kapcsolatlélegzetnyi hírlevélgyorskeresés
Loading
Mosdás helyett üljön volánhoz!

A Népszabadság 1998. március 9-i számának első oldalán a következő cím vágja fejbe az Olvasót: "Az autó nálunk fontosabb a mosdásnál is". Sietek megjegyezni, hogy nem újságírói találmányról van szó, hanem egy részvénytársasággá nemesedett kutatóintézet szorgos vizsgálatának eredményéről. Aki csak a címet olvassa el, nem meri leküldeni gyermekét a boltba szappanért, mert ki lehet téve annak, hogy a rosszcsont Amo szappan helyett egy Volvóval vagy Mercedesszel tér vissza.
Az írást elolvasva már nem indokolt humorizálni, mert itt megalapozottnak tűnő vizsgálatról van szó, amelyből kiderül, hogy kicsiny hazánkban ilyenek az értékrendek. Nem vitás, hogyha a szappangyártók rendeltek volna vizsgálatot, akkor egy másik részvénytársaság az ő terméküket helyezte volna top-listára, aminthogy az is köztudott, hogy nincs olyan barátnő, aki lepipálhatná a tévében előkelő helyet kivívott papírtörlőt.
Amúgy a kutatásról szóló híradás halad a megszokott sima autóútjain, csak akkor bicsaklik meg egy fekvőrendőrnél is nagyobb buckán, amikor a következő mondathoz jut: "Az autó helyett a családok csupán a legvégső esetben veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket." Az idézet nem kevesebbet állít, minthogy a lakosság többsége azért tömegközlekedik, mert eljutott a legvégső esethez. Ennél kilátástalanabb csak az lehet, ha kerékpárra ül vagy gyalogol.
Erre a mélypontra az angolok már eljutottak. A jelenleg kormányzó Munkáspárt környezetpolitikai jelentésében a következő mondat olvasható: "Az utcákat vissza kell szerezni a gyalogosok és a kerékpárosok részére!" Egy másik mondat ugyanebből a dokumentumból: "A beruházások területén a hangsúlyt az útépítés helyett a tömegközlekedésre kell helyezni."
Sokat idézhetnék még ebből a programból, de nem élek ezzel a lehetőséggel. Csupán utalok arra, hogy Európa nyugati felén egymás után állítanak üzembe új villamosvonalakat és vasúti mellékvonalakat, miközben nálunk javában zajlik az ellenkező folyamat.
Nem célom szemrehányással illetni a kutatóintézet, vagyis részvénytársaság munkatársait, hiszen ők is a piacról élnek. Ha nem az autósokat szolgálnák ki, felkopna az álluk. Célszerűbb tehát segíteni nekik, ezért tanulmányukat néhány kiegészítéssel próbálom kerekebbé tenni.
A Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában ("Magyar Tudomány" 1997. decemberi száma) olvasható, hogy magas halálozási arányunk 25%-a környezeti okokra vezethető vissza. Azt viszont más adatokból tudjuk, hogy városaink bűzös levegőjét főleg a gépjármű-közlekedésnek tudhatjuk be. Adataink szerint 1 utas 1 kilométerre való elszállításához — vagyis 1 utaskilométerre vetítve — a személyautó 8-szor annyi szennyezőanyagot bocsát ki, mint egy autóbusz, és az úttestből — megint csak egy utaskilométerre vetítve — 14-szer annyi helyet foglal el.
A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium adataiból kiderül, hogy a közlekedés okozta környezeti károk évente 800 milliárd-1100 milliárd forintra tehetők. Ez háromszor-négyszer annyi, mint amit az autósok különböző adók formájában befizetnek.

Nyomatékosan megjegyzem, hogy ezt nem az autósok bosszantására írom. Már csak azért sem, mert megfigyeltem, hogy az autósok is lélegeznek, így ugyanazt a bűzös levegőt szívják, mint mi.
Azaz hogy mégsem. Az autós veszélyeztetettebb, mint a gyalogos, mert a volán mellett az előtte haladók kipufogójából több szennyezőanyaghoz jut, mint a villamoson vagy buszon utazók. Ha a keringési rendszer betegségeit vagy a daganatos betegségek okait foglalkozási csoportokon vizsgálnánk, félek, hogy az autósok esetében kedvezőtlenebb adatokhoz jutnának.
Az autósok mellett a járdán közlekedő vagy kocsiban tolt gyerekek szintén veszélyes helyzetben vannak, mert légzőszerveik közel vannak az autók kipufogócsöveihez.
Egy mondat erejéig visszatérek az angol Munkáspárt Környezetpolitikai Jelentéséhez, amelyben a következő olvasható: "Fokozott élőhelyvédelem indokolt, amely védi a sövénysorokat stb."
Amikor — 18 évvel ezelőtt s azóta folyamatosan — hadakozom az utak melletti sövényekért a legmerevebb ellenállásba ütközöm, és épp a közlekedés felkent papjainak részéről. Kutatóit nem csupán az érdek, hanem megmagyarázhatatlan ellenszenv is motiválja, ha a zöldfelületek védelméről ejtünk szót. Meggyőzőbb magyarázatot nem találok arra a konok pusztító gyakorlatra, amellyel ott irtják a fákat és más növényzetet, ahol csak érik. Erre vonatkozó példatárunkat csak külön kötetben tudnánk prezentálni.
A fennálló helyzetet figyelembe véve szerencsétlen gyakorlatnak minősíthető, hogy a főközlekedési útvonalak menti fákat — úttartozéknak minősítve — a közlekedési ágazat kegyeire bízták. Ezzel megfújták a halalit (a vadászat kezdetét jelentő kürtszó) a legfontosabb utcai fasorok felett.
Jó lenne, ha a kutatók rájönnének, hogy egészségünk az autónál is fontosabb, mert ez a szerkezet csak eszköz a helyváltoztatásra.
a Magyar Közlekedési Klub elnöke

Radó Dezső dr.


JELES NAPOK
 Augusztus 01.
   A szoptatás világnapja
 Augusztus 09.
   Állatkertek napja
 Augusztus 09.
   A bennszülött népek világnapja
 Augusztus 20.
   1989-ben e napon gyilkolták meg elefántcsont-csempészek George Adamsont, Joy Adamson munkatársát és férjét
 Augusztus 06.
   Hirosima-Nagaszaki emléknap
 
© Leveg? Munkacsoport 1991-2006. — Villámposta: szerkeszto@lelegzet.hu
A Lélegzetben megjelent írások és képek egyeztetés után, a forrás és a szerző feltüntetésével közölhet?k más kiadványokban.