Vigyázat! Lopják az időnket!
Állunk a sorban. Hozzászoktunk ehhez még a régi rendszerben. Csillogó kristály és réz lámpacsodák, szolid sötétbarna faburkolat, hosszú pultsor, mögötte sok-sok szék, számítógép meddig a szem ellát... Nemcsak egy, de legalább két, sőt néha három helyen is ül egy-egy kisasszony, aki elé járulhatunk úgy 20-30 perc múlva, ha elfogy előlünk a sor.
A helyszín egyaránt lehet bank vagy postahivatal, annyi közös vonás van bennük:
kulturált, európai szintű belsőépítészet,
a szolgáltatásaik feltartóztathatatlanul emelkedő ára,
rövid, szigorúan a munkaidőn belülre eső nyitva tartás,
állandó létszámhiány, a nap szinte minden órájában kötelező sorban állás.
Ne a sok százezer ügyfél idejének terhére folytassanak "létszámgazdálkodást"!
Kiszámította-e valamelyik fogyasztóvédelmi szerv, hogy mennyibe kerül a társadalomnak a különféle hatóság, egészségügyi szerv, eredményeire oly büszke piaci vállalkozás létszámleépítése? Hány órával kevesebb jut gyereknevelésre, pihenésre, takarításra, egymással és a környezetünkkel való törődésre csak azért, mert a magát zseniálisnak kikiáltó vállalati top menedzsment szervezés, integrált vállalatgazdálkodás helyett ezt a szánalmasan fantáziátlan megoldást választja?
Ne várjunk azonban változást addig, amíg a legálisan foglalkoztatott alkalmazottakra terhelik az államháztartás költségeinek jelentős részét, nem csökkentik a tb-hozzájárulást, az szja-t, és nem teszik erőteljesen érdekeltté a vállalatokat az anyaggal, energiával, természeti erőforrásokkal való takarékoskodásban.
Beliczay Erzsébet
|