A rendszerváltás után a megváltozott játékszabályok és főleg szabálytalanságok közepette hamar hiányát éreztük egy jó fogyasztóvédelmi törvénynek.

Sok huzavona után a 2145/96. (VI.13.) sz. Kormányhatározat előírta, hogy a törvénytervezetnek a jövő év elejére el kell készülnie. Ennek alapján az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület nemrégiben társadalmi vitát szervezett, amelyre a Levegő Munkacsoportot is meghívta. A rendezvény vendége volt Szpirozs Papasz úr, az Európai Unió XXIV. (fogyasztóvédelmi) Főigazgatóságának vezetője, aki a jelen levő társadalmi szervezetek képviselőit összefogásra, hatékonyabb nyomásgyakorlásra szólította fel. Valóban, e területen is érezhető, hogy a civil szervezeteknek kicsi a súlya, nehezen fogadja el ezeket egyenrangú partnernek a többi szereplő a törvény-előkészítésben, illetve később a végrehajtás és ellenőrzés során. Bár a fejlett nyugati államokban a fogyasztóvédelemnek sokkal régebbi hagyományai vannak, és a vásárlók felvilágosítása, állandó tájékoztatása, képzése már az iskolában szervezett keretek között megkezdődik, Papas úr mégis fordulópontnak nevezte az EU legutóbbi célkitűzését, hogy a passzív fogyasztókból aktív partnerekké váljanak az Unió állampolgárai.

Az EU-szabályozással összhangban a fogyasztók alapvető és elidegeníthetetlen jogai:

a fogyasztók egészségének, biztonságának és vagyoni érdekeinek védelméhez való jog,

a fogyasztók érdekei képviseletéhez való jog fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek révén.

A törvénytervezet nulladik változata (megtekinthető a Levegő Munkacsoport könyvtárában) még elég vázlatos, azonban üdvözölhetjük benne azt a törekvést, hogy a civil szervezeteket több helyen említi, még a finanszírozásnál is gondol rájuk. (A 8 tagú kodifikációs bizottságban a társadalmi szervezeteket Ritter Tamásné dr., az egyesület Baranya megyei csoportjának vezetője képviseli.)

Jelenleg a tervezet erősen kereske-delemcentrikus, kevesebbet foglalkozik egyes szolgáltatásokkal, és néhány területet, mint pl. a biztosításokat, nem említi. Nem mindig jó ugyan, ha egy törvény túlságosan részletes, de a fogyasztó szempontjából mégis úgy érezzük, hogy előnyösebb lenne, ha minél több esetben (pl. a képviselet, érdekérvényesítés, támogatás, finanszírozás) taxatív felsorolás történne, úgy, mint azt pl. az adótörvényeknél már megszoktuk. Ezzel el lehetne kerülni a többféle értelmezést és azt, hogy a panaszosoknak túl gyakran kelljen bírósághoz fordulniuk igazuk érvényesítése végett.

Hangsúlyos szerepet kellene kapni a közüzemi szolgáltatásoknak, különösen azért, mert itt általában természetes monopóliumokról van szó. Jelenleg még vitatott, hogy az energiaszolgáltatás bekerül-e az új törvénybe, vagy azt rendezettnek tekintik az energiatörvénnyel. Ugyancsak fontos, hogy a pénzügyi szolgáltatásokról is rendelkezzen a törvény.

Mint a környezetünkért aggódó állampolgárnak, felmerülhet bennünk a fogyasztói alapjogokkal kapcsolatban, hogy az "egészséghez, biztonsághoz való jog" mennyire széleskörűen értelmezhető. Ezt a kérdést sokkal részletesebben kellene rendezni, mint az a törvénytervezetben szerepel, a fenntartható fejlődés szellemében, még akkor is, ha a probléma egyes elemei más törvényekben is szabályozásra kerülnek (pl. veszélyes anyagok importja, technológiák betiltása, termékmódosításnál szigorú kritériumok a kevésbé szennyező anyagok irányába).

Egy másik alapjog a fogyasztó vagyoni érdekének védelme. Itt térnék vissza a természetes monopóliumokkal kapcsolatos problémákra. Lapunkban sokszor írtunk az energiáról. Az energiatörvényben szerepel a "legkisebb költség elve" és a "fogyasztói oldali befolyásolás", a jelenlegi állapot azonban a kecskére bízott káposztára emlékeztet. A fogyasztó gazdasági érdekeit nem az áremelések néhány hónapos csúsztatgatása, illetve 1-2%-os lefaragása védené, hanem a reális alternatívák, javuló energiahatékonyság, reális megtérülési idők a racionalizálásnál stb. Itt említeném meg, hogy ha első pillanatra meghökkentőnek is tűnik, de a műszaki fejlesztés is szolgálja a fogyasztó védelmét, ezért helyet kellene kapnia ebben a törvényben (is).

Bár az alapjogok között szerepel a termékek és szolgáltatások közötti szabad választáshoz való jog, nem ritka, hogy egy természetes monopólium a számára legkényelmesebb, számunkra legköltségesebb megoldást "kínálja", holott több bevált megoldás is létezik, ahol a szolgáltatást igénybe vevő maga döntheti el, hogy a takarékoskodást, esetleg minimális többletfáradságot, vagy a drágább alternatívát választja. (Gondoljunk a fővárosi hulladékgyűjtés jelenlegi gyakorlatára.) Hasonló a helyzet akkor, ha a fogyasztónak nincs módja a környezetkímélőbb vagy olcsóbb megoldást választani (például iskolai étkeztetés, éttermi italárusítás, egyutas csomagolás stb.).

Olyan törvényre lenne szükség, amely csak igen kivételes esetben teszi szükségessé bírósági eljárás kezdeményezését. Helyette lenne a peren kívüli megegyezés lehetősége. én. békéltető testületek működnének a gazdasági kamarák, a civil szervezetek és az önkormányzatok szakértőiből, amelyek döntését, előzetes megegyezés alapján, mindkét fél (a termelő, illetve szolgáltató és a fogyasztó) elfogadja.

A törvénytervezet sokféle feladatot ír elő az állami központi és megyei felügyelőségeknek, de az önkormányza-toknak is. Állami feladatként jelöli meg az állampolgárok oktatását, tájékoztatását, de az önkormányzatoknak is feladata lesz az ellenőrzés és a tanácsadás. A fogyasztóvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezetek működési költségeihez is központi költségvetésből kívánnak hozzájárulni. Fontos lenne, hogy az állam túlzott szerepvállalása helyett a társadalmi ellenőrzés működne hangsúlyosabban, és meglenne a lehetősége országosan ilyen jellegű tanácsadó hálózatok létrehozásának. Mindezek sok milliárdos tételek, amelyekhez kérdés, hogy a Fogyasztóvédelmi Alapba befolyó összegek elegendőek lesznek-e.

Nem említi a törvény, de szükséges lenne fogyasztóvédelmi kutatásokra is pályázatokat kiírni. Ilyenek például az általunk is sokat emlegetett külső, illetve társadalmi költségekkel kapcsolatos kutatások, hogy a termék, illetve szolgáltatás valós költségeit azokkal fizettessék meg, akik ennek haszonélvezői.

Csak örülhetünk, hogy végre reális esély van e törvény életbelépésére, reméljük, hogy ez is hozzájárul a demokratikus átalakulás felgyorsulásához.