Sir John Houghton, az IPCC (az Éghajlatváltozás Kormányközi Bizottsága) társelnöke szerint a földi felmelegedés igenis létezik. Friss események világszerte bizonyítják a felmelegedési folyamatot. Prof. Klaus Hasselmann, a hamburgi Max Planck Intézet tudósa arra a következtetésre jutott, eléggé valószínűtlen, hogy az éghajlatváltozások, amelynek szemtanúi vagyunk, természetes okokkal magyarázhatók. Nem az a fő kérdés, hogy a jelenlegi melegedést valóban az üvegházgázok kibocsátása okozza-e. A lényeg az, hogy ezek az események megmutatják, mire számíthatunk egy felmelegedő világban. Egy ilyen világ Sir John Houghton szerint elkerülhetetlen, hacsak nem szorítjuk vissza a kibocsátást.

Idén januárban argentín kutatók felfedeztek egy 65 km hosszú repedést a Larsen jégtalapzaton. A talapzat darabokra repedezik, és dr. Rodolfo del Valle szerint a repülőgépről úgy nézett ki, mint egy polisztirol-darab, amit egy kisfiú tördel szét. Dr. del Valle elmondta, hogy könnyek szöktek a szemébe, amikor meglátta a repedéseket az egykor egységes és óriási, 20 ezer éves jégpáncélon.

A nagy repedést egy másik lényeges változás követte a Larsen talapzaton. Még januárban egy hatalmas, mintegy 2900 km2 kiterjedésű ez Budapest területének csaknem hatszorosa és 200 m vastag jéghegy tört le a Larsen talpazatról. Ez megváltoztatta az Anktartisz alakját, ami miatt új térképeket kell majd rajzolni.

Az északi-sarki területekre is érdemes odafigyelni. Az Északi-sarkvidék északi részén az éghajlatváltozást már sokan modellezték és kutatták. Az északi-sarki jégtáblák valószínűsíthető olvadása és a 2100-ig jósolt, akár 8°Cos hőmérséklet-emelkedés ebben az érzékeny környezetben aggasztó folyamatokat idézhet elő; a tengeri jégtakarótól és az Atlanti-óceán északi részébe kerülő hatalmas édesvíz-mennyiségtől függő fontos tengeri táplálékláncok és ökoszisztémák teljes megbomlását. Lényeges, hogy mindennek döntő hatása lehet arra az óriási tengeri hőszivattyúra, amely Észak-Nyugat-Európa enyhe éghajlatáért felelős.

(Eco)