A Lélegzetben utoljára 2 éve szerepelt a nem Budapestre irányuló vasúti összeköttetések ügye. Szeretném, ha ez újra napirendre kerülne, hiszen e tekintetben most még katasztrofálisabb a MÁV helyzete. Osszuk mondjuk két részre ezeket az utazásokat aszerint, hogy Budapesten keresztül, vagy azt elkerülve történnek. A fővároson át történő utazásnál a sebesség és a kényelem is viszonylag jónak mondható, a fővonalakon pedig elég sűrűn közlekednek a vonatok. Csakhogy Budapesten 3 nagy pályaudvar van, amelyek között elég nehézkes a közlekedés, bár egyre több olyan vonat van, amely a Keleti pályaudvaron csak egy rövid ideig áll, és az ország egy más pontja felé indul tovább. A vonatok nagy része azonban továbbra is a megszokott pályaudvarra fut be, ahonnan tovább kell utazni.

Javaslatom a következő:

Az egyetlen pályaudvar a fővárosban, amely Kelet- és Nyugat-Magyarországról is megközelíthető: a Keleti. Ide szépen, egymás után, néhány perces szünetekkel beérkeznének az ország minden pontjáról Budapestre tartó gyorsvonatok, majd az átszállások után továbbindulnának az ország egy más pontja felé. Ezt azonos időközönként, ütemesen ismételni kellene, és a mellékvonalakon ehhez kellene igazítani a csatlakozásokat.

Tehát például a vonatok rendre egymás után beérkeznének Nyíregyháza, Miskolc, Eger, Szeged, Gyula, Salgótarján és Makó felől, és továbbindulnának Nagykanizsa, Pécs, Kaposvár, Győr, Szombathely, Baja és Tapolca felé. Az egész országot átszelő vasúti tengelyek jöhetnének létre, például: Szeged-Kecskemét-Budapest-Tatabánya-Győr-Sopron, vagy Miskolc-Pécs stb. Ez hatalmas előrelépést jelentene a vasúti közlekedésben. A megnövekedett forgalmú Keletiből más vonatokat átirányíthatnának Nyugatiba és a Délibe.

A másik része az utazásoknak a Budapest elkerülésével, nem sugárirányban történő összeköttetéseket jelenti. Itt nagyon rossz a helyzet, néhány vonalon közlekedik általában napi két vonat, azonban az utazósebesség még a fővonalitól is elmarad, abszolút nem versenyképes az autóbusz-közlekedéssel, többnyire az előnytelen vonalvezetés miatt.

Alig van a fővárost elkerülő vonalunk, mégis egy kis akarattal és sebesvonatok indításával a mellékvonalakon, a menetrend változtatásával sokkal jobb összeköttetéseket lehetne teremteni.

Egyelőre azonban pótolhatatlanul nagy hiányosságnak tűnik a Délkelet- és Délnyugat-Magyarország között kiesett láncszem, a Szeged-Szabadka-Baja vonal, és hiányzik a Dunaföldvárra Kecskemétről vezető vasútvonal is, így Szegedről Pécsre vagy Budapesten keresztül, vagy Kiskunfélegyháza-Kiskunhalas-Bátaszék-Pécs útvonalon lehet (naponta egyszer, átszállással, 5 és fél óra alatt) eljutni. De sokszor ahol van vasútvonal, és viszonylag nagy sebességgel lehet rajta közlekedni, ott sem indítanak vonatokat. Például Bács-Kiskun nagyobb városait rendre fölfűzi a már említett Bátaszék-Baja-Bácsalmás-Kiskunhalas-Kiskunfélegyháza felé húzódó két vasútvonal. Jelenleg két átszállással lehetséges a 40.000 lakosú Bajáról a megyeszékhelyre utazni, ha egyáltalán van csatlakozás. Miért nem közlekedtet a MÁV sebesvonatot Baja-Kecskemét között? Vagy ugyanígy Csongrád-Szentes-Hódmezővásárhely és Szeged között?

Kérem Önöket, amennyiben a leírtakkal egyetértenek, azt megvalósíthatónak ítélik, lépjenek fel az ügy érdekében a MÁV-nál, a minisztériumnál. A budapesti közvetlen csatlakozások bevezetése nem annyira pénzkérdés, mint akarat kérdése.

Molnár Balázs

Szeged

* * *

Régóta tervezem, hogy felvetem a személyszállító vasúti kocsik dohányzó és nemdohányzó szakasza elválasztásának kérdését. Valahogy azonban mindig elmaradt a dolog. Részben azért is, mert "lerobbant" társadalmunkban sok-sok más hasonló problémát fel lehetne vetni. Most azonban, hogy gyakran utazom Szombathely-Budapest viszonylatban az InterCity szerelvényén, változott részemről a helyzet. Ezek a vagonok tényleg nagyon szépek, újak, környezetemben mindenki nagyon elégedett velük. A dohányzó és nemdohányzó szakasz elkülönítése azonban teljességgel elégtelen! A füst zavartalanul átszáll a nemdohányzó részbe. Ez szinte megszünteti a jobb utazás lehetőségét, amit is nem lehet elfogadni. Bizonyos, hogy sok-sok pénzbe került ezeknek a vasúti kocsiknak a beszerzése. Ha tehát ezt a helyzetet így hagyják, az egyfajta pazarlás. Azokon a szerelvényeken, amelyeknek egyetlen első osztályú kocsija van, ezt a kocsit nemdohányzóként kéne használni. Azt pedig teljességgel érthetetlennek tartom, hogy a másodosztályon miért nem külön dohányzó és nemdohányzó kocsikat állítanak be!

Dr. Izsák János

Szombathely