A vizsgálatból kiderült, hogy az emberek 66 százaléka látja úgy, hogy a belső kerületekben olyan kevés a zöldterület, hogy alig lehet ott élni. A saját lakóhelyüket tekintve 40 százalékuk elégedett a környező zöldterületek nagyságával, viszont 63 százalékuk gondolja, hogy értékesebb lenne lakása, ha több zöldterület lenne a környéken. 64 százalékuk ért egyet azzal az állítással, hogy Budapest akkor lesz igazán európai város, ha fákat és virágokat ültetünk, ahová csak lehet. 50 százalékuk érzi úgy, hogy akik engedélyezik a köztéri fák kivágását, bűncselekményt követnek el.

A zöldterület állapotát a fővárosiak inkább elhanyagoltnak ítélték — mutatja a százfokú skálán elért 43 pont. A legnagyobb problémaként ezzel kapcsolatban a megkérdezettek a sok szemetet, a megrongált játékokat és a kutyapiszkokat említették. A megkérdezettek 57 százaléka úgy gondolja, a fővárosban nem költenek eleget a zöldterületekre. (Csupán 13 százalékuk szerint költenek eleget, 30 százalékuk nem tudott állást foglalni.)

A zöldterületen folytatható szabadidős tevékenységek közül a leggyakoribb a séta, az üldögélés, a passzív pihenés. Szintén gyakori a gyermekekkel való séta, a kutyasétáltatás és a kocogás is. Megfigyelhető, hogy azok, akik a parkoktól kevesebb mint negyed órányira laktak, átlagban kétszer annyit levegőztek, sétáltak, sportoltak stb., mint azok, akik ennél távolabb laktak.

A felmérés alátámasztotta a Levegő Munkacsoportnak azt az álláspontját, hogy elengedhetetlen a zöldterületek javítása, bővítése. Budapesten már most is túl kevés van belőlük, ezért a továbbiakban nem szabad egyetlen négyzetmétert vagy lombköbmétert sem feláldozni. A zöldterületektől függ egészségünk, kedélyállapotunk, s kihatnak az ingatlanok értékére, a turizmusra, az üzleti életre, a nemzetközi kapcsolatainkra is. A lakosság érdekeit — s hosszútávú gazdasági érdekeinket — nem áldozhatjuk fel egyesek pillanatnyi üzleti érdekeiért, hiszen ez a legostobább bűncselekmény lenne: önmagunk kirablása!