Miközben munkanélküliségről, feketekereskedelemről, a fogyasztás csökkenéséről hallunk nap mint nap, és mindnyájan szenvedünk a forgalmi dugóktól, a szabálytalan parkolásoktól, lassan megszűnnek a boltok a belső városrészekben, ugyanakkor euforikus hírek érkeznek újabb és újabb város széli bevásárlóközpontok építéséről.

Nemrégiben érdekes kiadványt állított össze az Osztrák Közlekedési Klub arról, hogyan függenek össze ezek a problémák. (Einkaufsverkehr-Nahver-sorgung versus Einkaufszentren, Wis-senschaft & Verkehr Nr.2/1996) A 62 oldalas, képekkel és ábrákkal illusztrált, sokféle kamarai felmérésekkel alátámasztott kiadvány sorra veszi a helyi ellátást veszélyeztető jelenségeket és az orvoslás lehetőségeit.

Először is azt az állítását szeretném közkinccsé tenni, hogy tőlünk nyugatra bizony a város széli, ún. zöldmezős bevásárlóközpontok leáldozóban vannak, miközben itthon még tudományos konferenciákon is elhangzik, hogy mennyire hálásak lehetünk a nyugati tőkének, hogy idejön bevásárlóközpontokat építeni. (A párhuzam gondolom sokak számára beugrik. Amikor Nyugaton sikerrel vették fel a harcot korunk egyik veszedelmes szenvedélye, a dohányzás ellen, a nyugati dohánygyárak saját maguk által sem álmodott mértékben növelték az átalakulóban levő országokban a forgalmat.) Nemrég jelent meg a hír, hogy újabb 20 zöldmezős bevásárlóközpont előkészítése folyik hazánkban.

Az autótengertől körülölelt, reklámoktól fölmagasztalt — de az átmenő forgalomtól szenvedő környék, valamint a kiskereskedők által csendesen átkozott — bevásárlóközpontok helyett ma ismét a többcélú, településekbe integrált üzlet-együtteseket tartják megfelelőbbnek, amely a vásárlók és eladók különféle igényeit sokkal differenciáltabban tudja figyelembe venni.

A rengeteg, mesterségesen is terjesztett tévhitet statisztikai adatokkal cáfoló tanulmányt, bevallom, kissé elfogultan olvastam. Gyakorló szülőként a következő problémák rontják egyre jobban az életminőségemet, jelentenek gondot számomra nap mint nap:

• A belső kerületekből sorra eltűnnek a zöldséges boltok. Az élelmiszerboltok zöldségkínálata, ha van egyáltalán, igen gyér, és nincs összhangban az ár és a minőség. Ha nem akarok a forgalmas, élelmiszer-árusításra alkalmatlan területek szabad standjain vásárolni, akkor ki kell hogy menjek valamelyik piacra. A 10-15 kilós teher hazacipelésének élvezetét időhiány miatt sem engedhetem meg magamnak heti egy-két alkalomnál gyakrabban.

• Szinte teljesen megszűntek a gyerek (kiskamasz) ruha- és cipőboltok. Kapásból fel tudnék sorolni 1 km-es körzetben fél tucat boltbezárást. A háttérben a kereskedelmi láncok közötti rejtélyes "megegyezések" mellett az iparág hazai elsorvadása állhat.

• Legújabb hír, hogy a környékünk (300 m-es körzet) szinte egyetlen, reális áron és megbízható minőséget kínáló élelmiszerboltját, amelyet az egyik ismert élelmiszerlánc működtetett, eladják.

Mindez itt történik Budapest belsejében, ahol országos viszonylatban még paradicsomiak az állapotok. De mi van az ország többi részén, és mit csinálhatnak az idősek, betegek, mozgássérültek?

Megint csak az említett kiadványból tudom, hogy Ausztriában a háztartások 35%-ában nincs autó. Vidéken ez az arány csak 20%, míg Bécsben 51%. A 65% autós háztartás csak mintegy 17%-ában van egy második autó is, amellyel az "asszony" rendelkezik. Mivel Ausztria lakossága körében, hozzánk hasonlóan, a hagyományos munkamegosztás a jellemző, azaz az asszonyok viszik haza a gyerekeket és végzik a bevásárlást, nem nehéz kitalálni, hogy mit szólnak a környék lakói (más néven a választók) egy-egy újabb üzletbezáráshoz. Emiatt az önkormányzat rendszeresen felméri a gyalogos vevőkör igényeit, és igyekszik vállalkozót találni a körzet ellátásának biztosítására. Erre többféle lehetőség is van, az önkormányzat által átvállalt bérleti és közüzemi díj fizetésétől kezdve, a község lakóinak önkéntes felújítási munkájáig. Néhány helyen az ott lakók saját tőkével is hozzájárulnak ún. szomszédsági (szövetkezeti) boltok beindításához.

A városokban a belső kerületek kereskedői is próbálnak tenni valamit versenyképességükért: különféle szövetségeket hoznak létre egyes utcák bevásárló-utcává történő átalakítására, közös irányításra.

Nálunk a Váci utca környékének és néhány korábban közpénzből épített alközpontnak a példája nem terjed át a többi területre. A boltok egyelőre nem keresik az együttműködés formáit, a vásárlás a parkoló autókkal zsúfolt, szűk utcákban, vagy a forgalmas főútvonalak mentén nem valami csábító.

A tanulmány második fele a közlekedésszervezéssel foglalkozik. A vezérgondolat az, hogy a helyi bolthálózatot úgy kell kialakítani, hogy ne is jusson a vevő eszébe, hogy autóba ülve távoli diszkontokat keressen fel. Több helyen megemlítik a tisztességesebb — a megnövekedett közlekedés külső költségeit a bevásárlóközpontra terhelő — árviszo-nyok kialakításának szükségességét (externáliák internalizálása), de különféle szervezési és építészeti módszereket is javasolnak, amelyekkel a helyi, gyalogos, illetve tömegközlekedési eszközökkel történő vásárlás vonzóbbá tehető.

Figyelemre méltó az a fejezet, amely a településrendezési előírásokkal foglalkozik. Sorra veszik az osztrák tartományok, bevásárlóközpontok helykijelölésére vonatkozó előírásait. Angol és holland példákat sorolnak fel arra, hogyan lehet egyes városrészekben a motorizált forgalmat csökkenteni. Például az üzlettípusokat az áruk szállíthatósága alapján három kategóriára osztják (kézzel is szállítható, nehéz, terjedelmes csomag stb.), és meghatározzák, hogy az egyes kategóriákban mit árusíthatnak, és az eladóterületre vetítve legfeljebb hány parkolóhely létesíthető. Az irányértékek a hazai közlekedés- és településtervezők számára is tanulságosak.

Ausztriában sikeresen működik a "Helyi ellátásért" nevű mozgalom az ön-kormányzatok, polgárok, kamarák széles körű támogatásától kísérve. Érveik között szerepel többek között az is, hogy a helyi boltok a vásárlóerő és a helyi munkahelyek megtartásával, a község fejlődését is jobban tudják biztosítani.

A kiadvány a Levegő Munkacsoport könyvtárában a magyar fordítással együtt az érdeklődők rendelkezésére áll.