása gyorsabban nő, mint bármely más szektor kibocsátása. Az integrált közlekedéstervezés, az autók városközpontokból történő kitiltása, az üzemanyag-hatékonysági szabványok, az alternatív üzemanyagok használatára való ösztönzés és a tömegközlekedésbe történő nagyobb befektetések képviselik a megoldások egy részét.
Észak és Dél kapcsolata
"A VILÁG ELEGENDő FORRÁSSAL RENDELKEZIK, HOGY KIELÉGÍTSE MINDENKI IGÉNYÉT, DE NEM ELÉGGEL MINDENKI KAPZSISÁGÁNAK KIELÉGÍTÉSÉRE"
Mahatma Ghandi
A Föld népességének 25 százaléka Északon használja fel jelenleg a világ kereskedelmi forgalmában megjelenő energia 72 százalékát. Egy milliárd ember, főleg Délen, csak korlátozottan tud energiához jutni főzéshez, fűtéshez, világításhoz és közlekedéshez. ők azon emberek között lesznek, akiknek az életét legközvetlenebbül és azonnal befolyásolja majd az éghajlatváltozás és gyakorlatilag nem rendelkeznek semmilyen képességgel, hogy megvédjék magukat. Mégis a globális környezeti veszélyeket összehasonlíthatatlanul kevésbé nyomasztónak érzik, mint hogy biztosítani tudják maguknak a mindennapi ételt, meleget és fedelet a fejük fölé. Amíg ez a helyzet fennáll, a környezeti biztonságot lehetetlen lesz elérni, és nem ez lesz az elsődleges cél elegendő ember vagy kormányaik számára.

Igencsak erőteljes morális indokok léteznek az Észak számára, melyek a Föld forrásainak elosztásában tapasztalható jelenlegi egyenlőtlenségek megszüntetését sürgetik: de ugyanakkor ott vannak az önös érdekek is. A globális felmelegedés jelenleg a legnagyobb környezeti veszély, amely a Földet fenyegeti és nem lehet elkerülni, ha csak az országok kisebbik része foglalkozik vele. Bár a szénkibocsátások gyorsan növekszenek Délen is, a FEMF-ben a teljes szénkibocsátás több mint 50 százaléka származik Északról, és ennek legnagyobb része a következő 40 évben kerül ki a légtérbe. Ezért az Észak számára is parancsoló szükséglet a saját életmódjának megváltoztatása.
A fosszilis energiahordozóktól mentes világba történő átmenet megszervezése
A jelenlegi pazarló és szennyező energiarendszereinkből történő rendezett átmenet levezénylése hosszú távú tervezést, stratégiai befektetéseket és az új készségekre való átképzésre fordított lényeges forrásokat igényel. Bár számos tanulmány kimutatta, hogy a fosszilis energiahordozóktól történő elfordulás valószínűleg a jelenleginél több munkahelyet teremt majd, mégis sok alkalmazottat fognak elbocsátani a régi, szennyező energiaipari ágazatokból. Egy Éghajlatvédelmi Alapot kellene létrehozni országos és globális szinten, amely támogatást nyújtana ezen foglalkoztatási gondok megoldására. Az országos politikának az alacsony jövedelmű csoportok támogatását is meg kell céloznia, hogy ők is képessé váljanak arra, hogy az energiahatékonyság hasznait élvezzék. Ennek tartalmaznia kell az energiahatékonysági fejlesztések számára hozzáférhető állami pénzsegélyeket és támogatásokat, valamint elérhető tömegközlekedési rendszereket.
ÉSZAK-DÉL POLITIKA
Adósságenyhítés. Az Észak-Dél viszony javításához sürgősen szükséges lépés lenne az adósságterhek enyhítése. A Dél jelenleg 1,4 trilliárd dollárral tartozik. A gazdag Észak által a küszködő Délre kivetett visszafizetési részletek és kamatok eredményeként mintegy 50 milliárd dollár áramlik évente Délről Északra. Ilyen adósságterheket cipelve még saját állampolgárainak élelmezése is lehetetlen sok ország számára. Bár az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba történő befektetések hosszú távú megtakarításokat eredményeznek, ezeket mégsem engedhetik meg maguknak ezek az országok.
A fejlesztési ügynökségek politikájának megváltoztatása. A Világbank évente 3-4 milliárd dollárt költ programokra az energiaszektorban és további 20 milliárd garanciát (??? leverages) ad. Ezeknek a kölcsönöknek a nagy része hatalmas vízierőművekre, szenes erőművekre és utakra megy azaz alacsony hatékonyságú, környezetromboló óriásberuházásokra. A pénzügyi források kevesebb, mint 1 százaléka jut energiahatékonysági és a megújuló energiák használatát elősegítő programokra. E két energiaforrás aktív ösztönzésének beépítése a pénzügyi támogatás feltételei közé fontos változás lenne, csakúgy mint egy, az éghajlatváltozási politika kidolgozása a nemzetközi fejlesztési bankok számára.
A technológiákhoz való hozzáférés. A Dél jó néhány országának adnak el olcsó, de szennyező technológiát Északról. Pénzügyi és jogi lépések szükségesek ennek a technológiai szemétlerakásnak a megakadályozására, amelyek lehetővé teszik a Dél országai számára, hogy igényeik szerint hozzáférhessenek az újabb északi technológiákhoz, és javíthassák képességüket saját technológiák kifejlesztésére.
NEGYEDIK RÉSZ
A fosszilis energiahordozóktól mentes forgatókönyv technikai részletei
A Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyvet a Greenpeace három, alaposan kipróbált számítógépes modell összekapcsolásával készíttette el. A fő modell a LEAP (Long-range Energy Alternative Planning Hosszú távú alternatív energia tervezés), amelyet a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet (Stockholm Environment Institute, SEI) Bostoni Központja fejlesztett ki. A tanulmány elkészítése során a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet és Paul Waide konzulens több, mint száz, az elmúlt években készített energetikai és éghajlati forgatókönyvet tanulmányozott át. A biomassza energiával és más megújuló energiaforrásokkal, valamint a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos legfrissebb információt használták fel, és a legutóbbi éghajlat-modellezési eredményeket (IPCC 1990 és 1992) vették figyelembe.
A SEI LEAP modelljét használták a Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyv kifejlesztésekor. Számos más változatot is kidolgoztak, amelyekben alacsonyabb gazdasági és népességi növekedést tételeztek fel, továbbá más tényezőket is változtattak. A SEI elemzései más kutatók már korábban elkészítették számítógépes modellel végzett makrogazdasági és éghajlati elemzéssel egészítették ki. A közlekedési szektor részletes elemzése is elkészült.
A tanulmány felbecsülte a fosszilis energiahordozók egy évszázadon belüli fokozatos kivonásának technikai és közgazdasági vonatkozásait. Negyvennél több, a világ minden részéről származó, éghajlattal és közgazdasággal foglalkozó elismert szakember vett részt a LEAP eredményeinek elbírálásában.
E tanulmány céljainak érdekében a Földet tíz térségre osztották, amelyeket a más tanulmányokkal való összehasonlíthatóság érdekében választottak ki.
A FEMF modellezési módszere
Három számítógépes modellt használtak e program során:
1. A végfelhasználói globális energiamodellt, a LEAP-et. A LEAP egy nemzetközi adatforrásokból összeállított Környezetvédelmi Adatbázishoz van kapcsolva (Environmental Data Base EDB), amit itt az üvegházhatást kiváltó gázok jövőbeni kibocsátásának becslésére használtak. A modell lehetővé teszi a regionális és energiaszektorbeli végfelhasználások, az energiaforrások és technológiák vizsgálatát egy olyan világra alkalmazva, amelyet e tanulmány céljaira tíz térségre osztottak fel.
2. Az USA Környezetvédelmi Hivatala számára kifejlesztett Légköri Stabilizációs Keretprogramot (Atmospheric Stabilisation Framework, ASF). Az energiaösszetevő a széles körben használt Edmonds-Reilly (ER) makrogazdasági modellen alapul. Ez nagyobb mértékben veszi figyelembe az ár- és jövedelemtényezőket, mint a LEAP. A LEAP-ből származó eredményekhez kötve további költséginformációk nyerésére használták a program során.
3. Az Angliában, a Kelet-Anglia Egyetem Éghajlati Kutatórészlege által kifejlesztett "Tengerszint és hőmérséklet változás az üvegházhatás hatására" (Sea-level and Temperature change Under the Greenhouse Effect, STUGE) nevű modellt. Ezt az éghajlati célok kialakítására és a FEMF és változatai éghajlati hatásainak becslésére alkalmazták.
Ezek mellett a biogén forrásokból származó szénkibocsátások előrejelzéseinek egész sorát dolgozták ki.
Energiahatékonyság
A Fosszilis Energiahordozóktól Mentes Forgatókönyv fő eleme az energiahatékonyság. A közeljövőben a szén-dioxid-kibocsátások csökkentése leginkább a kisebb energia-felhasználással érhető el.
A FEMF gyors javulást feltételez az energiahatékonyság területén. Az egységnyi gazdasági eredmény előállításához szükséges energia mennyisége 40 százalékkal csökken a következő 20 évben, 60 százalékkal 2030-ig és 87 százalékkal 2100-ig. A fajlagos energiafelhasználás a megnövekedett hatékonyságnak és a gazdaságok szerkezeti változásainak köszönhetően évente 2,5 százalékkal csökken a következő 40 évben és kisebb mértékben, 0,5 százalékkal az utána következő években. A hatékonyság javulásának üteme az elmúlt száz év során évi 1 százalék volt az USA-ban. Nagyszámú ország érte el és haladta túl az évi 2,5 százalékos szintet az 1973 és 1986 közötti időszakban az összpontosított kormányzati lépéseknek és az energiaárak növekedésének köszönhetően. Ez egyértelműen mutatja az új pénzügyi és szabályozási irányelvek fontosságát a folyamatos hatékonysági fejlesztések kivitelezése során.
Annak ellenére, hogy sok ország érdemi eredményeket ért el a hatékonyság terén 1973 és 1986 között (főleg az olajár-emelkedésre adott válaszként), a költséghatékony energiatakarékosság lehetőségeit alig aknázták még ki. Bizonyítottan működő technológiák állnak rendelkezésre a járművek, épületek, készülékek és ipari folyamatok számára, amelyek 15-85 százalékkal képesek csökkenteni az energiafelhasználást, miközben a jelenlegi technológiákkal összehasonlítva ugyanolyan vagy jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak.
Fűtést gyakorlatilag nem igénylő, nagy-hatékonyságú épületeket, a jelenlegi átlaghoz képest negyedannyi üzemanyagot felhasználó autókat, és a jelenlegi átlagos felhasználás 10 százalékát fogyasztó elektromos készülékeket mutattak be sikeresen szerte a világban.
Megújuló energiaforrások
A megújuló energiatechnológiákat bolygónk természetes energiaáramlatai működtetik. A fosszilis energiahordozókkal és az atomenergiával ellentétben ezek nem merítik ki a Föld véges energiaforrásait. Figyelmesen alkalmazva, nem veszélyeztetnek bennünket a környezet elpusztításával. A megújuló energiaforrások jelenleg a globális energiaellátás közel 14 százalékát adják. Ez főleg vízi- és biomasszaenergiából származik.
A nagy léptékű vízierőművek, hulladékégetők és bizonyos típusú biomassza beruházások környezetvédelmi okokból kimaradtak a FEMF-ből. Ahhoz, hogy egy energiaforrás igazán megújuló legyen, az kell, hogy hosszú távon fenntartható maradjon, a környezetnek az emberek és más fajok igényeinek kielégítésével kapcsolatos képességének rombolása nélkül.
A megújuló források részesedése a világ teljes energiafelhasználásában a 2000-ben várható 20 százalékról 2010-re 26 százalékra, 2030-ban pedig 60 százalékra növekszik. A biomassza energia a fa és a szerves hulladékok használata szilárd, légnemű vagy folyékony formában és a szélenergia teszik ki a megújuló forrásokból származó energia nagy részét az elkövetkező negyven évben.

A napenergia fotovillamos célra, hőtermelésre vagy egyéb módon történő alkalmazása, esetenként a hidrogén használatával kapcsoltan 2030 után lényegesen megnövelik részesedésüket, 2100-ban a világ energiaszükségletének közel 80 százalékát szolgáltatva. A biomassza rövid távú használata feltételezi az ökológiai mezőgazdaság eljárásainak gyors elterjedését. Nem szükséges az erdőirtások jelenlegi ütemű folytatása vagy nagy intenzitású monokultúrás ültetvények fenntartása.
A megújuló energia gazdaságtana
A megújuló energiaforrásokból származó energia ára lényegesen mérséklődött
az elmúlt években. Kutatóintézetek sora által elkészített elemzésekre alapozva olyan árelőrejelzéseket fogadtak el e tanulmány elkésítése során, amelyek szerint a hagyományos energiahordozókkal részben már napjainkban, részben az elkövetkező 20-30 évben versenyképessé válnak a megújuló technológia és a körülmények függvényében.
A megújuló forrásokat hasznosító technológiák közül sokra jellemzőek a magasabb beruházási költségek és az alacsonyabb működési költségek a velük versenyző fosszilis energiahordozókhoz képest. A feltételezett tőkeköltség és a megtérülési időszakok (beszámítolási kamatlábak) ezáltal lényeges különbséget tudnak okozni az előre látható költségekben. Ahol alacsonyabb beszámítolási kamatlábat alkalmaztak (8 százalékot vagy annál kevesebbet), ott a szélenergia, a napenergia hőtermelésre történő hasznosítása, a biomassza égetés, az épületek passzív napenergia hasznosítása, a vízenergia és a geotermikus energiát hasznosító technológiák sok országban már most versenyképesek a költségeik szempontjából a fosszilis energiahordozókkal. Az elosztóhálózatoktól távol eső helyeken a napelemek cellák már most olcsóbak a dízelüzemű generátorral termelt villamos áramnál, és az előrejelzések szerint 2010-2015-re költséghatékonyabbak lesznek a hagyományos fosszilis fűtőanyagú erőműveknél. A költségek folyamatosan csökkentek az elmúlt időszakban. A szélenergiából származó villamos áram ára egy évtizednél rövidebb idő alatt 70 százalékkal mérséklődött az Amerikai Egyesült Államokban és Dániában. A napenergiával történő hőtermelés költségei 75 százalékkal csökkentek 1980 óta, és további 25 százalékos csökkenés várható 2000-ig.
Az energiaszektorok a fosszilis energiahordozóktól mentes forgatókönyvben
A háztartások
A FEMF előrejelzései a háztartások méretében, számában, a városiasodás és az villamosenergia ellátás, a hatékonysági fejlesztések és az energiahordozó-váltás mértékében várható különböző változások feltételezésével készültek. A háztartásokban használt gépek és különböző energiaszolgáltatások általános elterjedése szerte a világban kulcsfontosságú tényező az ezen szektor energiaigényeivel kapcsolatos előrejelzésekben. A FEMF által jósolt változások az energia-felhasználásban és energia- hordozók összetételében azt feltételezik, hogy 2100-ra világméretekben elterjednek a nagyhatékonyságú, szabványosított villamos készülékek. az előrejelzés szerint lényegesen javul az épületek szigetelése, csökkennek a fűtési és hűtési igények, megfelelő távfűtési rendszerek jönnek létre a mérsékelt égövi országokban, számos térségben jelentősen növekszik a napenergiával előállított melegvíz mennyisége, és a későbbiekben világszerte egyre inkább uralkodóvá válik a napenergia és a biomassza energetikai hasznosítása.
Több iparosodott országban már meglévő épületekben 70 százalékos, a most építettekben pedig 90 százalékos megtakarítást értek el a fűtésben. A ta



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.