Március végén a kukorica ára az eddigi legmagasabbra szökött fel a chicagói gabonatőzsde történelmében. Ez egyidejűleg a többi gabonaféle árát is megnövelte. 60 éve nem tapasztaltak ekkora keresletet az amerikai gabonapiacon. A szokatlan hiány egyrészt a magas nemzetközi igény, másrészt a nagyszámú haszonállat gabonával való etetésének következménye. Ez a folytonosan emelkedő tendencia hatással lesz a Föld ökoszisztémájára, és újabb, még magasabb terméshozamú gabonafajok kinemesítésére ösztönzi a mezőgazdászokat.

A kínai és kelet-ázsiai életszínvonal-növekedéssel párhuzamosan ezeken a területeken is megnövekedett az igény a hús iránt. Ennek következtében Kína, amely az 1980-as évek közepén nagy mennyiségű felesleges gabonaterméssel dicsekedhetett, a csendes-óceáni partvidék elsődleges ellátójából a nemzetközi piac egyik legnagyobb felvásárlójává vált: 1994 októbere és 1995 novembere között 11 millió tonna búzát importált.

Egy másik tényező, amely a keresletet megnövelte, az északon terjedő ipari húsfeldolgozó létesítmények. A Tyson cég például, amely a világ legnagyobb baromfifeldolgozója és az amerikai piac 20%-át tartja kézben, heti 37 millió állat feldolgozására képes, és meg tudja változtatni a világpiaci árakat, ha úgy dönt, hogy takarmányt vásárol.

A magas árak megnehezítik a biogazdálkodást végző farmerek dolgát. A káros készítményeket nem használó gazdálkodók, akik igyekeznek hosszú ideig megőrizni a föld termőképességét, hátrányos helyzetben vannak a monokultúrás rendszeren termelőkkel szemben, akik rövid idő alatt nagy hasznot tudnak lefölözni a magas piaci áraknak köszönhetően.

Ha a világ arra törekszik, hogy elkerülje az éhínséget, alacsonyan kell tartani a gabonaárakat. Nem szabad feletetni az állatokkal azt a gabonát, amely az emberek élelmezéséhez szükséges.

1994-ben a világ gabonatermésének (630 millió tonna) 37%-át a növekvő baromfi- és szarvasmarha-állomány etetésére fordították. Tekintve, hogy legalább 13 gramm növényi fehérje elegendő 1 gramm állati fehérje előállításához, sok millió ember lakna jól anélkül, hogy a gabonatermelést növelni kellene.

A takarmány túlnyomó részét a fejlett ipari államokban és az átmeneti gazdaságú országokban használják fel. Ha ezen országok lakosságának évente 1-2%-a áttérne a vegetáriánus étrendre, elég gabonamennyiség szabadulna fel ahhoz, hogy senki se éhezzen, és hogy ne kelljen további megpróbáltatásoknak kitenni a még meglévő termőföld-készletünket. Sajnos, az emberek még mindig ragaszkodnak a húsfogyasztáshoz, de ha nagyobb nyilvánosságot kapna, hogy ennek milyen ára van, talán többen lennének vegetáriánusok.

Jean-Phillipe Linteau (SEEDlinks)