Szeretjük a szép, modern dolgokat. Szeretjük az autót, a repülőgépet — és ha városi tömegközlekedésről van szó, akkor a metrót, hiszen az a leggyorsabb, nem akadályozza a többi jármű. Mozgólépcsővel juthatunk le s fel, a szerelvények sűrűn követik egymást, s mintegy másfél perc alatt megtehetünk egy-egy megállónyi távolságot.

Néhány hete ismét előtérbe került a metróhálózat további bővítésének gondolata. A lakosság nagy része is bizonyára örömmel üdvözli a négyes metró tervét. S íme, ezeknek a környezetvédőknek még ez sem tetszik? Azt állítják, személyes érdekeket szolgál a metróépítés, egy vagyonba kerül majd az adófizetőknek, és a tömegközlekedés nem jobb lesz, hanem rosszabb?

Budapest tömegközlekedése viszonylag jó, de az autóáradat sajnos gyakran lassítja a buszokat és a villamosokat, nem is beszélve a szűk utcákon járó trolikról. Ez az oka, hogy sokszor még azzal együtt is a metró a gyorsabb, hogy percekig tart a mozgólépcsőzés, esetleg időt vesz el az átszállás, és hogy hosszabb útvonalon haladunk. A felszíni tömegközlekedés lassúsága sokakat bosszant, és ezért természetes, hogy többnyire örülünk a metrónak. Kevesebben gondolnak arra, hogy ezt az áldatlan helyzetet máshogy is meg lehet oldani: a villamospályák és a buszsávok elzárásával az egyéb forgalom elől, a közlekedési lámpák tömegközlekedést gyorsító programozásával és hasonlókkal, s ezek ráadásul kevésbé terhelik meg az államkasszát — vagyis a mi pénztárcánkat.

Sajnos, ebben a rohanó világban minden perc számít, és a metró kétségkívül jó szolgálatot tesz ilyen szempontból. De nem építhetünk ki minden létező útvonalat a föld alatt, s néhány metróvonal nem oldja meg a főváros közlekedési problémáit — főleg nem, ha egyidejűleg "racionalizálás" címen megszüntetik a felszíni közvetlen eljutási lehetőségeket. (Bár ez nyilván javítja a metró kihasználtságát.)

S bár a mai világban ez egyre kevésbé szempont a választásban, vannak, akik szívesebben utaznak az utcán, mint a föld alatt, s jobban szeretik nézni a napsütést és a szép, régi épületeket, mint az állomások óriásplakátjait. Mindezeket figyelembe véve tegyük hát a helyére a metrót, és éljen a tömegközlekedés — de ne csak a föld alatt!