Babakocsitoló verseny
1997. május 21-én érdekes esemény, babakocsitoló verseny helyszíne volt Szentendre óvárosa. Megkérdeztük a verseny egyik szervezőjét, Kéry Magdolnát, mi volt a szándékuk ezzel a versennyel és milyen tapasztalatokat szereztek.
A verseny igen jól sikerült. Huszonhárom induló közül mindenki épségben célba ért. Még a polgármester úrnak is adtunk egy babakocsit, tapasztalatszerzés céljából. A helyi rádiók és a Napközben élőben közvetítette a verseny indítását, melynek mottója ez volt: "Fuss egy kört a város életéért!" Ami a céljainkat illeti, sikerült a figyelmet egyik legfontosabb életterünkre, a járdára irányítani.
Miért, milyenek a járdák Szentendrén?
Azt mindenki megjegyzi, aki járt már Szentendrén, hogy a járdák göcsörtösek, de hát mellette ott van az aszfaltos úttest is, úgyhogy egységes városképről nemigen beszélhetünk. Amellett nagy a forgalom is: autósorok csörtetnek át a középkori városmagon. Ha pedig véletlenül ép a járda, akkor a rajta szabálytalanul parkoló autók miatt nem lehet gyalogosan haladni. A lakótelepen egy fokkal jobb a helyzet, ott viszont a babakocsi- és kerékpárlehajtókért küzdünk. Szentendre belvárosában sok a járda nélküli utcácska is. Szerintünk itt a gyalogosok elsőbbségét kellene végre kimondani, vagy fizikailag lezárni az utcát a gépkocsik elől. Erre egyébként van is már példa. Szentendre a szelíd közlekedés fővárosa is lehetne.
Ön fogadta a célba érkezőket. Milyenek a tapasztalatok? kérdezzük Bánfalvy Katalint, a Barcsay Általános Iskola tanárát.
Amellett, hogy mindenki mókának vette, végül is az a tapasztalat, hogy tényleg gond Szentendrén babakocsival közlekedni.
A diákjaink sokat panaszkodnak, hogy a lakótelepről nagyon nehéz eljutni a belvárosba, mert a 11-es főút gyakorlatilag két részre szakítja a várost. A szülők nem merik egyedül elengedni a gyerekeket könyvtárba, zeneiskolába. Rendszeresen látom, hogy a szülők összegyűjtik a srácokat, és taxival mennek a zeneiskolába.
A taxi lenne a megoldás? tesszük fel a kérdést Dőry Istvánnak, a Szentendrei Ferences Gimnázium tanárának.
Semmiképpen sem. Itt nem érvényesül a kutyaharapást szőrével elv, mert ha az autó-problémára autóval válaszolunk, akkor előbb-utóbb jól megnézhetjük magunkat.
A verseny győztese Horváth Tamás, ideje 4 perc 3 másodperc. Mit szól hozzá Mészáros József, az iskola hivatásos gépjárművezetője?
— Az útvonal ismeretében ezt az eredményt autóval nem vállalnám, mert még egy negyed óra sem lenne elegendő. A belvárosba egyébként csak gyalog megyek. Éppen emiatt.
Geiszler János
|