kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
A madarak ürügyén

Nemzeti Alaptantervben (NAT) néhány olyan követelmény is megfogalmazódott, amelyeknek az oktatás valamennyi elemét át kellene hatnia. Ezek egyike a környezeti nevelés. A NAT, mint a közoktatási törvény alapdokumentuma, a magyarországi közoktatás tíz évfolya-mára (ennyi a tankötelezettség) állapítja meg a közös követelményeket. Életbe lépése után az iskolai tevékenységeket úgy kellene alakítani "hogy a felnövekvő nemzedék képes legyen a környezeti válság elmélyülésének megakadályozására, elősegítve az élő természet fennmaradását és a társadalmak fenntarthatóságát". Mindeközben pedig "alakuljon ki bennük bátorító, vonzó jövőkép..." és a "környezetkímélő magatartás egyéni és közösségi szinten egyaránt legyen a tanulók életvitelét meghatározó erkölcsi alapelv". Erre szokták mondani, hogy már tegnap is késő volt elkezdeni.
Annak hatására, hogy "divat" lett a környezetvédelem, és mind több iskolában van környezettudatos tanár, évente legalább egy környezetvédelmi napot szoktak szervezni.

Nem szeretnék újabb "akcióra" buzdítani senkit. Égetően szükség lenne viszont a folyamatos környezeti nevelésre, ha úgy tetszik, a NAT szellemében. Apró dolgokról van szó, télen például ilyen a madáretetés. Már Herman Ottó leírta 1901-ben (A madarak hasznáról és káráról c. könyvében), hogy "Etessétek az ég madarait". A részletes tanácsok ma is megállják helyüket. Az etető védett (NEM szeles) részre kerüljön, a táplálék legyen "hőfejlesztő" (pl. olajos magvak). A "madárkalács" még óvodásokkal is könnyen elkészíthető. Egy kis darab faggyút forgassunk meg egy magos tálban és utána jól nyomkodjuk bele a magokat. Aztán lógassuk fel olyan helyre, hogy a madarak zavartalanul lakmározhassanak ebből a csemegéből.
Ursula Krüger Kertészkedjünk, gyerekek! c. könyvében azt ajánlja — jogosan —, hogy két különböző madáretetőt készítsünk, egyet a "magevőknek" (cinkék, csíz...) és egy másikat a lágyeleségevőknek (rigók, vörösbegyek...) A környezeti nevelés úgy igazán hatásos, ha folyamatos (ugyanúgy, mint bármilyen más nevelői hatás — miért is lenne éppen ez kivétel). Ezért, a madarak téli eleségét már korábban össze tudjuk gyűjteni — így is készülünk a télre —, most csak elő kell vennünk. Mit is? Tök- és napraforgó magot, mákot, búzát, kukoricát, dió- és mogyoródarabkákat... A lágyeleségevők kedvelik az aszalványokat, almát, még a zabpelyhet is. Nyáron-ősszel, szellős helyen, néhány nap alatt aszalvány lesz (egy szitán) az apró gyümölcsdarabkákból, különösebb szakértelem nélkül. Nem kell se citromos vízbe áztatni, se másképp előkezelni, a madarak örömmel megeszik, mint ahogy a férges vagy avas eleséget is. Nagyon fontos viszont, hogy rothadt ne legyen. Ezért kell tető az etető fölé, nehogy behulljon a csapadék. Ha mégis elázna az eleség, tisztítsuk ki és töröljük szárazra a madáretetőt, nehogy megbetegítsük az állatokat. Ne adjunk egyszerre sok táplálékot, de rendszeresen gondoskodjunk a pótlásról.
Amíg nem hull le a hó, a madarak találnak maguknak élelmet, etetésük tehát felesleges, bár nem káros. Amikor viszont hótakaró borítja a földeket, sokuk életét mentheti meg. ha rendszeresen tápláljuk őket. Így van ez akkor is, ha nincs hó, de nagyon hideg van (-5 o C-nál kevesebb.)
A városi gyerekeknek kevés madárral van módjuk megismerkedni.
Becsüljük a verebeket is! Tandori Dezső írásai már sok felnőtt ellenszenvét csökkentették.
A városok egyik problémája, hogy mérhetetlenül elszaporodtak a (kóbor) macskák. Nagyon fontos tehát, hogy a madáretető számukra elérhetetlen legyen.
Azok a szerencsés iskolák, amelyeknek legalább egy csöpp kertjük van, építsenek búvóhelyet a sünöknek. A farakás sok rovarnak is nyújt védőhelyet. Az a gyerek, aki az iskolában megtapasztalta, hogy a komposzt nem büdös, az felnőtt korában nem fogja égetni az avart, mint esetleg most szülei.
Konrad Lorenz meghatározó gyermekkori élményei közé sorolja azt is, hogy amikor a mézes kenyerére darázs szállt, az édesapja ahelyett, hogy elkergette volna a kis rovart, inkább a testrészeit mutogatta meg.
A hatvanas-hetvenes években még a gyerekek az iskolában gyakorlati órán madáretetőt is készítettek. Eleinte fából, majd a "fejlődés" eredményeképpen kiürült műanyag flakonokból. Akkoriban sokan háborogtak a lila, rózsaszín vackok térhódításán. Joggal. Mégis, még az ilyen csúfság is jobb a semminél.

Terjedő betegség kis hazánkban, hogy mindenféle könyvet lefordítunk anélkül, hogy legalább a lábjegyzetben a lektor megjegyezné, hogy az ötletek közül mi használható nálunk, és mi nem. A Springer kiadó megjelentette nemrégiben John Javna "Hogyan mentsük meg a Földet? — Ötven jó tanács gyerekeknek" c. könyvét. Innen kiderül, hogy mit szeret a kolibri, és hogy a mogyoróvaj és a narancshéj igen csodás madáreledel. (Arról nem esik szó, hogy miféle madár kedvence is az ilyesmi.) Az is érdekel, hány gyerek kóstolt egyáltalán már mogyoróvajat. Sok használható (és használhatatlan) javaslat van még ebben a műben, más környezetvédelmi témákhoz is. A magyar viszonyokat azonban a fordítók és szerkesztők nem vették figyelembe. A könyv megjelenését a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium támogatta. No comment!
Forduljunk inkább Herman Ottóhoz, közel száz év után is időszerű!

Hajtman Ágnes


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.