kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Megvásárolható Demokrácia
Közönségkapcsolatok és a környezetvédelmi mozgalmak

A PR (közönségkapcsolat) cégek ma már olyan "csomagokat" képesek készíteni megbízóik számára, amelyek már nemcsak reklámot, híranyagokat és videoműsorokat foglalnak magukban, hanem tevékenységük a válságmenedzseléstől kezdve az ipari kémkedésen, az irányított cenzuráláson, a társadalmi és politikai szervezetekbe való beépülésen keresztül egészen a mesterségesen létrehozott, "alulról jövő" mozgalmak szervezéséig terjed. Ezek hozzátartoznak ahhoz az "oszd meg és uralkodj" stratégiához, amelyet a vállalatbirodalmak világa kifejlesztett a környezetvédő mozgalmakkal szemben.
Rachel Carson 1962-ben megjelent Silent Spring (Néma tavasz) című könyvét tekintik az Egyesült Államokban a jelenlegi környezeti tudatosság fő forrásának. Több részvénytársaság, akiket érintett a könyvben említett DDT, lindén, heptaklór és más mérgező vegyületek által okozott agrárkémiai mérgezés, mindent megtett, hogy megakadályozzák a könyv megjelenését.
Annak ellenére, hogy e szándékuk kudarcot vallott, a nagyvállalatok közönségkapcsolatait intéző cégek azóta jártasságot szereztek a Néma tavasz megjelenéséből eredő környezeti mozgalmak visszaszorításában. Főleg az 1980-as évek óta fejlődött ki egy iparpárti környezetellenesség. Hátterében többek között azon vállalatok és PR-cégek némelyike is megbúvik, akik annak idején Rachel Carsonnal is csatáztak. Hadat viselnek a környezetvédőkkel az energiaiparban, vegyiparban, élelmiszeriparban, autóiparban és bányászatban érdekelt multik megbízásából. Az USA üzleti vállalkozásai évi 1 milliárd dollárt költenek a környezetvédő-ellenes PR-cégek szolgáltatásaira, és arra, hogy az üzletük arculatát "zöldre mosassák".
"Könyvégetés"
Rágalmazó hadjáratok, perek, "piszkos trükkök" és az ipar támogatására létrehozott csoportok, amelyek gyűlöletet szítanak a környezetvédők ellen és esetenként fizikailag is bántalmazzák őket— ezek jellemzik a PR-cégek taktikáját.
A PR-ipar egy másik módszere, hogy szabotálja a környezetvédelmi könyvek megjelenéséről szóló híranyagot. Nézzük például David Steinman könyvét, a Mérgezett bolygó étrendjét, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy amerikai kormányzati felügyelők 110 ipari vegyület és rovarirtó szer maradványát találták meg — a mazsolában! A könyv 1990-es megjelenése előtt hónapokkal a Ketchum PR-cég, amelynek ügyfele volt a Kaliforniai Mazsola Szakértői Tanács, azt javasolta, hogy a testület szóvivője: "adjon tájékoztatást minden egyes kereskedelmi és egyéni fogyasztónak azokon a piacokon, amelyek leginkább érintettek az ügyben... Az ügynökség (Ketchum) azon munkálkodik, hogy megszerezze (a kiadótól) a könyv bemutató körútjának pontos menetrendjét, hogy "beárnyékolhassuk" Steinman megjelenéseit. A legjobb forgatókönyv: "minden városban ott lesz a szóvivőnk vagy Steinman előtt, vagy vele egyidejűleg."
Egy — a kiadóban dolgozó — informátor szolgáltatta a Ketchumnak a pontos dátumokat és időpontokat a rádió- és televízióriportokról, amelyekre Steinman előre bejelentkezett. "Fölhívtak minden egyes talk show-t" — meséli egy Ketchum-forrás —, "és azzal érveltek, hogy igazságtalan lenne, ha Steinman megjelenhetne a show-ban az ügyben érintett másik érdekelt fél nélkül, vagy megpróbálták őt hitelt nem érdemlő szélsőségesnek lefesteni."
Elizabeth M. Whelant, egy másik ismert környezetellenes személyiséget, az Amerikai Tudományos és Egészségügyi Tanács vezetőjét is bevonták, és ő figyelmeztette a kormányzati hivatalokat, hogy Steinman és mások, "akik a fogyasztók megfélemlítésére szakosodtak, veszélyeztetik az amerikai életvitelt, és a jövőbe tekintve valójában veszélyt jelentenek a nemzet biztonságára."
Hasonló eset történt Jeremy Rifkin Mi áll a marhahús mögött? A tehenészet emelkedése és hanyatlása című könyvével is, amelyben a szerző azt javasolja az olvasóknak, hogy hagyjanak fel a marhahús fogyasztásával etikai, egészségügyi és környezetvédelmi okokból. Miután egy PR-"vakond" előásta Rifkin könyvbemutató útjának állomásait az USA különböző pontjain, az utat "le kellett mondani a sorozatos szabotázsok miatt." Melinda Mullin, a könyv terjesztője a Dutton Books könyvkiadónál a következőket mondta: rádió- és tv-producerek, akik műsoraiban Rifkin megjelent volna, hívásokat kaptak egy nőtől, aki Mullinnak adta ki magát és lemondta a megjelenést, vagy félretájékoztatta őket. Végül álnevet kezdett használni a producerekkel. Liz Einbinder, egy San Franciscó-i rádióproducer, akinek már néhány hete ott feküdt a könyv az asztalán, igen meglepődött, amikor dühös telefonhívásokkal árasztották el, egy névtelen személy pedig lemondta Rifkin megjelenését alig pár órával azután, hogy beszélt Mullinnal. Ez vezetett arra a következtetésre, hogy a könyvkiadó telefonjait valószínűleg lehallgatják."
Kitervelt provokációk
A szabotázs könnyen provokációba mehet át. 1987-ben Mary Lou Sapone, a Perceptions International (Nemzetközi Megfigyelő) cég egyik munkatársa csatlakozott az amerikai állatvédő mozgalomhoz. A vállalat egyébként "információkat gyűjt az üzleti életre kényszerítőleg ható irányzatokról és mozgalmakról". Megjelent az egész országban a tüntetéseken, a találkozókon és a konferenciákon. 1988-ban Sapone és egy kollégája, Marcus Mead elkezdtek felbujtani egy szélsőséges állatvédő nőt, hogy gyilkolja meg Leon Hirschet, egy kutyákkal kísérletező cég, a US Surgical vezetőjét. Pénzt adtak neki bombára, és Mead elvitte őt New Yorkból Connecticutba, a cég központjába. Ott a norwalki rendőrőrs munkatársai, akiket már előzetesen értesítettek a merényletről, letartóztatták a nőt.

Felülről jövő alulról jövők
A PR-cégek kiválóan értenek ahhoz is, hogyan kell azt a látszatot kelteni, mintha az egyszerű emberek is támogatnák az iparvállalatok céljait. Például az adott ügyben létrehoznak egy környezetellenes nyomásgyakorló csoportot, amelyet közvetlenül a PR-cég vagy a megbízó vállalat irodáiból irányítanak. Esetenként ez a csoport csupán a kormányhivatalnokok közeli ismerőseiből áll, de sokszor jóval több embert is bevonnak.
1989-ben a Beckel Cowan PR-cég szerződést kötött az Amerikai Kőolaj Intézettel, amelynek alapján egy országos szervezetet hozott létre 15 ezer taggal. Ez a szervezet az Amerikaiak a Tisztességtelen Benzinárak Ellen néven működött, és fontos szerepet játszott a tervezett üzemanyagadó-emelések megakadályozásában.
Az autóipar több "tiltakozó mozgalmat" hozott létre a kormányzat azon tervei ellen, hogy előírják a gyártóknak, mennyivel kisebb üzemanyag-fogyasztású járműveket kell a jövőben előállítaniuk. Ezek a csoportok, amelyek nemegyszer olyan megtévesztő neveket viseltek, mint "Globális Éghajlat Szövetség" és "Brit Columbiai Erdő Egyesület", azt hangoztatták, hogy a tervezett szigorítások megfizethetetlenné tennék az autókat.
Hogyan kerekedhetünk felül ellenfeleinken
A nagyvállalatok a saját dolgozóik bevonásával hozhatnak létre "alulról jövő" támogatást céljaik eléréséhez. A német Nukem Gmbh cég szerint, amely szennyezőanyag-kezelő rendszereket készít a vegyipar és az atomenergia-ipar számára, az energiaszolgáltató cégeknek ki kell nyilvánítaniuk a véleményüket a dolgozók előtt, hogy azok később az utcán ugyanezt elmondhassák a környéken lakó, aggódó embereknek. Követendő példaként említik a Baltimore Gas & Electric céget, amely a munkatársainak egy többlet órát fizet minden héten azért, hogy ezt valamilyen, a helyi közösségnek végzett jótékony tevékenységgel töltsék el. Œgy az évek során kialakult egy kedvező, közösségcentrikus kép a cégről. Amikor egy nukleáris hulladéktárolót szerettek volna létesíteni az üzem területén, sokkal könnyebb volt letörni a közösség ellenkezését.
Következő lépésként — a cégek külső támogatóinak növelése érdekében — a PR- ipar a környezetvédők és más társadalmi szervezetek taktikáját használja. Azaz meggyőzi az embereket arról, hogy az ügy támogatására írjanak vagy telefonáljanak a megfelelő helyre. William Greider Ki fogja megmondani az embereknek? Az amerikai demokrácia elárulása című könyvében az egyik "társadalmi támogatottságot" szervező PR-cég, a Bonner & Associates washingtoni irodáját egyszerűen egy forrongó üstnek nevezi, amelyben "300 telefonvonal és egy fejlett számítógéprendszer működik, adatbankjuk megközelíti a választási irodákét. Kulturált fiatalemberek ülnek kis fülkékben és naphosszat telefonálnak Amerika-szerte a társadalmat érintő különböző ügyekben. Olyan polgárokat keresnek, akiket meg lehet győzni arról, hogy aláírásukkal támogassák a nagy cégek, mint a Mobil Oil, a Dow Chemical, a Citicorp, a Miller Brewing, a US Tobacco és tucatnyi más cég politikai céljait."
A lehetséges támogatók névsorát címlisták és számítógépes adatbázisok segítségével választják ki. 1994-ben egy PR konferencián John Daves a Daves Communicationtól elmondta, hogyan válnak a passzív támogatókból elszánt levélírókká az emberek:
"Mi segíteni akarunk nekik a levélírásban. Fölhívjuk őket, és megkérdezzük: `Œrna Ön egy levelet?' `Igen.' `Van rá ideje?' `Nem nagyon.' `Megírhatnánk mi Önnek? . . . Tartsa egy kicsit a vonalat, van itt valaki, aki mindjárt megírja.'"
A hívást ekkor átveszi egy másik Daves-alkalmazott, aki alkot valamit, ami egy "személyes levélnek" tűnik, és elküldhető a megfelelő köztisztviselőnek: "Ha elég közel lakik az illető, személyesen elvisszük neki a levelet. Kézzel írjuk meg egy papírfecnire, ha egy idős hölgyről van szó. Egy komoly vállalkozásnál lefénymásoljuk a cég fejléces papírjára. Különböző borítékokat és bélyegeket használunk. Œgy érjük el a kívánt célt, egy személyes levéláradatot."
A PR-cégek hasonló módszereket alkalmaznak akkor is, ha telefonon is nyomást kívánnak gyakorolni a döntéshozókra. Olyan technikai rendszert alkalmaznak, amely lehetővé teszi, hogy a céljaikat támogató hívásokat közvetlenül átkapcsolják a törvényhozók irodáiba. Az ily módon létrehozott "állampolgári mozgalmak" jelentős befolyással bírnak. A Dohányosok Nemzeti Szövetségének, amelyet a Burson-Marsteller PR alakított meg, 3 millió tagja van. Erre a feladatra a Burson-Marsteller több millió dollárt kapott a Philip Morris dohányipari multinacionális vállalattól, amelynek elnöke egyébként alelnöki tisztet tölt be a Burson-Marstellernél.
Oszd meg és uralkodj!
Amíg a PR-ipar szervezi az "alulról jövő" ellenzéket, addig megbízóik "párbeszéden" alapuló politikát próbálnak folytatni a fő környezetvédelmi szervezetekkel, hogy olyan partnerséget tudjanak kialakítani, amely mindkét csoport arculatának előnyére válik, és gazdaságilag is hasznot hajt.
A Foundation for Public Affairs (Közösségi Ügyek Alapítvány), amit egy PR-cég szponzorál, segít az iparnak kiválasztani azokat az aktivistákat és szervezeteket, akiket érdemes elcsábítani. Azt is megmondják, hogyan. 75 szervezet kiadványait figyelik folyamatosan, és több mint 1300 civil szervezetről, kutatóintézetről és más csoportokról gyűjtenek rendszeresen információt. Az általuk 1993-ig kiadott útmutató 250 csoportról tartalmazott adatokat "jelenlegi legfontosabb céljaikról, költségvetésükről, bevételi forrásaikról, vezető testületükről, kiadványaikról, konferenciáikról és működési módszereikről."
Évente egyszer az alapítvány egy kétnapos rendezvényt tart Éves konferencia a mozgalmakról és a közvélemény alakításáról címmel, ahol összejönnek az ismert washingtoni fogyasztói és környezetvédő szervezetek hivatásos aktivistái és munkatársaik az ipart képviselő befolyásos PR-cégek vezetőivel.
A Mongoven, Biscoe & Duchin (MBD) cég havonta több ezer dollárért tájékoztatja ügyfeleit (Monsanto, Shell, DuPont, Philip Morris) arról, hogy mivel foglalkoznak a környezetvédők. Az MBD-nek nagy adatállománya van az egyes szervezetekről és vezetőségükről, beleértve ebbe a személyi adatokat, pénzforrásokat, kapcsolatokat más szervezetekkel, kiadványokat, a szervezet jellemzését, mindezt arra kihegyezve, hogy miként lehet a szervezetet a későbbiekben befolyásolni vagy háttérbe szorítani a befolyását a társadalmi vitákban.
A beépülés trükkjei
Amint egy vállalat elhatározta, hogy kiket, illetve mely csoportokat akarja együttműködésre csábítani, rögtön talál néhány olyan, gyakorlatilag ingyenes és kockázatmentes módot, ahogyan ezt megteheti. Segítsünk nekik pénzt gyűjteni. Ajánljuk föl, hogy részt veszünk az vezetőségi ülésükön. Egy másik hatékony eszköz, ha együtt szerveznek velük konferenciát egy kölcsönös érdekeltségű témában, vagy a non-profit szervezet valamelyik témájával kapcsolatos tanulmányt jelentetnek meg.
A következő lépés az lehet, ha a környezetvédelmi vagy más szervezetek pénzt fogadnak el a cégektől. Néhány nagy zöld szervezet — pl. Izaak Walton Liga, Nemzeti Állatvédő Szövetség, National Audubon — támogatást, elismerést és pénzt kap a környezetszennyező cégektől. Cserébe ezek a vállalatok zöldebb arculatot vásároltak maguknak, ami a fogyasztók piacán milliókat ér.
Az Amerikai Polgárjogi Egyesülés 1987 és 1992 között 500 ezer dollárt kapott a dohányipari cégektől úgy, hogy azt nem hozta nyilvánosságra, sőt tagjait sem tájékoztatta róla. Viszont széles körben hangoztatta, hogy a dohányzás ugyanúgy állampolgári jog, mint a szólásszabadság vagy a gyülekezés joga.
Kompromittálás
E. Bruce Harrison, az egyik legismertebb PR-tanácsadó — aki részt vett a Rachel Carlson ellen indított PR-hadjáratban is — arra mutat rá, hogy az ökológiai tevékenység nagyon sok szervezetnél mostanra átalakult sok milló dolláros környezetvédelmi bürokráciává. A nagy szervezetek drága irodákat bérelnek Washington központjában. A vezetők hat számjegyű fizetést kapnak, és egyre többször találkozunk velük a Fortune magazin által az első 500-ba rangsorolt cég valamelyik képviselőjeként.
Ilyen átalakulás kedvező a PR-cégek ügyfeleinek. A civil szervezetek kezdetben csak a környezetvédelemre összpontosítanak. Ehhez azonban pénzre is szükségük van. Ezt eleinte magánszemélyektől, alapítványoktól, később egyre inkább ipari cégektől kapják meg. Ez viszont azzal jár, hogy a vezetők leülnek az ipar, illetve a PR-cégek képviselőivel tárgyalni, és részben alávetik magukat az ő elvárásaiknak. A nagy környezetvédő szervezetek így pontosan oda jutnak, ahova az ipari csoportok szeretnék, azaz kompromittálódnak az iparral történő együttműködés és a támogatás elfogadása miatt.
Lefizetés
Az együttműködés a környezetvédelmi csoportokkal valójában nemcsak az ipari cégek arculatát javítja, hanem más módon is megtérül. Dale Didion, a Hill & Knowlton cég munkatársa szerint "a cégek így hozzájuthatnak a környezetvédelmi csoportok munkatársainak tudásához, és alkalmazhatják őket bizonyos projektek kidolgozásához. Viszonylag olcsón jutnak jól képzett, tehetséges szakemberekhez."
Ezenkívül közvetlenül jut el a cégekhez a "zöld kritika". A cégek megtudják, hogy az értelmes, hozzáértő fogyasztó mit gondol a termékeikről. Frank Boren szerint — aki korábban Nature Conservancy természetvédelmi szervezet elnöke volt, most pedig az ARCO Petroleum olajvállalat igazgatósági tagja — van még egy előnye a közös munkának: "Ameddig nekünk dolgoznak a zöldek, nincs idejük minket beperelni!"
A Porter/Novelli PR-cég ingyenes szolgáltatásokat nyújt az egészségvédelemmel fogalkozó társadalmi szervezeteknek. Egyúttal azonban sikeresen képviseli náluk azon cégek érdekeit, amelyek ezért fizetnek neki. 1993-ban például a Porter/Novellit a hagyományos ügyfeleik közé tartozó agrár- és vegyipari cégek riadóztatták, hogy



JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.