A forgalomcsillapítás története
˝30 kilométeres˝ városok
A forgalom csillapítása több mint harminc éve kezdett tért hódítani Európában. Sokáig egyes, híressé vált lakóterületi utak képviselték a forgalomcsillapítást, a ,,fekvő rendőrökkel'' együtt. (Svájcban 1984-ben kezdtek ilyen utcákat kialakítani.) Azonban alig kezdték megteremteni a forgalomcsillapított utak létrehozásának törvényi kereteit, kiderült, hogy ez a megoldás kudarchoz vezet. Ennek fő okai a következők voltak:
- Hatalmas költséggel esetenként több százezer frank kiadással járt néha csak egy lakóterületi utca átalakítása is.
- Tervezési zűrzavar keletkezett, mert nehéz volt egy utca vagy utcaszakasz forgalomcsillapítását összeegyeztetni a település általános fejlesztési terveivel.
- Társadalmi feszültségek alakultak ki, mert csak egy kivételezett kisebbség részesülhetett az előnyeiből.
Az utcától a lakónegyedig
A 30 kilométeres övezetek bevezetésével megváltoztak a nagyságrendek: már nem egy utcát kellett ,,kezelni', hanem egy egész lakónegyedet. A korábban egyes utcáknál alkalmazott lenyűgöző átépítések helyét néhány jól meghatározott intézkedés vette át. Ezek közé tartozik az övezet bejáratainak (,,kapuinak') kialakítása, az elsőbbségadás jeleinek megváltoztatása a kereszteződéseknél, helyenként a járdák kiszélesítése, a váltakozó oldalon történő parkolás bevezetése stb. Ily módon a 30 kilométeres övezet létrehozása lehetővé tette egy egész lakónegyed forgalomcsillapítását ugyanakkora költséggel, mint amennyibe korábban egy utcáé került.
Ezt követően további lényeges változások is történtek. Az első 30 kilométeres övezetek kialakítása komoly átépítésekkel járt. Főleg fekvő rendőröket létesítettek nagy számban, mert eleve úgy gondolták, hogy ezek hatékonyan elősegítik a kívánt célok elérését. Később azonban már épp ellenkezőleg kezdtek cselekedni. A tényleges átalakításokat, átépítéseket a lehető legkisebb mértékben alkalmazzák; a hangsúlyt pedig a lakosság tájékoztatására, befogadókészségének növelésére, és a járművek sebességének ellenőrzésére fektetik. Az övezet létrehozása után folyamatosan figyelik az emberek viselkedésének változásait annak érdekében, hogy ott végezzenek komolyabb átépítéseket, ahol azok valóban szükségesek (például az úttest magasítását egy iskola előtt, vagy valahol a járda kiszélesítését). Ez a koncepcióváltás jelentős megtakarítást tett lehetővé: a ,,második generációs'' övezetek általában negyedannyiba kerülnek, mint az ,,első generációsok''.
Az övezettől az egész városig
A fejlődés azonban nem áll meg. Számos helyen már nemcsak egyes övezetekben alkalmazzák a 30 km/órás sebességkorlátozást, hanem szinte az egész városban. Németországban és Ausztriában egyes városok lakosságának 80 vagy 90 százaléka lakik a 30 kilométeres övezetekben. A második legnagyobb osztrák városban, Grazban a város egész területén érvényes a 30 km/h sebességkorlátozás, néhány főbb útvonal kivételével, ahol továbbra is 50 km/h a sebességhatár. Svájcban egyelőre még csak különálló övezetek léteznek. Bár Bern, Neuchâtel, Zürich, Lausanne és Genf már elkészítették a vonatkozó terveiket a város egész területére, a megvalósítás azonban késik.
Neuchâtel az élenjárók között van. Jelenleg a lakosság egyharmada, 12 ezer ember él a hat 30 kilométeres övezet valamelyikében. A település képviselőtestülete egyhangú határozatot hozott arról, hogy a főútvonalak kivételével az egész városban be kell vezetni a 30 km/h sebességhatárt. A megvalósítás legnagyobb akadályát pillanatnyilag a helyi rendőrség képezi: bár elismerik a forgalomcsillapítás előnyeit, azonban sok esetben a már meglévő övezetekben sem tudják megfelelően ellenőrizni, hogy a járművezetők betartják-e az új közlekedési szabályokat. Rövidesen azonban új sebességmérő műszereket szereznek be, s így várhatóan ők is zöld utat adnak a 30 kilométeres övezetek kiterjesztésének.
Az is lehet, hogy Genf lesz Svájcban az első ,,30 kilométeres város''. A megvalósításhoz már csak a kantoni hatóságok jóváhagyása hiányzik.
Bár kívánatos a települések egészének 30 kilométeres övezetté alakítása, nem szabad maximalistának lennünk. Örömmel kell fogadnunk a kisebb 30 kilométeres övezetek létrehozását is, hiszen mindegyikük hozzájárul az ott lakók életkörülményeinek jobbításához.
David Asséo
(Journal ATE)
|