kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Korunk nevelőnője, a tv


Éppen húsz éve jelent meg magyarul Haim Ginott Szülők és gyermekek című könyve, Klein Sándor fordításában, a Medicina Könyvkiadónál. Az 1965-ben keletkezett mű az Egyesült Államokban akkor nagyon népszerű volt, hiszen gyakorlati segítséget nyújtott a szülőknek a gyerekneveléshez. Nálunk Mérei Ferenc írt előszót a kissé lerövidített változathoz. A könyv fontosságát mutatja, hogy több pedagógusképző intézmény szinte tankönyvként használta. A televízióval kapcsolatos részből idézek: "A hirdetők számára a gyerekek tökéletes hallgatóságot jelentenek: befolyásolhatók, és hisznek a reklámokban. Bámulatos gyorsasággal megtanulják a butábbnál butább versikéket, és boldogan teljesítik a hirdetők vágyát azzal, hogy ostoba reklámmondatokkal halálra nyaggatják szüleiket. S oly keveset várnak el a tv-programoktól: nincs szükség eredetiségre, és művészetre sincs szükség. Érdeklődésük megragadásához csak ló és lövöldözés kell. Így azután órákon keresztül, napról napra a gyerekek erőszakot és gyilkosságot látnak, át- meg átszőve reklámversikékkel és hirdetményekkel." Hogy ez a vélekedés mennyire idegen volt akkoriban nálunk, azt jól mutatja, hogy a fordító szükségesnek vélte a következő megjegyzést: "Ne felejtsük el, hogy az író az amerikai televízióról mond véleményt." Manapság sajnos a fentiek már ráillenek a hazai helyzetre is. Akkoriban még elképzelhetetlen volt, hogy egy magyar gyerek hétköznap hat, hét végén akár tíz órát is bambuljon a képernyő előtt. A serdülők 27%-a már az 1993—94-es tanévben naponta négy vagy több órán át nézte a televíziót, míg 36,2%-uk "csak" 2-3 óráig tette ugyanezt, és mindössze 3%-nyi azoknak a gyerekeknek az aránya, akik egyáltalán nem foglalkoztak ilyesmivel. Hogy ez alig rosszabb az európai átlagnál, és hogy például Lengyelországban, Grönlandon, Walesben és Skóciában (meg másutt is) a helyzet még rosszabb, az minket nem vigasztal. Azon viszont ideje lenne elgondolkodni, hogy Ausztriában, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban az arány nem éri el a 20%-ot. Az adatokat a Serdülők egészségi állapota, egészségmagatartása című könyvben találtam. (szerk: Aszmann Anna, Új-Aranyhíd Kft. Bp. 1995. 211. o.) A rendszeresen legalább négy órát tévézők között több a dohányos (11 és 16 év közötti gyerekekről van szó!) és az iskolát nem kedvelő emberke, mint azok között, akik rövidebb időt töltenek passzívan a tv előtt. Érdekes, hogy több a tévéfüggő fiú, mint lány.
A pszichológusok és a tanárok már azokban az években felhívták a figyelmet a képernyőbámulás veszélyeire, amikor még alig volt csatornaválaszték, és a videokészülék (no meg a számítógép) elérhetetlenül drága volt a többség számára. Hiszen bőséges szakirodalom volt már arról, hogy mi várható. Hát rosszabb lett. A nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy a tájékozottság, olvasottság, játszani tudás egyre kevésbé divat mifelénk, ugyanakkor egyre több a "sokoldalúan műveletlen", önálló gondolatok helyett kliséket alkalmazó, kívülről irányított, ugyanakkor végtelenül magabiztos, mellesleg "konzumidióta" személy . Természetesen mindennek nem csak a tv az oka. Miért ne nézze a gyerek a mesét a tv-ben elalvás előtt? Hát, ha lehet, ne nézze, elalvás előtt meg különösen ne. Merthogy a fejből mondott történet a gyerek aktív közreműködésével, fantáziájának dolgoztatásával alakul képpé az agyában, a film viszont azt mutatja, milyen a világszép királykisasszony — a rendező szerint. Éppen ezért, ha lehet, illusztráció nélküli mesekönyvre "szoktassuk" a gyerekeket.
De ha már folyton emlegetjük a "felzárkózást", gondolkodjunk el egy picit azon is, hova is akarunk felzárkózni! Eggers professzor Essenből már tíz éve felhívta a figyelmet arra, hogy kialakulhat a tv-függőség, mely ugyanúgy szenvedélybetegség, akárcsak az alkoholizmus, a dohányzás vagy a vásárlási láz. Németországban ma már kevesebb időt töltenek a gyerekek a képernyő előtt, mint nálunk. Az amerikai serdülőket még nem tudtuk "utolérni", hiszen az átlag amerikai gyerek, mire iskolába megy, már ötezer órát tátotta a száját a doboz előtt. Az ember persze nem úgy születik, hogy szeret tévézni, erre az "élvezetre" rá kell szoktatni. Óriási a felelőssége a családnak, de a pedagógusoknak is. Húsz éve még az "Unatkozom, mit csináljak?" kérdésre sokféle választ tudtak a felnőttek adni a gyereknek. Megjelent akkor ezzel a címmel egy könyv is, a Móra Kiadónál. Öveges József, Polcz Alaine, Granasztói Szilvia, Weöres Sándor és mások mondták el saját válaszaikat a fenti kérdésre.
Ha egy lakásban körülnézünk, látszik, hogy a család életéből mekkora helyet kér a televízió. "ő" a legfontosabb, uralja az együtt töltött időt, "hozzá" igazodnak az egyéb programok, vagy háttérbe szorul, sőt, urambocsá!, esetleg nincs is. Miközben a szakemberek kongatják a vészharangot a szaklapokban a családi, baráti kapcsolatok elsekélyesedése, a gyerekek elidegenedése miatt, a tv előtt passzívan eltöltött órák száma csak nő tovább. Hol a megoldás?

Hajtman Ágnes


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.