1994-ben több mint 110 millió kerékpárt gyártottak. Negyed századdal ezelőtt a világon nagyjából ugyanannyi kerékpár készült évente, mint autó, manapság viszont több mint háromszoros az arány a kétkerekűek javára. Annak ellenére, hogy a gazdagok körében egyre nő az igény az autóra, a kerékpárokat mégis könnyebb eladni, mert a világ fejlődő országaiban elérhetőbb az átlagember számára is, és a bedugult városközpontokban sokkal könnyebben lehet vele közlekedni, mint autóval. A kerékpár környezetbarát és gazdaságos közlekedési eszköz, ezért a népszerűsége még tovább fog nőni a közlekedésben.

Négy év folyamatos csökkenés után 1994-ben a kibocsátott személygépkocsik száma ismét emelkedni kezdett — 3%-kal nőtt az 1993-as szinthez képest —, de még mindig alatta maradt az 1990-es 35,8 milliós csúcsnak. A legnagyobb növekedés az autóiparban továbbra is a hagyományos piacokon van. Kelet-Európa személygépkocsi-állománya például évi 8%-kal nő. Ázsia és a távol-keleti térség autótermelése 18%-kal nőtt 1994-ben. Az egyre növekvő környezeti ártalmak miatt az olaj alapú üzemanyaggal működő járművek jövője azonban teljesen bizonytalan, annak ellenére, hogy nagy igény van rájuk.

Noha az új autók gyártása lelassult, az utakon futó összes autó száma a világon folyamatosan nő, és 1994-ben elérte az 500 milliót. A világon annyi autó van már, hogy ha mindegyikbe 6 felnőtt szállna be, és mindegyik az ölébe venne egy gyereket, a Föld egész lakossága autóban ülne.

A valóságban az autók eloszlása nagyon messze van az egyenletestől; amíg az Egyesült Államokban két ember jut egy autóra, addig Kínában minden 670 emberre jut egy személygépkocsi. A világon az átlag 12 fő/autó.

A világ kőolajtermelése az autókéhoz hasonlóan alig emelkedett az elmúlt évtizedben. A világ fejlődő részeiben azonban rohamosan nő az olaj iránti kereslet; egy év alatt Indonéziában és Dél-Koreában több mint 8%-kal, Kínában több mint 11%-kal és Thaiföldön több mint 14%-kal nőtt a fogyasztás. Ha a növekvő igény a közel-keleti olajtermelés gyors növekedését hozza magával, az olajgazdaság nagyon érzékennyé válhat a hirtelen visszaesésre. Legutóbb 1979-ben volt szükség átható beavatkozásra, amikor az iráni termelés visszaesése vezetett az olajárak majdnem háromszorosára emelkedéséhez. Az aggodalmat az olajpiac bizonytalanságával kapcsolatosan az is fokozza, hogy a legnagyobb termelők országaiban egyre nagyobb vagyoni aránytalanságok vannak az egyes emberek között, nagy ütemben szaporodik a lakosság, és rengeteg a gazdasági probléma.

(World Watch)

Fordította: Lendvai Zoltán