— Azt gondolhatnánk, hogy ha magunkra zárjuk az ajtót, ablakot és csak akkor szellőztetünk, ha már lecsökkent a forgalom, akkor megvédjük magunkat a szennyezett levegő káros hatásaitól. Ön szerint otthon sem vagyunk mindig biztonságban? Mitől lehet szennyezett lakásunk levegője?

— Több tényező játszik együttesen szerepet abban, hogy napjainkban sokkal fontosabb lett a belső téri levegőszennyezettség az egészségi hatás szempontjából, mint korábban.

Régebben többnyire téglából, vidéken vályogból építkeztek. Ezeknek az építőanyagoknak kiváló a természetes légáteresztő képességük. A betonépületben — ahol sokan lakunk — gyakorlatilag nulla a légáteresztés.

A régi lakásokban, a régebbi épületekben a belmagasság sokkal nagyobb, mint a maiakban, így azokban a szervezetünk számára idegen, káros anyagok sokkal nagyobb légtérben oszlanak el. Ezek az anyagok a meleggel általában felszállnak, tehát holt térben gyűlnek össze. A mai épületekben — a 2,60 méter minimális belmagasságot nézve — az esetleg nagy mennyiségben felhalmozódott szennyezőanyag valóban elérheti már a légzési zónát.

A fa- vagy széntüzelésű kályhákat felváltották a korszerűbb készülékek. Ezek között is van, amely káros anyagokat bocsát ki.

Megváltozott a bennünket körülvevő tárgyak anyaga is — alig találni természetes anyagokat lakásainkban. A ma használatos műanyagok nagyon sok, tőlünk idegen kémiai komponenst tartalmaznak, melyek egy része veszélyes lehet az egészségünkre.

Ezek a tényezők együttesen hathatnak: egyre több a felszabaduló káros anyag, de még ha kis mennyiség is szabadul fel, a fentebb említett körülmények miatt gyakran veszélyes mértékig dúsulhathatnak fel.

— Kérem, említse meg a legfontosabbakat az otthonainkban található veszélyes légszennyező anyagok közül.

— Kiemelten kell beszélnem a dohányzásról. A környezeti dohányfüst — a dohányosok által leszívott füsthöz hasonlóan — sok rákkeltő anyagot tartalmaz, bizonyos anyagokból sokkal többet, mint a főfüst. A dohányosok bizonyos mértékig átmenetileg hozzászoknak a dohányfüstben előforduló káros anyagokhoz. Náluk gyorsabbá válhat a légutak öntisztulása. A passzív dohányosoknál ez a kompenzáció nincs meg, s itt nem csak a daganatkeltő hatás lényeges; megfigyelték, hogy a gyermekeknél sokkal gyakrabban fordulnak elő légzőszervi és kötőhártya-megbetegedések, valamint arcmelléküreg-gyulladás, ha a szülők dohányoznak.

Ennek elkerülésére nagyon fontos lenne megértetni az emberekkel, hogy a dohányzás milyen veszélyes nemcsak azok számára, akik dohányoznak, hanem bizony a környezetükben élőkre is. Jó lenne elérni, hogy nálunk is illetlenségnek számítson társaságban rágyújtani, mint például az Egyesült Államokban.

— Mennyire ártalmasak a fűtés vagy a főzés során keletkező vegyületek?

— Veszélyes szennyező a nitrogén-dioxid is. Káros egészségügyi hatása abban áll, hogy a légutakat irritálja és károsítja a légutak nyálkahártyájának védekezőképességét. Ezáltal azok a személyek — elsősorban a gyermekek —, akik nitrogén-dioxiddal szennyezett környezetben élnek, sokkal gyakrabban betegednek meg.

A lakásainkban fellelhető a gépkocsik kipufogógázából származó nitrogén-dioxid is, ehhez adódik a gázkészülékek működésekor keletkező nitrogén-dioxid. A gáz égetésekor a levegő nitrogénje is elég. Minél nagyobb energiájú a gáz, minél magasabb hőmérsékleten ég el, annál több nitrogén-dioxid keletkezik. A régebben használt ún. városi gáznak feleannyi energiája volt, mint a ma használatos földgáznak, tehát ennek következtében feleannyi nitrogén-dioxid keletkezett. A gázfűtés máskülönben nagyon előnyös, tiszta, jól szabályozható, kevéssé szennyezi a környezetet. Ha be van kötve a kéménybe, akkor semmi baj nincs vele. Gondot okoznak azonban az ablak alatt kivezetett parapettes gázkonvektorok. Mielőtt ezek bevezetésre kerültek volna, a 60-as évek végén, a DOTE közegészségtani intézetében, és a mi intézetünkben is végeztek komoly vizsgálatokat. A mérések kimutatták, hogy az ablakon keresztül rendkívül nagy mennyiségű szennyezőanyag áramlik vissza a lakásokba. A szakvélemények ellenére az engedélyeket akkor megadták, és széles körben elterjedtek ezek a fűtőtestek.

— Úgy vélem, egyszerű a megoldás: ha lezárjuk a fűtést szellőztetéskor akkor nincs, ami visszajöjjön az ablakon.

— Debreceni kollégák mérései szerint a 10-12 emeletes házaknál, ahol ilyen kivezetéseket alkalmaztak, azért olyan magas a nitrogén-dioxid értéke a lakásokban, mert az egész házat mintegy köpenyként veszi körül a kibocsátott gáz. Tehát hiába állítja le a saját fűtőtestét szellőztetéskor, nem ér vele semmit, mert az alatta levőtől ugyanúgy bejön a lakásba. A nyugati országokban ilyen megoldású gázfűtéssel nem találkozhatunk. (A volt NDK területén igen, de ott idővel szabályozták, hogy egy épületben hány parapettes fűtőtestet lehet elhelyezni.) Az általános építésügyi szabályzat tiltja 1991 óta ezen készülékek felszerelését többszintű épületekben.

A lakásokban előforduló nitrogén-dioxid mennyiségéhez hozzájárulhatnak az általánosan elterjedt gáztűzhelyek is. A tűzhelyek használatakor kinyitott ablak elegendő a nitrogén-dioxid a eltávozásához — a szellőzőnyílások kevésnek bizonyulnak. Ezért van az, hogy csak ablakos helyiségben szabad gáztűzhelyet felszerelni. Angliában már 14 évvel ezelőtt vizsgálták a gáztűzhelyek hatását (a mi intézetünk is végzett ilyen vizsgálatokat) és megállapították, hogy az olyan lakásokban, ahol gázkészülék van felszerelve, gyakoribb a gyermekeknél, elsősorban pedig a két éven aluli gyermekeknél a légzőszervi megbetegedés. Nyugaton ezért kezd elterjedni a zárt égésterű tűzhely. Meg kéne előzni, hogy Magyarországon megfelelő tálalással piacot találjanak azoknak a külföldi eszközöknek, melyeket a fejlettebb országok már egészségi okok miatt nem alkalmaznak.

A gázkészülékeknél előfordulhat más károsanyag-kibocsátás is. Gondoljunk a szén-monoxidra, amely a tökéletlen égés során keletkezhet és súlyos, életveszélyes mérgezést okozhat. A gázkészülékek használata gyermekintézményeknél tilos.

— Említette, hogy a ma használatos anyagokból is számos ártalmas anyag kerül lakásunk légterébe.

— Fontos szennyezőanyag a formaldehid. Nagyon sok formaldehid párolog ki a fűrészporból vagy faforgácslapokból készült bútorokból, mert ezeket formaldehid-gyanta alapú kötőszerrel préselik össze. A formaldehidről (a formalinról) jól tudjuk, hogy kiváló konzerválószer. Sok tapétát kezelnek formaldehiddel, hogy a penészedés ellen megóvják. Sokszor használják a parketták kezelésénél is. Káros hatására akkor hívták fel a figyelmet, amikor a nyolcvanas évek elején Amerikában kimutatták a daganatkeltő hatását. Ez nagyon megrémítette az embereket, hiszen ott sok a fából készült mozgatható lakás, és ezekben meglehetősen nagy koncentrációt mértek.

Érdekes, hogy a formaldehid az élő szervezet anyagcseréjének is normális terméke. Ezt azért említem meg, mert a fában természetes módon is található formaldehid. Mikor a parkettával ilyen természetű vizsgálatokat végeztünk, akkor derült ki számunkra, hogy a kezeletlen minták közül is néhány ezért bocsát ki magából formaldehidet. Régebben ez nem fordult elő, hiszen a fát használat előtt szellős helyen sokszor évekig szárították. Manapság friss faanyagot használnak fel. Ilyen módon annyi formaldehid jut a levegőbe, amennyi az egészségügyi határértéket még éppen nem éri el. Ehhez adódhat az előbb említett belsőépítészeti alapanyagokból származó formaldehid.

— Magyarországon is elérhet ilyen magas mértéket a formaldehid-koncentráció, hiszen itt nem jellemzőek a fából előregyártott lakások?

— Nálunk általában magas koncentrációban a formaldehiddel nem találkozhatunk, ezért nem is elsősorban a daganatkeltő hatása a fontos, hanem a légúti allergén hatása. Ez azért jelenthet gondot, mert a formaldehid-kibocsátást nem szokták nézni a KERMI-ben, vagy ahol a különböző anyagokat vizsgálják. Még nem született meg jogszabályi előírás a lakásokban felhasznált építő- és burkolóanyagok, egyéb berendezések egészségügyi minősítésére, és az általuk kibocsátott szenyezőanyagok megengedhető szintjére.

— Műanyag használati tárgyainkról és a festékekről mit tudna mondani?

— Meg kell említenem, hogy sok műanyagból is szerves oldószerek távoznak. Ezek szintén allergiát okozhatnak, illetve ezek közöt előfordulnak daganatkeltők is. A festékekkel ma már nincs probléma.

— A felsoroltakon kívül vannak-e egyéb anyagok, melyek veszélyesek számunkra?

— A biológiai szennyezők éppúgy veszélyesek lehetnek, mint a vegyi szennyezők. Megemlíteném a penészt és a házi poratkát. Mindkettő allergén hatású. Elsősorban a nagy páratartalmú helyiségeket kedvelik. A krónikus légzőszervi panaszokkal küszködő gyerekek körülbelül negyede, harmada volt allergiás a házi poratkára, mely a padlószőnyegek szálai közt nagyon jó életfeltételeket talál.

— A káros hatásoknak leginkább kitett emberek ezek szerint a legtöbbet otthon tartózkodók, így a nyugdíjasok, valamint a kisgyermekek és a velük otthon lévő anyukák. Mit tehetünk, hogy csökkentsük a veszélyt?

— A gyakori szellőztetés megoldást jelenthet. A szigorúbb energiatakarékossági előírások miatt a korszerűbb nyílászárók szinte légmentesen zárnak. A magas energiaárak miatt az emberek meggondolják, hogy hányszor nyitják ki az ablakot. Ha azonban gyakran, de rövid ideig szellőztetünk, akkor a levegő is kicserélődik és a lakás sem hűl le.

Ha lehetőségünk van rá, lakásunk berendezésekor válasszunk természetes anyagokat. Vidéken még mindig több természetes anyagot használnak mind az építkezésnél, mind a lakások berendezésénél. Alacsonyabb is a gyermekek között a belső téri légszennyezésből származó allergiás megbetegedés. Ott elsősorban a pollenallergia a jellemző.

— Tapasztalható-e valamilyen változás a szabályozásban a beltéri légszennyezéssel kapcsolatban?

— Világos tendencia nem mutatkozik. A lakásnak az a funkciója, hogy egyrészt megvédjen a külső körülményektől, másrészt olyan körülményt teremtsen az emberek számára, hogy pihenni, regenerálódni tudjanak, manapság csak egy vágyálom. A mindennapi küzdelmünk azért folyik, hogy a lakás különböző alkotóelemei ne károsítsák az egészséget. Nagyon sok a tennivalónk, amíg elérjük azt, hogy az egészségügyi szempontok számítsanak abban, mit lehet beépíteni a lakásba.