Budapest közlekedési és tömegközlekedési helyzetének javítása elengedhetetlen feladat. A fejlesztés során tekintettel kell lenni arra, hogy a meghozott lényeges döntések évtizedes, évszázados hatásúak, rendkívül jelentősek a városfejlesztés és az egész agglomeráció állapota, fejlődése szempontjából. Folyamatokat indítanak be, illetve gátolnak meg, egy probléma adott megoldása új, addig előre nem látott problémákat gerjeszthet.

Az ilyen nagyságrendű döntésekben elkerülhetetlen a sokszempontú megközelítés, az alternatívák közötti választáson alapuló döntés. Alapvető gondot jelent a döntés során, hogy mit milyen súllyal veszünk figyelembe.

A problémák megközelítésében, az alternatívák vizsgálatában a megoldások társadalmi, gazdasági és környezeti vonatkozásait kell vizsgálni. Itt mindössze a vizsgálatok egy szempontját szeretném kiemelni, amelynek tekintetbe vétele nélkülözhetetlen.

A tömegközlekedés fejlesztésének egyik alapvető meghatározója a népesség száma, annak változása. Budapest és az ország lélekszáma az utóbbi években folyamatosan csökken. Az ország lakossága 1980-ban 10 710 millió fő volt, 1997-ben pedig 10 174 millió fő, ami a népességkutatók előrejelzései szerint 2000-ig 10 075 millió főre, 2010-re 9 674 millió főre, 2020-ra 9 188 millió főre mérséklődik. Lényegesen nagyobb lélekszámcsökkenés várható Budapesten. Az 1990-es népességhez (2 017 millió) képest a lakosság száma 1995-re 1 930 millió főre, 1997-re pedig 1 886 millió főre süllyedt. Az előrejelzések a további évekre erős fogyást jeleznek, így 2000-re 1 844 millió, 2010-re 1 710 millió, végül 2020-ra 1 577 millió főt jeleznek elő. Ezeknek az értékeknek a megbízhatósága az időtávlat növekedésével kismértékben csökken, 1,5 % körüli hibahatárral. Az agglomeráció lakossága 2005-ig — néhány településen 2010-ig — még enyhe lélekszám-növekedést fog mutatni, de ezt követően itt is a lakosság lassú fogyása válik jellemzővé az előrejelzések szerint.

De mit is takarnak ezek a száraz számok a közlekedés vonatkozásában? Valójában igen fontos elemet! Az adatokból következtethető, hogy figyelemreméltóan kevesebb ember közlekedési igényeinek ellátását kell majd megoldani az elkövetkező évtizedekben, várhatóan a tömegközlekedési igények csökkenni fognak, a súlypontok inkább az elővárosi irányba tolódnak át (HÉV, elővárosi vasút). Kérdés, hogy e tendenciák alapján egy önálló önkormányzattal rendelkező nagyváros tömegközlekedésének fejlesztése mennyire tudja figyelembe venni a valójában közös agglomerációs érdekeket?

Mindenképpen le kell szögezni, hogy a népességbecslések a közlekedési, tömegközlekedési beruházási döntések egyik meghatározó elemeként kell hogy szerepeljenek, hiszen a közlekedési igények előrejelzése ezen adatok tekintetbe vétele nélkül — közlekedési tendencia számításokkal, becslésekkel — téves eredményeket adhat.

Dr. Simonyi Péter