Az eredeti megoldást szorgalmazók magatartása különösen azért érthetetlen, mert az új tervek a nyomvonalat csak néhány száz méterrel kijjebb jelölnék ki, és ez alig több mint egy kilométer hossznövekedéssel járna.

Ugyanezen program keretében épül Oberwart és Grosspetersdorf elkerülő útja, természetszerűleg a településeket nem csak nevében elkerülve.

Emlékszem még a hetvenes évek elejéről a szombathelyi Hunyadi út fáira. Egy szép napon kivágták valamennyiőjüket, a virágos előkerteket pedig megkurtították, persze a haladás, a fejlődés nevében. Azóta a kiszélesített út mentén élők statisztaszerepre ítélve szenvedik el nap mint nap a belvároson áthaladó tranzitforgalmat.

Joggal merül fel bennük is a kérdés, vajon kié a város? Az átszáguldó autósé, aki csak terhes akadálynak látja a településeket, amelyeket lehetőleg le kell gyűrni, át kell formálni, hogy a célját minél sebesebben, minél kevesebb macerával elérhesse?

Vagy netán a helybelieké, akik ott fizetik az adót, akiknek otthona a település, ahol fákat ültetnek, gyerekeket nevelnek, és családjukkal nyugalmat keresnek ebben a gyakran fenekestül felforduló világban?

Motoszkál bennem egy másik gondolat. Szombathelyen máig is megcsodálhatjuk a római út maradványait. Valójában rengeteg olyan forgalmas út van Európában, amelynek nyomvonalát az ókorban jelölték ki, kétezer évre tervezték. Vajon szabad-e nekünk a "modern" korban 10-20 évre tervezni utakat? A Hunyadi út kiszélesítésével, a vasi településeket a belvároson át összekötő út nyomvonalának kijelölésével elpusztították a fákat, kényelmetlenné tették az évtizedekkel előbb megépült és még ötven év múlva is ott álló házak lakóinak életét, miközben mára már egy gyerek számára is szánalmasan elavult egy városközponton átvezető tranzit úthálózat koncepciója.

Jó lenne, ha gondolnának erre azok, akik az északi elkerülő út hivatalos — az arborétumon, kertvároson átvezető — változatát erőltetik mindenáron. Megéri-e egy-két kilométernyi út megtakarítása kedvéért erőszakkal tönkretenni a helyi lakosok nyugalmát?

A választ — ha már az ott élők véleményét nem tekintik mérvadónak — néhány kilométerrel arrébb az osztrákok nyomvonal-vezetési gyakorlatából is megtudhatják.