A televízió több módon is megváltoztatta a gyerekek életét, nem csak azzal, amit bemutatnak a képernyőn. Az egyik az, ahogy a szülők nevelési segédeszközként használják, azonnali eszköz a gyerek szórakoztatásához, problémák levezetéséhez. A "tévé előtti időkben" a szülők számára létkérdés volt, hogy a gyerekek szót fogadjanak nekik, hiszen enélkül nem tudták volna a mindennapokat megszervezni. Azóta a szülők elég, ha kimondják a bűvös szavakat: "menj tévét nézni!" és nem kell már bajlódni a gyerekkel, nyugodtan intézhetik saját dolgaikat, a gyerek nem fog "zavarni". A tévé békét hozott, nem kell már olyan ódivatú dolgokkal törődni, mint együttélés, a gondok-örömök elmesélése, közös játék... — mehet mindenki a saját szobájába és bámulhatja a saját tévéjén azt a világot, amit mások mutatnak neki, hiszen csak a kínálatból válogathat.

( Marie Winn: Gyerekek gyerekkor nélkül

Gondolat, 1990. Ford.: Lánczi András

c könyvének felhasználásával)