Kölcsönt kapni jó, hiszen be lehet fektetni a pénzt abba, amire szükségünk van. Van, amikor olyan dologra kapjuk a pénzt, aminek eredetileg nem is éreztük szükségét, de hirtelen mindenhol arról hallunk, milyen jó is lesz, ha megépül egy autópálya vagy bármi más, és mi is úgy kezdjük látni, hogy igen, erre valóban nagy szükség van.

A kölcsönökkel az a legnagyobb gond, hogy vissza is kell fizetni őket. A kockázat a miénk, és bizony előfordul, hogy nem olyan kifizetődő a beruházás, mint előzőleg gondoltuk, sőt, lehet kimondottan ráfizetéses is.

Szakértői vélemények szerint a Világbank programjainak kevesebb mint egyharmada hozza meg azt a gazdasági eredményt, ami az eredeti beruházást igazolja. A víz- és egészségügy területét érintő tervek 43%-a, a mezőgazdasággal kapcsolatosak 42%-a vallott kudarcot. Afrikában a terveknek mindössze 17,2%-a járt sikerrel, s a sikertelen kölcsönök visszafizetése sok ember mindennapi élelmét éli fel.

A kölcsönök többé-kevésbé ugyanonnan jönnek, mint a tévéműsorok jelentős része. A nyugati filmek szereplői autón járnak, luxusétteremben vacsoráznak, és minden ragyog körülöttük. Könnyű azt hinni, hogy ez a természetes, és nem csoda, ha mindent szeretnénk megtenni annak érdekében, hogy nálunk is így legyen. Hogy bírja-e a pénztárcánk, az majd kiderül. Az úgyszintén, hogy milyen környezetszennyezéssel és járulékos költséggel járnak az új utak, erőművek és társaik.

Jól jövedelmező befektetésekhez természetesen érdemes kölcsönt felvenni. Nem sajnálhatjuk a pénzt az oktatástól sem, ami hosszú távon busásan megtérül. Viszont a csillogó-villogó, ugyanakkor nagyon pazarló és környezetszennyező életforma kölcsönökből való finanszírozása helyett nem lehetne, mondjuk meghúzni egy kicsit a nadrágszíjat? Nem a nyugdíjasokét, a diákokét és a nagycsaládosokét, hanem a környezetpusztító óriásberuházásokkal brillírozni vágyó államháztartásét.