Azokat a fákat minősítették sérültnek, melyek a leveleik, illetve tűik legalább 25%-át elvesztették az összehasonlítás alapjául szolgáló, ugyanolyan típusú referenciafához képest. A fenti számok átlagot mutatnak, ami a vizsgált 30 európai ország 117 000 fájára igaz.

A vizsgált terület nagysága évről évre nő, így a korábbi évek adataival nem lehet pontos összehasonlítást végezni. Az 1994-ben és 1995-ben vizsgált 94 000 fa esetében azonban jól látható a romlás. Míg '94-ben még csak 25,2% bizonyult sérültnek, '95-re ez a szám 26,8%-ra nőtt.

Egy kisebb mennyiségű, úgynevezett általános mintapéldányokat, körülbelül 28 000 fát, 1988 óta évente folyamatosan figyelnek. Ezek között a sértetlenek (kevesebb mint 10% lombhullás) száma folyamatosan csökkent, 69%-ról 1995-re 39%-ra. Ezen időszak alatt a sérült, lombozatuknak több mint negyedét elvesztő fák aránya 8-ról 22%-ra emelkedett. Az itt levont következtetések értékét valamelyest rontja, hogy a vizsgált fák között nem voltak mintapéldányok Európa keleti és északi részéből.

A több országot átfogó tanulmánnyal egyidejűleg mind a 30 országban folytatnak saját felméréseket is. A 197 millió hektár erdőterületre kiterjedő vizsgálat körülbelül Európa erdőterületének a 3/4-ét jelenti, 635 000 megfigyelt fával. A tapasztalatok az alábbi táblázatban láthatók. Noha az egyes országok eredményei több okból sem engednek meg pontos összehasonlítást, azért az az általános következtetés vonható le, hogy Közép- és Kelet-Európai fái vannak a leginkább veszélyben.

A jelenlegi vizsgálati módszerekkel nehéz meghatározni a károsodás okát. Mivel a lombvesztésnek számos előidézője lehet, ennek vizsgálata nem igazán segít az okok feltárásánál. Ezért mostanában a talaj és a csapadék vegytani elemzését végzik. 1995-ben Európa 600 pontján vettek mintát, és az első eredmények idén tavaszra várhatók. A vizsgálatokat 5-10 éven keresztül kell folytatni ahhoz, hogy a változás iránya felismerhető legyen.

Ami a légszennyezés és az erdők csökkenésének összefüggését illeti, tudásunk lényegében nem változott. Néhány helyen, ahol a levegőt szennyező anyagok koncentrációja nagyon magas, az összefüggés egyértelmű. Európa sok helyén az ózon koncentrációja is gyakran meghaladja a kritikus értéket. Nagyon valószínű, hogy a szennyezőanyagok kis koncentrációja is megviseli a fákat, és sokkal érzékenyebbé válnak a fagy, a szárazság, a rovarok és egyéb tényezők támadásaival szemben. A talaj folyamatos savasodásának is hasonló hatása van. Reméljük, hogy a jelenleg végzett kémiai vizsgálatok közelebb visznek minket a válaszhoz. A fák koronájának csökkenéséről eközben is folyamatosan gyűjtik az adatokat.

Per Elvingson

(Acid News)