Mennyi energia kell?
A rohamosan fejlődő technika korában természetes, hogy egyre több gépet használunk. Otthon, a munkahelyen, s az üzemekben, ahol sok-sok tárgyat készítenek nekünk, amelyeket hamar kidobunk, mivel rájövünk, hogy nincs rá szükségünk, vagy pedig mert szinte azonnal tönkremennek. S közben azon vitázunk, milyen erőművel termeljük meg az áramot, hiszen mindegyik károsítja a környezetet.
Nehéz mérlegelni. Megszoktuk már a 25 fokot télen a lakásban, az automata mosógépet, az eldobható tárgyakat. Elhittük, hogy szükségünk van rájuk, hiszen annyian igyekeznek meggyőzni minket a reklámokon keresztül, mi pedig hajlamosak vagyunk hallgatni rájuk, hiszen szeretjük azt a kényelmet, amit a technika vívmányai lehetővé tesznek.
Kérdés, hogy milyen áron. Az atomenergia használata előre nem látható kockázatokkal jár. Sajnos, ahogy ezt tíz évvel ezelőtt tapasztalhattuk, a félelmek könnyen valósággá válhatnak. Az ember nem képes mindennel előre számolni: bekövetkezhet egy földrengés, egy repülőgép-szerencsétlenség vagy egy ámokfutó őrült támadása, és a leggondosabb biztonsági intézkedések is elégtelennek bizonyulnak.
Persze, vannak kevésbé veszélyes energiaforrások is. A nap- és a szélenergiát, a biomasszát, megfelelő feltételek mellett a vízenergiát, a geotermikus energiát úgy használhatjuk, hogy közben nem szennyezzük annyira a környezetünket. Fontos, hogy ahol csak lehet és valóban szükség van az energiára, ezeket használják.
De vajon valóban szükség van-e arra, hogy egyre többször a gépek dolgozzanak helyettünk? Valóban ez jelenti a haladást? Az egészségügyi statisztikákat tekintve, de saját tapasztalatunk alapján is tudjuk, hogy lift nélkül már a negyedik emeletre is alig bírunk felvánszorogni, talán érdemes elgondolkozni, jól jártunk- e azokkal az eszközökkel, amelyek minden erőkifejtéstől megszabadítanak?
Persze, mindenre van orvosság: a fogyasztói társadalom találmánya a mozgás nélküli életformára a fitnesszklub. (Hogy is mondják magyarul?) De nem egyszerűbb az erőgépek rángatása helyett otthon ruhát csavarni, és gyalog szaladni le a boltba a tizedik emeletről?
Vannak olyan barátaim, akik inkább kézzel készítik el az ételt, mint mindenféle keverőgépekkel, s állítják, hogy így még az íze is más lesz. Elektromos csatornákon jövő zene helyett szívesebben énekelnek maguk. Talán rosszabb lehet az életük, mint másnak?
Mikola Klára
|