A kormány határozatot hozott a MÁV 1998-as finanszírozásáról. Jövőre a vasút 35 milliárd forint állami támogatást kap a személyszállítási költségek fedezésére, illetve gazdasági mutatóinak javulásától függően további 6 milliárd forintot. Ez azonban még mindig 10 milliárddal kevesebb, mint amennyire a MÁV-nak szüksége lenne. A kormány azt is kikötötte, hogy a közlekedési minisztérium egy éven belül tegyen javaslatot az alapellátás biztosításának és üzemvitelének nemzetgazdasági szempontból legcélszerűbb módjára, ennek keretében a vasúti és közúti személyszállítási alapellátás munkamegosztására, azok összehangolt rendszerére, a vasúti mellékvonalak leggazdaságosabb üzemviteli módjára.

Mit is takarnak ezek az intézkedések tulajdonképpen? Jelenleg az alapellátás fogalmát a vasúti közlekedésre értelmezik. A vasúti közlekedés esetében adottak a paraméterek, hogy mit nevezhetünk személyszállítási alapellátásnak, nevezetesen: bármely, vasút által érintett településről egy nap alatt meg kell tudni járni a fővárost, el kell tudni jutni a hálózat bármely másik pontjára, és az iskolába, munkába járóknak, meg kell tudni oldaniuk a regionális központokba való eljutást. Ezzel szemben a Volán járatokra nincsenek ilyen kikötések meghatározva, ők nem is kapnak üzemeltetési hozzájárulást.

A kormányhatározat szerint ezt kell most felülvizsgálni. Arra megy ki a játék, hogy a vasútvonalakkal párhuzamosan futó utakon is lehessen személyszállítási alapellátást nyújtani, más szóval, hogy a buszok helyettesíthessék a vasutat ezeken a vonalakon. A kormányhatározat elfogadói talán nem olvasták el részletesen a határozati javaslat szövegét, talán nem. Mindenesetre olyan határozatot fogadtak el, ami további kérdéseket vet fel. Az alapellátást nyújtó Volán vállalatok ugyanúgy kérik majd az állami támogatást, mint a MÁV. Több buszt kell majd beszerezzenek a vasútról átterelt forgalom lebonyolítására, ezekhez több sofőr, több karbantartó személyzet, nagyobb telepek kellenek majd. Könnyen kiderülhet, hogy a közúti tömegközlekedés nem is olyan olcsó, mint gondoljuk.

Nem szabad hát megengedni, hogy a használaton kívül helyezett mellékvonalakat felszámolják, ahogy ez történt a Dombóvár—Tamási-Mezőhídvég vasútvonallal. Most, hogy végre eljutott a MÁV és a kormányzat arra az álláspontra, hogy kis fogyasztású sínbuszokkal és esetleges további intézkedésekkel próbálják meg a kisforgalmú mellékvonalakon fenntartani a forgalmat, a korábban megszüntetett és felszámolt vonalakon is gazdaságosabban lehetne megoldani a vasúti közlekedést. Az emberek igénylik a színvonalas vasúthálózatot. Meg kell nekik hagyni, ami még megmaradt belőle.